62003CJ0378_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. október 5-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - Közösségek saját forrásai - Részletfizetés a kötelezett részéről - Beszedés. C-378/03. sz. ügy

C-378/03. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Belga Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - A Közösségek saját forrásai - Részletfizetés a kötelezett részéről - Beszedés"

Az ítélet összefoglalása

1. Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset - A jogvita tárgya - A pert megelőző eljárás során történő meghatározás

(EK 226. cikk)

2. Az Európai Közösségek saját forrásai - A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás

(1150/2000 tanácsi rendelet, 6. cikk, (3) bekezdés, a) és b) pont és 10. cikk)

3. Az Európai Közösségek saját forrásai - A tagállamok általi megállapítás és rendelkezésre bocsátás

(1150/2000 tanácsi rendelet, 10. és 11. cikk)

1. A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a kereseti kérelmek elvileg nem terjeszkedhetnek túl az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, valamint a felszólító levélben foglalt állítólagos kötelezettségszegéseken, azonban a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került közösségi jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás szabályszerűsége lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségekre, amelyeknek az érintett jogi aktus kezdeti változatának szövegében nem található megfelelője.

(vö. 21. pont)

2. Amikor együttesen fennállnak annak a feltételei, hogy a vámtartozást eredetileg a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728 határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontjában különösen a be nem hajtott jogosultságokra vonatkozóan előírt külön számlán (a B számlán) könyveljék le, a saját forrásokat az említett 1150/2000 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében megállapított határidő tiszteletben tartásával kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani, amelyet azok "behajtásától", és nem a jogosultságok megállapításától kezdve kell számolni, ami az A számlán jóváírandó összegekre igaz. Ezért a vámhatóságok arra való kötelezése, hogy utalják az A számlára a B számlán jogszerűen jóváírt vámtartozás elszámolása érdekében megfizetett részleteket, azzal a paradox következménnyel járna, hogy ezen összegekre nézve az A számlán jóváírt jogosultságokra alkalmazandó rendelkezésre bocsátási határidő számítana, így az e határidő − amely a vámtartozás megállapításától számítódik − leteltét követően beszedett minden összeget szükségképpen későn írnának jóvá a Bizottság számláján, noha ugyanezen összegeket jogszerűen írhatták jóvá a B számlán a vámhatóságok általi beszedésük előtt.

(vö. 43-44. pont)

3. Egyrészt a saját források késedelem nélküli és hatékony rendelkezésre bocsátásának követelményére tekintettel, másrészt pedig a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelmét kellően figyelembe véve a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728 határozat végrehajtásáról szóló 1150/2000 rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az egyezség alapján történő részletfizetés esetén beszedett összegeket az említett rendelkezés értelmében "behajtottnak" kell tekinteni, így ezen összegeket legkésőbb a beszedésüket követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell jóváírni a Bizottság számláján. Az említett 1150/2000 rendelet 11. cikke értelmében az ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti jóváírásban bekövetkezett bármely késedelem esetén az érintett tagállam a késedelem teljes időszakára vonatkozóan késedelmi kamat fizetésére köteles. E kamat arra tekintet nélkül követelhető, hogy a forrásoknak a Bizottság részére történő jóváírásában bekövetkező késedelemre milyen okból került sor.

(vö. 51., 53. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. október 5. (*)

"Tagállami kötelezettségszegés - Közösségek saját forrásai - Részletfizetés a kötelezett részéről - Beszedés"

A C-378/03. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2003. szeptember 9-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Wilms és C. Giolito, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Belga Királyság (képviselik: E. Dominkovits és A. Goldman, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: B. van de Walle de Ghelcke ügyvéd)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, N. Colneric, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), M. Ilešič és E. Levits bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. május 4-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2006. január 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Belga Királyság - a saját forrásoknak a kötelezett részletfizetése miatti késedelmes befizetésével - nem teljesítette az azonos tárgyú, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (HL L 155., 1. o.) 2000. május 31-től hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 169. o.) 6., 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A Közösségek saját forrásainak rendszere

2 Az 1552/89 rendeletnek az "Általános rendelkezések" címet viselő I. címe alatt szereplő 2. cikkének értelmében:

"(1) A jelen rendelet alkalmazása során, a Közösségnek a 88/376/EGK, Euratom tanácsi határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásaihoz való jogosultságát akkor állapítják meg, amikor a tagállam illetékes hatósága a fizetendő összeget közli a kötelezettel. Az erre vonatkozó valamennyi közösségi rendelkezés tiszteletben tartása mellett a közlésre akkor kerül sor, ha a kötelezett személye ismert és a vámösszeg az illetékes államigazgatási szervek által kiszámítható."

3 Ezt a rendelkezést 1996. július 14-i hatállyal módosította az 1996. július 8-i 1355/1996/EK, Euratom rendelet (HL L 175., 3. o.), amelynek tartalmát az 1150/2000 rendelet 2. cikke a következő szöveggel adja vissza:

"(1) E rendelet alkalmazása érdekében, a Közösség a 94/728/EK, Euratom határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásokra való jogosultságát meg kell állapítani, amint a vámjogszabályok által előírt feltételeknek eleget tesz a jogosultság számlákon történő lekönyvelését és az adós értesítését illetően.

(2) Az (1) bekezdésben említett jogosultság időpontja a vámjogszabályok által előírt nyilvántartásba vétel időpontja.

[...]"

4 Az 1552/89 rendeletnek a "Saját források számlái" címet viselő II. címe alatt szereplő 6. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) és b) pontja [jelenleg az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és a (3) bekezdésének a) és b) pontja] szerint:

"(1) A saját források számláit az egyes tagállamok államkincstára vagy az általuk kijelölt testület vezeti a források típusa szerinti bontásban.

(2) a) A 2. cikkben megállapított jogosultságokat, az e bekezdés b) pontjától függően, legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon könyvelik le a [jelenleg A számlának nevezett] számlákon.

b) Az a) pontban említett számlákra a beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt be nem jegyzett jogosultságokat külön [jelenleg B számlának nevezett] számlákon mutatják be az a) pontban megállapított időtartamon belül. A tagállamok akkor alkalmazhatják ezen eljárást, amikor a megállapított jogosultságok tekintetében, amelyekre nézve biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően."

5 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet "Saját források rendelkezésre bocsátása" címet viselő III. címe alatt szereplő 9. cikke a következőkről rendelkezik:

"(1) A 10. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében az államkincstárnál vagy az általuk kijelölt testületnél megnyitott számlán írja jóvá.

E számla vezetése térítésmentes.

(2) A jóváírt összegeket a Bizottság euróra váltja át, és [...] számláira rávezeti."

6 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet ugyanezen III. címe alatt szereplő 10. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A 88/376/EGK, Euratom határozat [illetve a 94/728/EK, Euratom határozat] 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 10%-os beszedési költségek levonása után [e határozatok] 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját források elszámolását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot - e rendelet 2. cikkének megfelelően - megállapították.

Azonban, a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontja, illetve a 6. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján való B számlán bemutatott jogosultságokra nézve az elszámolást legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot behajtották."

7 Az 1552/89 és az 1150/2000 rendelet ugyanezen III. címe alatt szereplő 11. cikke alapján:

"A 9. cikk (1) bekezdésben említett számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak kamatot kell fizetnie, amelynek mértéke a tagállam pénzpiacán az esedékességi időpontban a rövid távú közfinanszírozási műveletekre alkalmazandó olyan kamatláb, amelyet két századponttal megemelnek. E százalékot 0,25 századponttal emelik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazzák."

A nemzeti szabályozás

8 Az 1978. július 6-i törvénnyel (Moniteur belge, 1978. augusztus 12.) megerősített, a vámokról és jövedékekről szóló, 1977. július 18-i általános törvény (Moniteur belge, 1977. szeptember 21.) 263. cikke előírja:

"A hatósággal vagy engedélyével egyezséget lehet kötni pénzbírságot, elkobzást, gyárak, üzemek vagy műhelyek bezárását illetően a jelen törvénybe, vagy a jövedékek beszedéséről szóló külön törvényekbe ütköző minden jogsértés esetén, mindannyiszor, ha az ügyben enyhítő körülmények állnak fenn, és ha ésszerűen feltételezhető, hogy a jogsértés inkább gondatlanságnak vagy tévedésnek tudható be, mint előre megfontolt csalási szándéknak."

9 Az említett törvény 264. cikke így rendelkezik:

"Kizárt minden egyezség, ha a jogsértést bíróság előtt kellően bizonyíthatónak kell tekinteni, és ha az előre megfontolt csalási szándék felől nincs kétség."

10 Ugyanezen törvény 281. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján:

"(1) A vámokra és jövedékekre vonatkozó törvények által büntetendő szabálysértés, csalás vagy vétség miatt minden kereset elsőfokon a büntetőbíróság, fellebbezés esetén az illetékes fellebbviteli bíróság elé kerül, amely a büntetőeljárási kódexnek megfelelően tárgyalja és dönti el azokat.

(2) A fent említett minden olyan keresetet, amely pénzbírság, elkobzás, gyárak, üzemek vagy műhelyek bezárásának elrendelésére vonatkozik, a hatóság indítja és folytatja le, vagy az ő nevében indítják és folytatják le a bíróság előtt, amely mindenesetre csak az ügyészség indítványának meghallgatása után hozza meg ítéletét ezekben az ügyekben. A vám- és jövedéki hatóság legalább igazgatói besorolásban levő tisztviselőjének írásbeli kérelmére azonban az ügyészség tájékoztatást kérhet a vizsgálóbírótól, mivel a büntetőeljárás indítása egyébként a hatóság részére van fenntartva."

A pert megelőző eljárás

11 A hagyományos saját források Belgiumban 1996. november 19−23. között végzett ellenőrzéséről szóló, 1997. szeptember 29-i 96-0-1. sz. bizottsági jelentésből kiderül, hogy a belga hatóságok 1994. május 10-én jegyzőkönyvet vettek fel egy Bangladeshből érvénytelen származási bizonyítvánnyal rendelkező textilárukat importáló társasággal szemben. A belga vámhatóságok a vonatkozó, 2 011 294 BEF összegű vámot az 1993. év második negyedévében a B számlán írták jóvá, miután ugyanazon év első félévében bejelentették a Bizottságnak a csalást.

12 Az ügy bírósági eljárás megindítása nélküli rendezése érdekében a belga hatóságok 1993. augusztus 31-én fizetési kedvezményt adtak a kötelezettnek, az adóssága 100 000 BEF-es havi részletekre való felosztásával. A kérdéses egyezséggel érintett adósság teljes összege 2 223 710 BEF-et tett ki, amelyben szerepelt a fent említett vám. Az egyezség tartalmazott egy bontófeltételt, amely szerint fennáll a büntetőeljárás indításának joga, oly módon, hogy a vámhatóságok feljelentést tehetnek, ha a vámjogszabályokat sértő bűncselekmény elkövetője nem teljesíti a kötelezettségeit. Az említett megállapodás azt is előírta, hogy a kötelezett által már megfizetett összegek "letétben" maradnak a vámhatóságnál, arra az esetre, ha az érdekelt többé nem tenne eleget a fizetési kötelezettségeinek és az illetékes hatóságok fizetési meghagyásos eljárást indítanak az említett kötelezettel szemben.

13 A megállapodás szerinti havi részletfizetés 1997. augusztus végén megszakadt, amikorra 1 818 710 BEF-et már megfizettek. A belga hatóságok az illetékes bíróság elé vitték az ügyet, hogy végrehajtási határozatuk legyen az importáló társasággal szemben. Utóbbit az 1998. szeptember 30-i ítélettel kötelezték, hogy egyenlítse ki az adósság fennmaradó részét a havi részletek teljesítésével, amiből az elsőt 1998. október 22-én fizette ki. A fent említett 1 818 710 BEF összeget 1998. január 22-én írták jóvá az A számlán.

14 1999. május 12-i levelében a Bizottság emlékeztette a belga kormányt arra, hogy a vámtartozás részletfizetés formájában történő megfizetése esetén minden beszedett összeget az A számlán kell jóváírni a beszedés időpontjában, és a Bizottság rendelkezésére bocsátani az 1552/89 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében előírt részletes szabályok szerint. Ebből következően, a Bizottság az 1999. november 18-i levelében felhívta a belga hatóságokat, hogy késedelmi kamatok címén fizessenek 959 144 BEF-et.

15 Mivel a belga hatóságok a 2000. március 15-i és 2001. február 12-i levelükben vitatták a Bizottság által védett feltevést, utóbbi 2001. július 18-án felszólító levelet küldött a Belga Királyságnak. Mivel utóbbi az említett levélre érkező válaszában fenntartotta álláspontját, a Bizottság indokolással ellátott véleményt adott ki 2002. április 11-én. Felhívta e tagállamot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az indokolással ellátott véleménynek az annak kézhezvételétől számított kéthónapos határidőn belül eleget tegyen.

16 A belga hatóságok, miután további kéthónapos határidőt kaptak arra, hogy válaszoljanak az indokolással ellátott véleményre, a 2002. szeptember 16-i válaszukban kijelentették, hogy tartják magukat az előzőleg kifejtett álláspontjukhoz.

17 A Bizottság ilyen körülmények között döntött úgy, hogy előterjeszti jelen keresetet.

A kereset elfogadhatóságáról

A felek érvei

18 A Belga Királyság szerint a Bizottság a jelen eljárás során nem hivatkozhat az 1150/2000 rendeletnek az 1355/96 rendelettel módosított, 1996. július 14-től alkalmazandó 1552/89 rendeleten alapuló rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalapokra. Az ilyen jogalapok elfogadhatatlanok, amennyiben nem az 1552/89 rendelet eredeti változatának a jelen esetben említett tényekre alkalmazandó rendelkezésein alapulnak, mivel a származási bizonyítványokra vonatkozó fizetési felszólításokat 1996. július 14. előtt bocsátották ki.

19 A Bizottság megjegyzi, hogy az 1150/2000 rendelet az 1552/89 rendelet és az azt egymást követően módosító rendeletek egyszerű kodifikálása. Az 1150/2000 rendelet a jelen eljárás során hivatkozott rendelkezésekre vonatkozóan nem hozott semmilyen módosítást.

A Bíróság álláspontja

20 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EK 226. cikk szerinti eljárásban a kötelezettségszegés fennállását a Bizottság által a tagállam számára az indokolással ellátott véleménynek való megfelelésre kitűzött határidő leteltekor hatályos közösségi jogszabályok alapján kell megítélni (lásd többek között a C-61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3989. o.] 42. pontját és a C-365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7773. o.] 32. pontját).

21 A kereseti kérelmek elvileg nem terjeszkedhetnek túl az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, valamint a felszólító levélben foglalt állítólagos kötelezettségszegéseken, azonban a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került közösségi jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható. Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás szabályszerűsége lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségekre, amelyeknek az érintett jogi aktus kezdeti változatának szövegében nem található megfelelője (ebben az értelemben lásd a C-363/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5767. o.] 22. pontját).

22 Tény, hogy az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjából, 9. cikke (1) bekezdéséből, 10. cikke (1) bekezdéséből és 11. cikkéből eredő kötelezettségek már az 1552/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja, 9. cikkének (1) bekezdése, 10. cikkének (1) bekezdése és 11. cikke alapján alkalmazandóak voltak (lásd a 9. cikk (1) bekezdését és a 11. cikket illetően a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet 23. pontját).

23 Következésképp elfogadható a Bizottság annak megállapítására irányuló keresete, hogy a Belga Királyság nem tett eleget az 1150/2000 rendelet 6., 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeinek.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

24 A Bizottság úgy érvel, hogy az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi az olyan megállapított, de be nem szedett jogosultságok B számlán való jóváírását, amelyekre nem adtak biztosítékot. Ugyanez igaz azokra a megállapított jogosultságokra, amelyekre biztosítékot adtak, ha e jogosultságok az értékük módosulásával járó kifogás tárgyát képezik.

25 A Bizottság megjegyzi, hogy a jogvita lezárására vagy egy leendő jogvita megelőzésére irányuló egyezségben megállapított havi részletek teljesítésének hiánya nem minősülhet a jogosultságok fent hivatkozott, 6. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti kifogásolásának, mivel utóbbinak írásos formában kell történnie. Másfelől, a teljesítés a kötelezettség-megszűnés egyik formája, és a kötelezettnek, aki az egyezség alapján havi részletet fizet, nem áll szándékában biztosítékot adni, hanem csak az adóssága összegének csökkentésére törekszik.

26 Következésképp, az 1150/2000 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja semmilyen esetben nem alkalmazandó, még analógia útján sem, a kötelezett által a részletfizetésben való megállapodást tartalmazó egyezség alapján teljesített részletfizetés beszedésének esetére. Az ilyen összegeket − a nemzeti hatóságok által kiszabott esetleges bírságnak megfelelő részén kívül − a Bizottság szerint a B számláról az A számlára kell átutalni, amint a kötelezett az egyes részleteket fizeti, és nem a vámtartozás teljes összegének átvétele után, amint azt a belga kormány állítja. Ennek hiányában, az 1150/2000 rendelet 11. cikke alapján esedékesek lennének a késedelmi kamatok, anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni az ilyen késedelem okait. A belga hatóságok jelenlegi gyakorlatának az lehetne a következménye, hogy megszüntetné ugyanezen rendelet 6. cikke (3) bekezdése b) pontjának hatékony érvényesülését, amelynek célja a Közösségek saját forrásai rendszere megfelelő működésének biztosítása.

27 Azon célt, amelynek érdekében a B számla rendszerét bevezették, és amelynek az a lényege, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy jobban figyelemmel kísérhesse a tagállamoknak a saját források beszedésére irányuló tevékenységét, akkor sem lehet elérni, ha minden egyes tagállam szabadon, a belső joga szerint határozhatja meg azt az időpontot, amikor az összeget az említett rendelet értelmében "beszedettnek" kell tekinteni.

28 A Bizottság szerint a letétbe helyezés és a beszedés fogalmak közötti, belga jog szerinti különbségtételnek nincs semmilyen hatása a saját források közösségi jog alapján történő befizetésére vonatkozó kötelezettségekre. Maga az egyezség célja az, hogy elkerülje a jogvitát, vagy annak végérvényesen véget vessen. Ha a kötelezett kifizeti az esedékes összegeket, azt feltétel nélkül teszi, és pontosan azért, mert nem vitatja a vámtartozást. E jogosultságokat tehát az 1150/2000 rendelet 10. cikke értelmében beszedettnek kellene tekinteni, még ha ennek következtében magát az egyezséget nem is hajtották végre teljes egészében, és a büntetőeljárás a belga jog szerint újraindul. A közösségi jogot hatékonyan és egységes módon kellene alkalmazni a Közösség saját forrásainak késedelem nélküli rendelkezésre bocsátása érdekében.

29 A Belga Királyság megállapítja, hogy a B számlát azért vezették be, hogy lehetővé tegyék a tagállamoknak a megállapított vámok rendelkezésre bocsátásának elhalasztását a tényleges beszedésükig. A vitatott behozatali vámokat a B számlára jegyezték be, mivel nem adtak semmilyen biztosítékot, és a vámot nem szedték be. A belga kormány megjegyzi, hogy a kérdéses összegek B számlán való eredeti lekönyvelését nem vitatta a Bizottság, és úgy érvel, hogy utóbbi ezért alaptalanul véli úgy, hogy a belga kormánynak az A számlára kellett volna átutalnia a havi részletek formájában kifizetett és a nemzeti hatóságoknál letétbe helyezett részleteket és azokat a Bizottság rendelkezésére kellett volna bocsátania.

30 A belga kormány szerint a közösségi jogszabályok nem tartalmaznak semmilyen, a B és A számla közötti átutalásra vonatkozó rendelkezést, ezért a részletekben történő fizetést csak az egyezség teljes végrehajtását vagy a kikényszerített végrehajtást követően lehetne figyelembe venni.

31 A közösségi jogszabályok szerinti "beszedés" fogalomnak valamely egyezség keretében olyan fizetésre kellene vonatkoznia, amely ténylegesen feltétlen tulajdon-átruházást foglal magában, amely azzal a ténnyel magyarázható, hogy a saját forrásként megfizetett összegek a Közösségek költségvetésének rendelkezésre álló részét képezik. Következésképpen, a vámhatóságnál a kötelezett számlájára "letétbe helyezett" fizetéseket a B számlán kell lekönyvelni.

32 Olyan, fizetési határidőt magában foglaló egyezségek keretében ugyanis, mint a jelen esetben, a tulajdon-átruházásra vagy a vámtartozás teljes megfizetésének és a büntetőeljárás megszűnésének időpontjában, vagy a fizetés abbahagyása tárgyában eljáró bíróság által a vámtartozás megállapítása és a letétben lévő összegek belga állam részére történő átadása során kerül sor. Egyedül ebben az esetben történik a belga állam részére tulajdonátruházás, és következésképpen az 1552/89 rendelet 6. cikke szerinti tényleges beszedés.

33 Azon feltevés, amely szerint a letétbe helyezett kifizetések végleges, és nem ideiglenes fizetésnek minősülnek, összeegyeztethetetlen lenne a belga állam és a kötelezett között létrejött megállapodás tartalmával, és a büntetőeljárás részleges megszűnését vonná maga után, ami a belga büntetőjog szempontjából érthetetlen lenne, hiszen a büntetőeljárás csak az esedékes összeg teljes kifizetése esetén szűnhet meg.

34 Szükséges lenne az egyezségre vonatkozóan bontófeltétel beillesztése, amely felmenthetné a hatóságokat a büntetőeljárás indításáról való lemondás kötelezettsége alól. A fizetés abbahagyása tárgyában eljáró bíróság ítélete jelentené a fizetendő vámokra és pénzbírságokra vonatkozóan egyedül érvényes végrehajtási határozatot. Ha a bontófeltételt a közösségi jog elsődlegessége alapján nemlétezőnek kellene tekinteni, végül is minden egyezség lehetetlenné válna.

35 A belga kormány hozzáteszi, hogy ha ugyan az ő és a Bizottság álláspontjával ellentétben a részletfizetést az 1552/89 rendelet 6. cikke (2) bekezdése b) pontja szerinti biztosítéknak, és nemcsak az egyezség keretében vállalt kötelezettségek ideiglenes és részleges végrehajtásának kell is tekinteni, oly módon, hogy a B számlán való jóváírás nem igazolható az említett rendelkezés alapján, a részletfizetések abbahagyása − amely az egyezség felbontását vonja maga után − ugyanezen rendelkezés értelmében mindenképpen az adósság kifogásolásával egyenértékű helyzetet jelentene, tehát igazolná a B számlán való jóváírást, hiszen arra kényszeríti a belga államot, hogy keresetet indítson azért, hogy az esedékes összeg teljes egészére végrehajtási határozatot kapjon.

36 Végül, a Belga Királyság azzal érvel, hogy a jelen esetben csak az 1998. szeptember 30-i ítélet időpontjabeli − a vámtartozás végleges megállapításának időpontjabeli − tényleges beszedés volt a kérdés. A belga állam azáltal, hogy az A számlán írt jóvá és bocsátott a Bizottság rendelkezésére egy olyan összeget, amely az 1998 januárja óta, azaz ezen összeg végleges beszedése előtt fennálló vámtartozásnak felelt meg, nem járt el késedelmesen az 1552/89 rendelet 11. cikkében előírt határidőhöz viszonyítva, úgyhogy késedelmi kamatok nem járnak.

A Bíróság álláspontja

37 Meg kell állapítani, hogy a vitatott vámtartozás − amelynek sem a megállapítása, sem az összege nem vitatott − elszámolására egyezséget kötöttek, amelynek révén az alperes részletfizetés formájában fizetési kedvezményt kapott (lásd a jelen ítélet 12. pontját).

38 A jelen keresettel a Bizottság annak kimondatására törekszik, hogy a Belga Királyság nem teljesítette egyrészt az 1150/2000 rendelet 6. és 10. cikkéből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy a B számláról nem utalta át az A számlára a részleteket a kifizetésük szerint, másrészt pedig az ugyanezen rendelet 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a kérdéses összegeket az előírt határidőben, sem pedig az ebből következő késedelmi kamatokat.

A részletfizetések állítólagos téves lekönyveléséről

39 A jelen eljárás során a Bizottság nem azt kifogásolja, hogy a belga kormány a vámtartozás összegét az említett adósság megállapítását követően azonnal a B számlán könyvelte le. Azt kifogásolja, hogy az egyezség alapján megállapított részleteknek megfelelő összegeket a B számláról az A számlára kellett volna átutalni, amint azokat a vámhatóságok beszedték.

40 Meg kell állapítani, hogy ami a saját források lekönyvelését illeti, az 1150/2000 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az említett források számláit a tagállamok államkincstárának vagy az általuk kijelölt testületnek kell vezetnie. Ugyanezen cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja alapján a tagállamok kötelesek az e rendelet 2. cikkében megállapított jogosultságokat legkésőbb a megállapításukat követő második hónap 19. napja utáni első munkanapon lekönyvelni az A számlán, azon lehetőség fenntartásával, hogy ugyanezen határidőn belül a B számlán könyvelik le a beszedés vagy a biztosíték hiánya miatt be nem jegyzett jogosultságokat, valamint azon megállapított jogosultságokat, amelyekre nézve "biztosítékot adtak, kifogással éltek, és amelyek esetleg változhatnak a felmerült vita rendezésétől függően".

41 A saját források rendelkezésre bocsátása érdekében az 1150/2000 rendelet 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az említett rendelet 10. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően minden tagállam a saját forrásokat a Bizottság nevében nyitott számlán írja jóvá. Ez utóbbi rendelkezés (1) bekezdésének megfelelően, a beszedési költségek levonása után a saját források jóváírását legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell elvégezni, amelyben a jogosultságot − ugyanezen rendelet 2. cikkének megfelelően - "megállapították", kivéve az említett rendelet 6. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján a B számlán lekönyvelt jogosultságokat, amelyekre nézve a jóváírást legkésőbb azon hónapot követő második hónap 19. napját követő első munkanapon végzik el, amelyben a jogosultságot "behajtották".

42 Amint azt a belga kormány jogosan állítja, az 1150/2000 rendelet nem tartalmaz egyetlen olyan rendelkezést sem, amely előírná a saját forrásokra vonatkozó jogosultságoknak a B számláról az A számlára való átutalását.

43 Amikor a vámtartozás eredetileg a B számlán történő lekönyvelésének feltételei együttesen fennállnak − amit a Bizottság a jelen esetben azon indokkal ismer el, hogy a vámtartozásra nem adtak biztosítékot −, a saját forrásokat az 1150/2000 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében megállapított határidő tiszteletben tartásával kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani, amelyet azok "behajtásától", és nem a jogosultságok megállapításától kezdve kell számolni, ami a jelen esetben az A számlán jóváírandó összegekre igaz.

44 Ezért, a vámhatóságok arra való kötelezése − amint azt a Bizottság állítja −, hogy utalják az A számlára a B számlán jogszerűen jóváírt vámtartozás elszámolása érdekében megfizetett részleteket, azzal a paradox következménnyel járna, hogy ezen összegekre nézve az A számlán jóváírt jogosultságokra alkalmazandó rendelkezésre bocsátási határidő számítana, így az e határidő − amely a vámtartozás megállapításától számítódik − leteltét követően beszedett minden összeget szükségképpen későn írnának jóvá a Bizottság számláján, noha ugyanezen összegeket jogszerűen írhatták jóvá a B számlán a vámhatóságok általi beszedésük előtt.

45 A Bizottság kifogásának ezen részét ezért el kell utasítani.

A saját források állítólagos késedelmes rendelkezésre bocsátásáról

46 Az előzőekben kifejtettekből következik, hogy amennyiben, mint a jelen esetben, a vámtartozás összegét jogszerűen írták jóvá a B számlán, a saját források Bizottság részére való rendelkezésre bocsátásának a "behajtásukat" követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell történnie.

47 Ezért ellenőrizni kell, hogy amint azt a Bizottság állítja, az olyan egyezség, mint amilyenre a jelen eljárás vonatkozik, alapján történő részletfizetés esetén beszedett összegeket az 1150/2000 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében "behajtottnak" kell-e tekinteni, úgy hogy ezen összegeket a beszedésük szerint a Bizottság számláján kell jóváírni az említett rendelkezésben előírt határidőn belül.

48 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a vámtartozás beszedésére vonatkozó szabályozást a Közösség saját forrásainak késedelem nélküli és hatékony rendelkezésre bocsátásának célja fényében kell értelmezni (ebben az értelemben lásd többek között a C-112/01. sz. SPKR-ügyben 2002. november 14-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10655. o.] 34. pontját és a C-460/01. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-2613. o.] 60., 63., 69. és 70. pontját).

49 Továbbá, amint azt a főtanácsnok az indítványa 46. és 47. pontjában megmagyarázta, a B számla bevezetése azonkívül − amint azt az 1552/89 rendelet (5) preambulumbekezdése (az 1150/2000 rendelet (11) preambulumbekezdése) megjelöli −, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a tagállamok saját források beszedésére irányuló tevékenységének jobb figyelemmel kísérését, azon kockázatok figyelembevételére is irányul, amelyeknek kiteszik magukat.

50 Amint az kiderül a jelen ítélet 12. pontjából, az egyezségnek megfelelően a kötelezett által már megfizetett havi részletek "letétben" maradtak a vámhatóságnál, arra az esetre, ha az érdekelt többé nem tenne eleget a fizetési kötelezettségeinek és az illetékes hatóságok fizetési meghagyásos eljárást indítanak az említett kötelezettel szemben.

51 Ilyen körülmények között, egyrészt a saját források késedelem nélküli és hatékony rendelkezésre bocsátásának követelményére tekintettel, másrészt pedig a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelmét kellően figyelembe véve, az 1150/2000 rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan egyezség, mint amilyenre a jelen eljárás vonatkozik, alapján történő részletfizetés esetén beszedett összegeket az említett rendelkezés értelmében "behajtottnak" kell tekinteni, így ezen összegeket legkésőbb a beszedésüket követő második hónap 19. napját követő első munkanapon kell jóváírni a Bizottság számláján.

52 A belga kormány által állított, és a jelen ítélet 33. és 34. pontjában összefoglalt feltevéssel ellentétben a saját források beszedésére vonatkozó közösségi vámjogszabályok ezen értelmezése nem akadályozza meg a vámhatóságokat abban, hogy büntetőeljárást indítsanak a megállapodás szerinti fizetések abbahagyása esetén, akárcsak amennyiben az említett értelmezésnek nincs semmilyen hatása az említett kifizetéseknek a belga jog és az egyezség szerinti minősülésére.

A késedelmi kamatok megfizetésének hiányáról

53 Az 1150/2000 rendelet 11. cikke értelmében az ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdése szerinti jóváírásban bekövetkezett bármely késedelem esetén az érintett tagállam a késedelem teljes időszakára vonatkozóan késedelmi kamat fizetésére köteles. E kamat arra tekintet nélkül követelhető, hogy a forrásoknak a Bizottság részére történő jóváírásában bekövetkező késedelemre milyen okból került sor (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítélet 91. pontját).

54 Következésképp, amennyiben az előzőekben kifejtettekből az következik, hogy az egyezség alapján beszedett havi részleteket a Bizottság számláján késve írták jóvá, az 1150/2000 rendelet 11. cikke alapján esedékesek a késedelmi kamatok, amelyek megfizetésének elmaradását a Belga Királyság nem vitatja.

55 Az előző megállapításokra tekintettel arra kell következtetni, hogy a Belga Királyság - a saját forrásoknak a kötelezett részletfizetése miatti késedelmes befizetésével - nem teljesítette az azonos tárgyú 1552/89 rendeletet 2000. május 31-től hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 1150/2000 rendelet 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

56 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Belga Királyságot, mivel jogalapjainak többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A saját forrásoknak a kötelezett részletfizetése miatti késedelmes befizetésével a Belga Királyság nem teljesítette az azonos tárgyú, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 88/376/EGK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendeletet 2000. május 31-től hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő, a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet 10. és 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Belga Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: francia.