3017/2024. (I. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.249/2022/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A saját ügyében személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó társasházi lakás ½ részének tulajdonosa, korábbi alperes. Az ingatlanban a távhőszolgáltatást a felperesi jogelőd nyújtotta. A társasház 2010. február 1. napján - a közös képviselő útján - egységes szerkezetű hőenergia-szolgáltatási általános közüzemi szerződést kötött távhőszolgáltatás nyújtására vonatkozóan. A társasház közgyűlése 2010. május 28. napján hatalmazta fel a közös képviselőt a szerződéskötésre.
[3] A távhőszolgáltatást az alperes huzamosabb ideig nem fizette meg, így tartozása keletkezett. Erre tekintettel a távhőszolgáltató felperes a távhőszolgáltatás nyújtását felfüggesztette. A fennálló követelés engedményezése útján fizetési meghagyást bocsátottak ki az indítványozóval szemben, amely ellentmondás folytán perré alakult.
[4] 1.2. A felperes keresetében a tőketartozás valamint a távhődíj tartozás, továbbá egyéb költségek és késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes indítványozó ellenkérelmében a kereset elutasítását, az eljárás megszüntetését kérte.
[5] Hivatkozott arra, hogy a felperes valótlan adatokat állított a befizetésekkel kapcsolatosan, valamint kifogásolta a jegyzőkönyv mellékelése kapcsán annak hiányosságát is. Álláspontja szerint a távhőszolgáltatás kikapcsolása törvényes jogviszony hiányában történt, mivel ő nem minősül sem felhasználónak, sem díjfizetőnek. Álláspontja alapján a közös képviselő nem lett volna jogosult a távhőszolgáltatási szerződés megkötésére. Ezt azzal kívánta bizonyítani, hogy a megkötött szerződés mellől hiányzik a közgyűlési határozat és/vagy a társasház szervezeti és működési szabályzata, amely igazolná a jogosultságot. Hivatkozott a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 28. § (1) bekezdés b) pontjára, miszerint a közgyűlés kizárólagos hatáskörben határoz a közös tulajdonban álló épületrészek használatáról és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról. Ezen felül a nevezett bekezdés további alpontjai is hangsúlyozzák, a kizárólag a közösséget terhelő döntések megkötése, valamint arra, hogy a közgyűlés hatásköre minden olyan döntés is, amit a társasház szervezeti és működési szabályzata (a továbbiakban: SZMSZ) nem utal más hatáskörbe. Mivel ezek közül egyikkel sem rendelkezett a közös képviselő a vonatkozó szerződés megkötésére nem volt jogosultsága, még akkor sem, ha képviseleti jogosultsággal rendelkezik bíróság, valamint más hatóság előtt. Érvelését korábbi kúriai állásfoglalásokkal, a vonatkozó kormányrendelettel, illetve egyéb jogszabályhelyekkel igyekezett alátámasztani.
[6] 1.3 Az eljáró Dunaújvárosi Járásbíróság a keresetet részben alaposnak találta és az alperest 189 170 forint, továbbá a késedelmi kamatok felperes részére történő megfizetésére kötelezte.
[7] Utalt az bíróság e körben arra, hogy az alperes kifogásait a felek között már több esetben vizsgálták más korábbi eljárásokban, különböző bíróságok, ahol egyértelműen megállapították, hogy bár a szerződéskötés idején a közös képviselő ugyan nem rendelkezett felhatalmazással, a társasház a 2010. május 28. napján meghozott közgyűlési döntésével egyértelműen kinyilvánította szerződéskötési akaratát. Erre tekintettel a korábbi vizsgálatok során a már kifejtették, hogy a távhőszolgáltatási szerződés a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján érvényesen létrejött, ugyanis a közös képviselő a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 50. § (1) bekezdése értelmében jogosult a közösség képviseletének ellátására bíróság és más hatóság előtt is, e jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben semmis. Ezen felül a mellékletek elégtelen voltával kapcsolatos és a további kifogásokat sem találta alaposnak a bíróság.
[8] 1.4. A másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.249/2022/12. számú ítéletével az elsőfokú döntést helybenhagyta annak helyes indokaira tekintettel. E körben hivatkozott a másodfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 221. § (1) bekezdése szerinti álképviselői nyilatkozat utólagos jóváhagyására, amely alapján a megkötött szerződés, a megkötésének napjára visszamenőlegesen hatályos. Utalt arra is, egyezően az elsőfokú döntéssel, hogy a Tht. 56. § 3. pontja szerinti értelmező rendelkezésből nem vezethető le az, hogy közüzemi szerződés megkötése rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás lenne.
[9] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Dunaújvárosi Járásbíróság 8.P.20.600/2021/17. számú ítélete, valamint a Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.249/2022/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint azok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az M) cikk (2) bekezdését, a II. cikket, a VI. cikk (3) bekezdését, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikket, továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdését.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében - lényegileg a bírósági eljárások során előadottakat megismételve - kifejtette, hogy nem volt megfelelő meghatalmazása a közös képviselőnek a távhőszolgáltatási szerződés megkötésére, így az érvénytelen. Utalt a Kúria gyakorlatára, miszerint a társasház közös képviselőjének képviseleti joga nem korlátlan, ha olyan szerződést köt, amelyről csak a közgyűlés dönthet. Amennyiben a társasház részéről nem áll fenn a szerződési akarat, ennek hiányában a szerződés tehát nem jön létre. Kifogásolta e körben tehát a közgyűlési határozatok jogosságát. Álláspontja szerint a közüzemi szerződés megkötéséhez szükséges közgyűlési határozatok meghozatalának módja, amelyet a közös képviselő hívott össze a szerződéskötési képesség sérülésével járt a rosszul megválasztott időpontok miatt, így ez nem felel meg a jogállamiság Alaptörvényben garantált elvének sem. Továbbá az Alaptörvény XV. cikkében foglalt egyenlő bánásmód tilalmába ütközőnek vélte azt, hogy a közgyűlésen nem mindenki volt jelen, így nem is mindenki szavazhatott ezáltal a hátrányos megkülönböztetés megvalósult, miután lehetetlenné tették ezen személyek tulajdonuk feletti joggyakorlását.
[11] A távhő-szolgáltatási szerződés megkötése a Tht.-ből levezetve álláspontja alapján egyértelműen meghaladja a rendes gazdálkodás körét, amely szerződés megkötése így kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokhoz a törvény egyhangú közgyűlési határozat hozatalát írja elő, alapul fekvő esetben ugyanakkor a 74 lakásból csupán 17 szavazta meg. Így - szerinte - el lehet(ne) érni egyhangú döntést úgy is, hogy az indítványozó tulajdona nem képezi a szerződés tárgyát.
[12] Álláspontja alapján a támadott bírósági döntések ezáltal a szerződéskötési szabadságát is korlátozzák és olyan kötelezettségeket támasztanak vele szemben, amelyek alapján nem tudja gyakorolni és érvényesíteni jogait a társasházzal kapcsolatos kérdésekben. Ez szükségtelenül és aránytalanul korlátozza, így sérti az Alaptörvény XIII. cikkében fogalt tulajdonhoz való jogát. Ezen alapjog kiterjed olyan további jogokra is, amelyek szorosan nem tartoznak a tulajdon fogalma alá. Kiemelte ezzel kapcsolatban, hogy a tartozás miatt jelzálog került bejegyzésre a tulajdonára a téves bírósági döntések miatt.
[13] A bírósági ítéletek mindezekre figyelemmel mellőzik a demokratikus jogállam elveit.
[14] Végezetül utalt alkotmányjogi panaszában az indítványozó a magánszféra védelmének jogára, amely az emberi méltóságból eredeztethető különleges védelmet élvező alapjog. Ezt az Alkotmánybíróság több határozatában is megerősítette. Véleménye szerint az, hogy a távhő-szolgáltató felperes az adatait kezelte a hozzájárulása nélkül, nem vezethető vissza a közérdekre, ellentétben azzal, ahogy a korábbi eljárások során megállapították a bíróságok. Mindez sérti az Alaptörvény VI. cikkében foglalt személyes adatok védelméhez és az információs önrendelkezéshez fűződő alapjogát.
[15] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[16] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.
[17] 3.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett ítéletekkel zárult ügyben alperes volt, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[18] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak. E rendelkezésnek megfelelően a kérelem többek között akkor határozott, ha tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, vagy bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. E rendelkezéseknek megfelelően nem elegendő az Alaptörvény egyes felhívott rendelkezéseire hivatkozni, hanem az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit a megsemmisíteni kért döntés miért és mennyiben sérti. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.
[19] A hivatkozott Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi gyakorlatát, amely szerint a jogállamiság elve önmagában nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani (lásd például: 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 23/2016. (XII. 12.) AB határozat Indokolás [72]; 3306/2017. (XI. 24.) AB határozat, Indokolás [43]). Az indítványozó a jogállamiság sérelmére hivatkozott panaszában, bármilyen releváns alapjogi összefüggést mellőzve. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével kapcsolatos panaszelemet nem vizsgálhatta.
[20] Az indítványozó az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének sérelmét felsorolja ugyanakkor azzal kapcsolatosan semmiféle indokolást nem adott elő panaszában, így nem teljesítette az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt indokolási kötelezettséget. Mindezekre tekintettel a panasz ezen része nem felel meg a határozott kérelem követelményének, így az Alkotmánybíróság azt nem vizsgálta. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra (lásd például: 3272/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [34]).
[21] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy "[a]z Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi szakaszok címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani [lásd: 3267/2014. (XI. 4.) AB végzés]" (7/2015. (III. 19.) AB határozat, Indokolás [29]).
[22] Az indítványozó továbbá tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét állítva hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére is. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a hatósági eljárások vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, ennélfogva a támadott bírósági végzések és ezen alaptörvényi rendelkezés között nincsen összefüggés.
[23] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz - az Alaptörvény II. cikk, VI. cikk (3) bekezdése, a XIII. cikk (1) bekezdése, valamint a XV. cikke vonatkozásában - az Abtv. az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[24] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (lásd például: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]).
[26] 4. Az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg ezzel kapcsolatban: az indítványozó alkotmányjogi panasza indokolásában lényegileg azokat az érveket ismétli meg, amelyeket a bírósági eljárás során kérelmeiben előadott, azaz e tekintetben egy újabb fórumot szeretne megnyitni annak érdekében, hogy sérelmei valamilyen módon orvoslást nyerjenek. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy állandó gyakorlatának megfelelően nem rendelkezik hatáskörrel rendes bíróságok törvényességi vizsgálata körében értékelendő kérdések megválaszolására, így nem hivatott annak vizsgálatára sem, hogy a nevezett közgyűlési határozat és a később megkötött távhő-szolgáltatási szerződés érvényes-e, illetve történt e bármilyen jogsértés annak megkötése folytán. Az említettek mind olyan szakjogi jellegű és gyakorlati kérdések, amelyeket az eljáró bíróságok hivatottak eldönteni. Az alkotmányjogi panaszokban felvetett kérdésekre az eljáró bíróságok döntéseikben igen részletesen és megalapozottan választ adtak, erre tekintettel az előadottak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetettek fel, így nem teljesítették a befogadhatóság és az érdemi elbírálás feltételét.
[27] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában, valamint az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, ezért nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2023. december 12.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Patyi András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1161/2023.