3267/2014. (XI. 4.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.21.817/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1.1. Az indítványozó 2014. május 8-án - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján - alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.21.817/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény XV. cikke, az Alaptörvény T) és R) cikkei alapján. Az Alkotmánybíróság főtitkára tudakozódására a Szentendrei Járásbíróság által megküldött átirat szerint a támadott ítéletet 2014. április 14-én kézbesítették az indítványozónak.

[2] 1.2. Az indítványozó ellen Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata indított pert 16 400 Ft parkolási díjhátralék megfizetése végett. Az elsőfokon eljárt Szentendrei Járásbíróság a keresetben helyt adott és kötelezte az alperest a tartozás, valamint összesen 32 800 Ft perköltség megfizetésére. A tényállás szerint az alperes tulajdonában álló gépjárművet meghatalmazottja vezette, 2012. február 14-én a VI. kerület Révay köz 2. előtt parkolt azzal, majd SMS útján elektronikus parkolási díjfizetést kísérelt meg, azonban téves telefonszámra küldte el a megfelelő üzenetet. A felperes alkalmazottai büntetést szabtak ki, amely ellen az alperes a téves szám-megjelölésre hivatkozással panasszal élt. A panaszt a felperesi önkormányzat elutasította, majd a díjfizetés elmulasztása miatt fizetési meghagyás útján érvényesítette követelését. Az alperes ellentmondására per indult, amelyben az indítványozó előadta, hogy tévesen küldte meg az elektronikus üzenetet, emiatt nem teljesült a parkolási díj megfizetése. Egyebekben hivatkozott arra, hogy a parkolóórák is kötelesek lennének papírpénzt elfogadni, mivel az is törvényes fizetőeszköz. A bíróság a felperesi keresetet túlnyomórészt alaposnak találta, úgy tekintette, hogy az alperes (képviselője) szerződésbe bocsátkozott a díjköteles területen történő megállással, elfogadván a szerződési feltételeket, ezek között az aprópénzzel, illetve SMS útján való parkolás lehetőségét. Saját tévedésének, a téves telefonszámra való üzenetküldésnek a következményét azonban nem lehet a felperesre hárítani. Az alperes által előterjesztett fellebbezés alapján a Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.21.817/2013. ügyszámon 5. sorszám alatt hozott ítéletet, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes ténymegállapításaira és indokaira való hivatkozással helyben hagyta. A másodfokú bíróság a szerződés teljesítése körében még arra hivatkozott, hogy az alperes által hivatkozott, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2011. évi CCVIII. törvény (a továbbiakban: MNBtv.) 27. § (2) bekezdése nem zárja ki, hogy egyes szerződések tekintetében a hivatalos fizetőeszközök közül az érmékkel való fizetés lehetőségét tartsák fenn a felek, a szerződésük rendelkezései szerint.

[3] 1.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a jogerős ítélet ellen, érvelése szerint a bíróság érvelése lerontja az MNBtv. hivatkozott rendelkezésének - amely szerint a forint bankjegyeket és érméket mindenki köteles elfogadni - érvényesülését, sértve ezzel az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését, a törvény előtti egyenlőség követelményét, valamint az Alaptörvény T) cikk (2) bekezdését és az R) cikk (2) bekezdését.

[4] A főtitkár hiánypótlási felhívására az indítványozó továbbra is kérte a támadott ítélet megsemmisítését, s alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény K) cikkére, M) cikk (2) bekezdésére, R) cikk (2) bekezdésére, az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésére XV. cikk (1) bekezdésére és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire hivatkozással tartotta fenn. Indokolása szerint a törvényszék nem biztosított valós jogorvoslatot az elsőfokú ítélettel szemben, hanem előítéletesen a felperes javára alakította a helyben hagyó ítélet tartalmát. A törvény előtti egyenlőség és pártatlan eljáráshoz való jog azért sérült a felperes állítása szerint, mert csak a felperesi üzleti szokásokat (t.i. az érmék elfogadásának kizárólagosságát) vette figyelembe a bíróság. A személyes adatok védelme tekintetében arra hivatkozott, hogy az ítéletből az derül ki: a parkolási társaságok a tartozástól mentes autósok adataihoz is hozzáférnek - ez túl széles beavatkozás adatvédelmi jogaikba. Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése tekintetében előadta, hogy a törvény kötelező erejének kikerülése tulajdonhoz való jogát sértette; az M) cikk (2) bekezdésénél pedig sérelmezte, hogy fogyasztói jogait a bíróság nem védte meg. A K) cikk azért sérül véleménye szerint, mert a forint bankjegyek elfogadása a parkolási jogviszonyban nem teljes a sérelmére hozott ítélet tanúsága szerint.

[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai, valamint az Abtv. 26-27. §§-ban, és az Abtv. 29-31. §§-ban foglalt tartalmi természetű befogadhatósági feltételrendszernek.

[6] 2.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban kifogásolt bírói döntés kiadmányát 2014. április 14-én vette át, alkotmányjogi panaszát 2014. május 8-án, nyilvánvalóan az Abtv. 30. § (1) bekezdésében előírt hatvan napos határidőn belül terjesztette elő. Az alkotmányjogi panasz határozott kérelmet tartalmaz a Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.21.817/2013/5. számú ítélete megsemmisítésére, ezért a panasz a befogadás formai természetű feltételeinek eleget tesz.

[7] 2.2. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári peres ügyben alperesként szerepelt, így az Abtv. 27. §-a alapján érintettsége az egyedi ügyben megállapítható. Jelen ügyben az indítványozó a fellebbezési lehetőségének kimerítését követően, a Fővárosi Törvényszék másodfokú, jogerős ítéletével szemben nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amely így megfelel az Abtv. 27. §-ában előírt jogorvoslati lehetőségek kimerítésére vonatkozó követelményeknek is.

[8] 2.3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenes-séget tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.

[9] 2.3.1. A törvény előtti egyenlőség és a pártatlan eljáráshoz való jog sérelmét arra alapozta az indítványozó, hogy a felperes nem fogadta el automatájában a papírpénzt, holott arra az MNBtv. alapján köteles lett volna, továbbá ezt a bíróság is legitimálta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alperes által állított alapjogsérelem nem következhetett be az általa állított okból, mivel saját előadása szerint nem is készpénzes fizetési móddal, hanem SMS útján kísérelte meg - saját tévedése okán sikertelenül - a parkolási díj megfizetését. Ebből az következik, hogy vélt alapjogsérelmét nem okozhatta a felperesnek az a szerződési cselekmények körében értékelhető magatartása, hogy kizárólag érmét fogad el fizetőeszközként. Utal azonban arra az Alkotmánybíróság, hogy az adatokból kitűnően ez az alperesi hivatkozás sem alapos, mivel az alperes elektronikus fizetési megoldást is lehetővé tett, sőt éppen az alperes kísérelt meg azzal eleget tenni kötelezettségének. A sérelmezett bírósági döntés valamint a felhívott alaptörvényi rendelkezés közötti összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya (3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]). Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében visszautasította.

[10] 2.3.2. A jogorvoslathoz való jog sérelmét tévesen hívta fel az indítványozó, mivel az elsőfokú ítélet megtámadására törvényadta lehetősége volt. A másodfokú bíróság vizsgálta, mindazonáltal elutasította jogi érveit, ez azonban nem jelenti azt, hogy jogorvoslati jogát ne meríthette volna ki. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog követelménye mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében a jogorvoslathoz fűződő jog annyit és csak annyit jelent, hogy az érintett jogát vagy jogos érdekét befolyásoló határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni. (3157/2014. (V. 23.) AB határozat, Indokolás [32]) Mindezek alapján a támadott jogerős döntés és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése között az érdemi alkotmányossági összefüggés hiányzik, ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság e körben is visszautasította.

[11] 2.3.3. Az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése tekintetében az indítványozó állította, de nem támasztotta alá, hogy számára sérelmet okozott volna az az állítólagos, de szintén nem bizonyított cselekmény, hogy a felperesi önkormányzat törvényellenesen fért volna hozzá személyes adatokhoz. A vélt alapjogsérelem és a felhívott alaptörvényi rendelkezés között így az összefüggés hiányzik, az Alkotmánybíróság a panaszt e körben is visszautasította.

[12] 2.3.4. Az indítványozó felhívta az Alaptörvény K) cikkét, M cikke (2) bekezdését valamint R) cikke (2) bekezdését alapjogi sérelme alátámasztására. Az Abtv. 27. §-a úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az egyedi ügyben érintett személy, vagy szervezet akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségét már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]).

[13] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjából is következik, hogy alkotmányjogi panaszt csak Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani. Az Alaptörvény K) cikke, M) cikk (2) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi szakaszok címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre az előírásokra alapítani. Emiatt az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e tekintetben is visszautasította.

[14] Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján - visszautasította.

Budapest, 2014. október 27.

Dr. Kiss László s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/927/2014.