BH 2001.3.110 110 I. Személyhez fűződő jogot sért annak valótlan állítása, hogy egy gazdálkodó szervezet a jogszabályi kötelezettségét megszegve nem viseli a közterheket [Ptk. 75. § (1) bek., 78. §].

II. Akit személyhez fűződő jogában megsértettek, akkor követelhet nem vagyoni kártérítést, ha bizonyítja, hogy olyan hátrány érte, amelyet a nem vagyoni kárpótlás kiküszöbölhet [Ptk. 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (1) és (4) bek.].

III. Más nyilatkozatát tartalmazó hangfelvétel akkor is felhasználható a polgári perben bizonyítékként, ha személyhez fűződő jogok megsértésével keletkezett, vagy jutott nyilvánosságra [Pp. 3. § (1) bek., 6. § (1) bek.].

A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes az A. nagyközség 1997. december 8-án tartott falugyűlésén, továbbá az A. Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének 1997. december 10-ei és december 22-ei ülésein tett azon kijelentéseivel, hogy "a felperesi Rt. az önkormányzat részére a szemételhelyezési díjon kívül egyetlen forintot sem fizetett be a költségvetésbe, illetve 1995-ben, 1996-ban 1,1 millióval kevesebbet fizetett, az adót nem fizette be, illetve iparűzési adónál nem fizetett idáig semmit", megsértette a felperes személyhez fűződő jogát. Az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására kötelezte, és a hasonló jellegű jogsértéstől eltiltotta, egyben kötelezte az alperest, hogy a legközelebbi falugyűlésen nyilvánosan adjon elégtételt a felperesnek. Az objektív szankciókon túl az alperest 50 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes gazdasági társaság 1995-ben települt át A.-ra, és kezdte meg működését. A működés megkezdésével kapcsolatban az önkormányzattól különböző kedvezményeket igényelt. E kedvezmények megadásával kapcsolatban szabálytalanságokra derült fény, ezért az önkormányzat képviselő-testülete visszatérően tárgyalta az ügyet. Végül az önkormányzat rendelettel minden cég javára 50%-os iparűzési és építményadó-kedvezményt biztosított, majd az 1997. december 10-én tartott testületi ülésen az építményadó tekintetében a kedvezményt 1995. október 25-től kezdődően visszamenőleges hatályúvá tették. A felperes 1996-ban és 1997-ben mind építményadót, mind iparűzési adót, az utóbbit részben előlegként befizetett.

Az alperes az önkormányzat képviselő-testületének a tagja, és a pénzügyi bizottság elnöke volt ebben az időben. Az 1997. december 8-án tartott falugyűlésen az alperes felszólalt, és egyebek mellett azt mondta, hogy "a felperes ez idáig az önkormányzat részére a szemételhelyezési díjon kívül egyetlen forintot sem fizetett be a költségvetésbe". Ezt a felperes képviselője vitatta. Az 1997. december 10-én, majd 1997. december 22-én tartott képviselő-testületi üléseken a felperes adófizetésével kapcsolatos vitákban az alperes ismételten kijelentette, hogy a felperes 1995-ben, 1996-ban 1,1 millióval kevesebbet fizet. Kifejtette véleményét, hogy "a törvényt be kell tartani mindenkinek, az adót törvényesen kell fizetni mindenkinek", majd ismételten hangsúlyozta, hogy "a felperes az adót sem fizette be, iparűzési adót nem fizetett".

A jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékok, ezen belül a felek előadásai, a tanúk vallomása, illetőleg a csatolt hangfelvételek alapján megállapította, hogy az alperes valótlanul állította a fenti három alkalommal, hogy a felperes működése során a különböző adókat nem fizette meg. A valóság ezzel szemben az, hogy a felperes 1996-ban és 1997-ben is megfizette az adót. E valótlan tényállításaival az alperes megsértette a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét. Az alperes tiltakozása ellenére az eljárt bíróságok bizonyítékként értékelték azt a hangfelvételt, amely a testületi ülésekről készült, és amely hangfelvételt a polgármester adta át a felperes képviselőjének, aki azt írásba foglalta. A jogerős ítélet szerint függetlenül attól, hogy a hangfelvétel elkészítése vagy a felperesnek való átadása etikátlan vagy jogszerűtlen volt-e, mint bizonyíték a perben értékelhető volt.

Ezért a jogerős ítélet a Ptk. 84. §-ának (1) bekezdése alapján a jogsértés elkövetését megállapította, az alperest kötelezte a jogsértés abbahagyására és a további jogsértéstől eltiltotta, illetve a 84. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kötelezte az alperest megfelelő erkölcsi elégtétel adására.

A jogerős ítélet a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest nem vagyoni kár megfizetésére, megállapítva, hogy az alperes jogsértő magatartásával nem vagyoni kárt okozott a felperesnek, mert rontotta a felperes hitelét. Az alperes nyilatkozatai ugyanis alkalmasak voltak arra, hogy a lakosság körében, illetve a képviselő-testület tagjai körében negatív megítélést keltsenek a felperessel szemben. Joghátrányt okozott tehát az alperes, azon túl azonban, hogy rossz színben tűnt fel, a felperes egyéb hátrányt nem szenvedett. Ennek ellenére az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozatára hivatkozással, a jogsértés miatt látott alapot a jogerős ítélet nem vagyoni kár megítélésére.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének a teljes elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az önkormányzati törvény előírásait sértve jutott arra a következtetésre, hogy mint önkormányzati képviselő nyilatkozataival megsértette a felperes jó hírnevét. Az ítélet ezáltal a képviselői kötelességek gyakorlását, a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság jogát korlátozta. Emellett azt is állította, hogy a Pp. 206. §-ába ütközően állapította meg a jogerős ítélet, hogy a kifogásolt tényállításokat megtette. Ennek során változatlanul értékelhetetlennek tartotta a csatolt hangfelvételeket, állítva, hogy a Ptk. 80. §-ának (2) bekezdésébe, illetve az önkormányzati törvény 17. §-ába ütköző módon nyilvánosságra jutott hangfelvétel bizonyítékként nem használható fel. Az egyéb bizonyítékok pedig nem támasztották alá a felperes tényállításait. Összességében is tévesen értékelték a nyilatkozatait, mert az adófizetéssel kapcsolatos álláspontját fejtette ki, és valótlan tényeket nem állított. Csak a szövegkörnyezetükből kiragadottan minősülnek nyilatkozatai valótlan tényállításnak, valójában véleményt nyilvánított. Végül állította, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 354. §-át sérti, mert a felperes nem bizonyította a nem vagyoni kártérítés megítéléséhez szükséges feltételeket, ezen belül a kár bekövetkezését. Ennek hiányában kártérítésre kötelezése jogszabálysértő.

A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.