BH 2008.6.142 A bíró által elkövetett eljárási szabálysértés önmagában személyiségvédelmet nem alapoz meg [Ptk. 76. §].

Az ügyvéd foglakozású felperes az s.-i városi bíróság bírája ellen azért indított személyiségvédelmi pert, mert az alperes az általa tárgyalt, végrehajtás megszüntetése iránt indított perben anélkül hozott ítéletet, hogy őt, mint az egyik peres félnek a végrehajtás alapjául szolgáló perben eljáró képviselőjét az ügyről értesítette volna. A felperes álláspontja szerint ezzel az eljárásával az alperes őt hátrányosan megkülönböztette. Ezért a jogsértés megállapítása mellett kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint a sérelmes helyzet megszüntetését oly módon, hogy a jogsértő eljárás eredményeként hozott határozatokat a bíróság semmisítse meg és kötelezze az alperest 2 millió forint kártérítés megfizetésére is.

Az alperes elsősorban a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte. Alapvetően vitatva a felperes hátrányos megkülönböztetését arra hivatkozott, hogy a kifogásolt bírósági eljárásban nem magánszemélyként intézkedett, hanem bírósági jogkörben járt el. Ezért, ha az eljárási szabályok megsértése a felperesnek (a jogorvoslati eljárásban sem orvosolható) hátrányt okozott, az ezzel kapcsolatos igényeit a bírósággal szemben érvényesítheti.

A jogerős ítélet a keresetet elutasította és a felperest a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a per megszüntetésére jogszabályi lehetőség nem volt. Érdemben ugyanakkor megállapította, hogy az alperes által tárgyalt perben a felperest semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érte. Mindössze az történt, hogy az alperes a Pp. 70. § (2) bekezdésben foglalt szabályt a felperestől eltérően értelmezte abból a szempontból, hogy a per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed-e az annak alapján elrendelt végrehajtás megszüntetése iránt indított perekre is. Ez volt az egyedüli indoka annak, hogy a végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban volt perben az alperes, mint eljáró bíró a tárgyalásra a felperest nem idézte meg, illetve az iratokat nem kézbesítette részére, majd pedig az ítélet elleni fellebbezés előterjesztése után a meghatalmazás csatolására hívta fel és annak hiányában a fellebbezést elutasította. A jogerős ítélet rámutatott arra is, hogy a felperesnek módja volt arra, hogy az alperestől eltérő jogértelmezésből eredő sérelmét jogorvoslati eljárásban orvosolja. A végrehajtás megszüntetése iránt indult perben a felperes által előterjesztett jogorvoslati kérelem alapján ugyanis a megyei bíróság végzésében megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperest ügyvédi meghatalmazás csatolására hívta fel. A felperes ugyanis a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló perben az egyik fél jogi képviselője volt, meghatalmazása ezért kiterjedt a végrehajtás megszüntetése iránt indított perre is. A másodfokú bíróság azonban ennek ellenére a fellebbezést elutasító elsőfokú végzést azért hagyta helyben, mert a felperes az ügyvédi meghatalmazáson kívül a fellebbezési eljárási illetéket sem rótta le. Mindezeken túl a jogerős ítélet megállapította azt is, hogy a felperes a végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban volt perben nem volt peres fél, ezért a perben született döntés számára semmilyen hátrányt nem okozhatott. Ezért a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és a kártérítési követelés kivételével a keresetnek való helyt adás érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta alkotmányos jogait, amelyek azáltal csorbultak, hogy az alperes az előtte folyó eljárásban őt, mint jogi képviselőt mellőzte. Emellett azzal is érvelt, hogy az alperes a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben egyéb jogszabálysértést is elkövetett, amely orvoslás nélkül maradt amiatt, hogy ő, mint jogi képviselő a perben nem járhatott el.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt alaptalan.