A Kúria választási ügyben hozott Kvk.IV.37.848/2016/3. számú határozata

A Kormány az általa kezdeményezett népszavazás esetében jogosult kampánytevékenység kifejtésére. A népszavazási kampány finanszírozásának kereteit és korlátait tételes jogi szabályozás nem határozza meg, azt a bíróság jogértelmezéssel nem pótolhatja. [Ve. 2. § (1) bek. c) pont]

A KÚRIA végzése

Az ügy száma: Kvk.IV.37.848/2016/3.

A tanács tagja: Dr. Kozma György a tanács elnöke; Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt bíró

Kérelmező: Dr. N. A.

Kérelmező képviselője: Dr. Czeglédy Csaba ügyvéd

Kérelmezett: Nemzeti Választási Bizottság

A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: kérelmező

Az ügy tárgya: A Nemzeti Választási Bizottság 61/2016. számú határozata

Rendelkező rész

A Kúria - a Nemzeti Választási Bizottság 61/2016. számú határozatát helybenhagyja;

- kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 10.000 (tízezer) Ft eljárási illetéket.

A végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

Az ügy alapjául szolgáló tényállás

[1] A magánszemély kérelmező 2016. szeptember 5-én kifogást nyújtott be a kérelmezetthez a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c), e) pontjának és a 75. § (1) bekezdés b) pontjának megsértése miatt. A kérelmező a 2016. október 2-ára kiírt népszavazáshoz kapcsolódó kormányzati kampánykiadvány költségeit és azzal összehasonlításban más politikai szereplők kampányra költhető anyagi erőforrásainak szűkösségét minősítette a Ve. hivatkozott rendelkezéseibe ütközőnek. Ezzel összefüggésben utalt az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésére is, mint amely rendelkezés szintén csak a kiegyensúlyozottság elve mellett érvényesülhet.

[2] A kérelmezett a 61/2016. számú határozatában a kifogást elutasította. Indokolása értelmében a Kormánynak az Alaptörvény által felépített államszervezetben betöltött helye, feladatai, az Alkotmánybíróság gyakorlata és a Kúria Knk.IV.37.222/2016., Knk.I.37.723/2016. határozatai értelmében a népszavazási eljárásában betöltött szervezői szerepéhez kapcsolódó lehetőségei nem kérdőjelezhetőek meg. A Kormánynak tehát lehetősége a népszavazási kampányban minden lehetséges jogi eszközt megragadva véleményét kifejteni.

[3] A kérelmezett határozati érvelése szerint továbbá az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdése értelmében "(...) a jogalkotó kizárólag a politikai reklámok vonatkozásában kívánt alaptörvényi szinten esélyegyenlőségi szabályokat biztosítani a kampányidőszakban, mely az Alaptörvény, valamint a választásra és a népszavazásra irányadó jogszabályok kifejezett rendelkezése nélkül, önkényesen sem a politikai hirdetésekre, sem további kampányeszközökre nem terjeszthető ki".

A felülvizsgálati kérelem

[4] A kérelmező felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a kérelmezett határozatában téves jogértelmezéssel ítélte meg a Kormány "NÉPSZAVAZÁS 2016 a kényszerbetelepítés ellen, Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!, október 2." elnevezésű kampánykiadványát. Ezért a határozat az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdésébe, a 8. cikk (1) bekezdésébe, az Nsztv. 5. §-ába, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjaiba, valamint a Ve. teljes Általános rész VIII. fejezetébe ütközően Alaptörvény-ellenes és törvénysértő volt.

[5] A kérelmező indokolásában az írott és az elektronikus sajtóból (Népszabadság, Magyar Nemzet cikkei), valamint parlamenti politikai körökből (dr. Harangozó Tamás országgyűlési képviselő képviselői tevékenységéből) származó információkra hivatkozással állította, hogy a Kormány népszavazással kapcsolatos valamennyi kampány-tevékenysége átláthatatlan, 3, 9 milliárd forintra rúgó közpénz-felhasználása követhetetlen, mindez fennállt a jelen eljárás tárgyát képező kiadvány esetében is.

[6] Emellett állította, hogy a Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjának esélyegyenlőségre vonatkozó alapelvébe ütközik az, hogy a "defenzív véleményeket közlő ellenzéki pártok nem rendelkeznek összesen 100 millió forintot meghaladó anyagi erőforrással azzal, hogy a Kormány offenzív véleményét támogató kormánypártok maguk legalább 100 millió forintot költenek a kampányra".

[7] Álláspontja értelmében a Kormány, mint a népszavazás szervezője sem rendelkezik több joggal a kampányidőszakban, mint más népszavazási eljárásokban a szervezők, kampányának költségvetése pedig nem haladhatja meg az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Finanszírozási tv.) 7. §-a szerinti jelölő szervek számára megállapított kampányösszeget. A kérelmező a tételes jogi szabályozás hiányában bírói jogértelmezéssel, a választási és a népszavazás eljárás közötti analógiára hivatkozással kérte a jogsértés megállapítását.

A döntés indokolása

[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[9] A felülvizsgálati kérelem indokolása értelmében a kérelmezett határozatában Alaptörvény-ellenesen és törvénysértően ítélte meg a Kormány eljárással érintett kiadványára fordított közpénz összegét, amely összegszerűség - az ellenzéki oldal anyagi helyzetéhez viszonyítottan - bizonyítja, hogy a Kormány megsértette az esélyegyenlőség Ve. 2. § (1) bekezdés c) pontjában előírt és a népszavazási eljárásban is érvényesülő alapelvét.

[10] A felülvizsgálati kérelem alapján tehát a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Kormány kampánykiadványa terjesztésével és annak költségei révén megsértette-e az Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdését, a 8. cikk (1) bekezdését, az Nsztv. 5. §-át, a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjait, valamint a Ve. teljes Általános rész VIII. fejezetét.

[11] Előjáróban szükséges kitérni a Kormány Ve.-ben szabályozott eljárásbeli helyzetére, szerepére.

[12] A Kormány szerepe a közhatalom létrehozásának folyamatában úgy a szabályozás oldaláról mint a bírói - általános hatáskörű és az alkotmánybírósági - gyakorlatban kidolgozott. A 2014-es országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakban a Kúria Kvk.II.37.478/2014. számú határozatában egyértelművé tette, hogy "[a] Kormány, valamint a hatáskörükben eljáró központi államigazgatási szervek és a települési önkormányzatok a Ve. 1. és 2. §-aira tekintettel nem alanyai a választási eljárásnak, ugyanakkor tevékenységük a kampányidőszakban kétség kívül érinti a választásokkal kapcsolatos egyes közjogi viszonyokat".