A Debreceni Ítélőtábla Pf.20569/2019/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 23. §, 81. §, 253. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 44. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 10/A. §, 143. §, 436. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:48. §, 2016. évi CX. törvény 22. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 137. §] Bírók: Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.569/2019/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kónya Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Kónya Tamás ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Lantos Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Lantos Bálint ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, és a ......Miniszter (címe) által képviselt II.rendű alperes neve II. rendű alperesekkel szemben személyiségi jogok megsértése miatt indított perében az Egri Törvényszék 12.P.20.588/2017/62. számú ítélete ellen az I. rendű alperes által 63. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja azzal, hogy kötelezi az I. rendű alperest, hogy - külön felhívásra - fizessen meg az államnak 40 396 (negyvenezer-háromszázkilencvenhat) forint állam által előlegezett költséget, továbbá megállapítja, hogy 648 000 (hatszáznegyvennyolcezer) forint le nem rótt kereseti illetéket és 121 187 (százhuszonegyezer-egyszáznyolcvanhét) forint állam által előlegezett költséget az állam visel.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 67 670 (hatvanhétezer-hatszázhetven) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy 216 600 (kettőszáztizenhatezer-hatszáz) forint le nem rótt fellebbezési illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A felperes - jogerős szabadságvesztés végrehajtása céljából - 2014. szeptember 25. napjától 2017. július hó 6. napjáig az I. rendű alperesnél, 2017. július 6. napjától 2017. szeptember 25. napjáig pedig a P-i Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben tartózkodott. A részére biztosított mozgástér az I. rendű alperesnél töltött 900 napból 864 napon keresztül nem érte el a jogszabályban meghatározott minimumot, sőt: túlnyomórészt még a 2 négyzetmétert sem, az általa használt zárkákban ugyanakkor fallal leválasztott WC, nyitható ablak és fűtés is volt. Az I. rendű alperes 2017 januárjában tájékoztatta őt arról, hogy az alapvető jogait sértő elhelyezési körülmények miatt kártalanítást kérhet, erre irányuló kérelmet azonban nem terjesztett elő.

[2] A felperes már a fogvatartását megelőzően térdizületi panaszokkal küszködött. Ezért 2014. április 16. napján várólistára került bal térdprotézis beültetése céljából, a műtétet azonban a módosított előjegyzés szerinti időpontban: a 2016. évben - a szabadságvesztés végrehajtása miatt - nem lehetett elvégezni. Az I. rendű alperes Befogadási és Fogvatartási Bizottságának (a továbbiakban: a BFB) döntése folytán a felperes 2015. január 15. napjától 2016. július 25. napjáig az "I" Cipőgyár Kft.-nél betanított varrónőként dolgozott. Ennek keretében - lábpedál segítésével - ringliző és kapcsológépet kellett működtetnie, amely felgyorsította a térdizületeinek kopását, meszesedését, így az állapota tovább romlott. A fokozódó térdpanaszai miatt több alkalommal betegszobára került, majd 2016. június 27-én időlegesen, 2016. július 15-én pedig véglegesen felmentették a munkavégzés alól.

[3] A felperes a módosított keresetében arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 4 914 000 Ft és járulékai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alapvető jogait sértő elhelyezési körülmények miatt 1095 napra 1200 Ft/nap, azaz 1 314 000 Ft, az egészséghez fűződő jogát sértő munkáltatás miatt pedig 3 600 000 Ft sérelemdíj illeti meg őt.

[4] Az alperesek ellenkérelme elsődlegesen arra irányult, hogy a bíróság az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt előterjesztett kereset tekintetében szüntesse meg a pert, hiszen a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bvtv.) 2017. január 1. napján hatályba lépett 10/A. §-ának (2) bekezdése alapján e sérelmekért nem lehet sérelemdíjat követelni. A munkáltatással kapcsolatos egészségkárosodás miatt előterjesztett kereset tekintetében pedig azt kérték, hogy a bíróság a Bvtv. 143. §-ának (3) bekezdése alapján állapítsa meg a hatáskörének hiányát, és az iratokat tegye át az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróságra. A másodlagos ellenkérelmük a kereset elutasítására irányult, vitatták annak jogalapját és összegszerűségét is.

[5] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 036 800 Ft-ot, valamint 1 670 000 Ft-ot, továbbá ezen összegek után 2017. szeptember 25. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 100 000 Ft perköltséget.

[6] A határozatának fellebbezéssel érintett részét azzal indokolta, hogy az alperesek permegszüntetési kérelme nem volt alapos. A BDT2018.3850. számú eseti döntésben közzétett jogi állásponttól eltérően úgy foglalt állást ugyanis, hogy a jogalkotó a Bvtv. 10/A. §-ában szabályozott kártalanítás bevezetésével nem kívánta elvonni vagy korlátozni a fogvatartottak azon jogát, hogy az alapvető jogaikat sértő elhelyezési körülményeikre hivatkozással polgári pert indíthassanak, amelyet az Alkotmánybíróság 3295/2018. (X.1.) AB határozata is alátámaszt. Ezért a fogvatartottak szabadon dönthetnek arról, hogy e sérelmeikre tekintettel - büntetés-végrehajtási bíró előtt, nemperes eljárásban - kártalanítást kérnek, vagy - polgári bíró előtt, peres eljárásban - sérelemdíjat követelnek. Erre figyelemmel nem volt jogi akadálya annak, hogy a felperes az elhelyezési körülményei miatt ne kártalanítási kérelmet, hanem sérelemdíj iránti keresetet terjesszen elő.

[7] Alaptalannak találta az alperesek áttétel iránti kérelmét is. Egyrészt kifejtette, hogy mivel az elhelyezési körülmények miatt előterjesztett keresetre kiterjedt a hatásköre, a munkáltatással összefüggő kereseti kérelem tárgyában is döntést hozhatott, hiszen részleges áttételre nem volt lehetősége. Másrészt utalt arra is, hogy az I. rendű alperes - a BDT2019.4013. számú eseti döntésben közzétett jogi állásponttal szemben - a fogvatartás teljes időszaka, így a munkáltatás során is közhatalmat gyakorolt a felperes felett, ezért az ezzel összefüggésben követelt sérelemdíj iránti kereset elbírálása a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján törvényszéki hatáskörbe tartozott. Rámutatott továbbá, hogy a Bvtv. 143. §-a csak a kártérítési igényekre vonatkozik, a felperesnek pedig ilyen követelése nem volt, így e jogszabályi rendelkezést nem lehetett alkalmazni, áttételre tehát ez alapján sem kerülhetett sor.