BKv 2021.2 A Kúria Büntető Kollégiumának 2/2021. (V. 13.) BK véleménye

Ha a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a törvény szerint kivételt nem tűrően kötelező büntetési nem kiszabásának elmulasztása miatt törvénysértő, a Kúria azt a felülvizsgálati eljárásban a terhelt terhére érdemben orvosolhatja akkor is, ha a bíróság ítéletét a terhelt beismerő vallomásának elfogadásával hozta meg, és az ügyészi indítvány a kötelezően alkalmazandó büntetés kiszabására nem terjedt ki. Ugyancsak érdemben orvosolhatja a Kúria az ilyen törvénysértést akkor is, ha a büntetés jogerős kiszabására büntetővégzésben került sor.

A Btk. 52. § (3) bekezdése szerint a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. E rendelkezés alapján a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabása a törvényi feltételek teljesülése esetén kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott. Következésképpen elmulasztása - a Btk.-nak a cselekmény minősítésén kívüli, más szabályának [a Btk. 52. § (3) bekezdésének] megsértése miatt - törvénysértő büntetés kiszabását eredményezi, ami a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának második fordulata ba) alpontja szerint felülvizsgálati ok. E törvénysértést a Kúria a felülvizsgálati eljárásban - főszabályként - a határozat megváltoztatásával érdemben orvosolhatja [Be. 662. § (2) bekezdés b) pont].

Értelmezést igényel azonban a Kúria döntési jogköre akkor, ha a törvénysértő büntetés kiszabására a terhelt beismerésének elfogadásával (Be. 504-505. §) vagy büntetővégzésben (Be. 740. §) került sor.

A Be. 565. § (2) bekezdése szerint, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, - az újabb ügy egyesítésének esetét kivéve - nem szabhat ki súlyosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat súlyosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az ügyésznek az előkészítő ülésen előterjesztett indítványa tartalmaz. Amennyiben a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjével szemben az ügyészség a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabását nem indítványozta és a bíróság a terhelt beismerő vallomását elfogadta, a fenti rendelkezés szerinti súlyosítási tilalom beáll. Az elsőfokú bíróság ekként már nem szabhatja ki a kötelező büntetési nemet, és a törvénysértést a másodfokú bíróság is csak akkor tudja orvosolni, ha az elsőfokú bíróság alkalmazott olyan büntetési nemet, ami mellőzhető [Be. 595. § (4) bekezdés e) pont]. Kétségtelen tehát, hogy ha a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértést a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabásával küszöböli ki, akkor a terhelttel szemben az ügyészi indítványban szereplőnél súlyosabb büntetés kerül kiszabásra, amiről a terhelt a beismerő vallomásának megtételekor nem tudhatott.

Ez azonban nem változtat azon, hogy ilyen esetben a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a foglalkozástól eltiltás hiányában a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt törvénysértő. Törvénysértő büntetést azonban a bíróság ebben a perjogi helyzetben sem szabhat ki, a törvénysértő büntetés korrekciója pedig - erre irányuló, joghatályos indítvány esetén - a Kúria törvényi kötelezettsége. A felülvizsgálati eljárásban, a terhelt terhére előterjesztett indítvány esetén a törvény súlyosítási tilalmat nem ír elő, illetve súlyosabb büntetés kiszabását vagy intézkedés alkalmazását tilalmazó rendelkezést nem tartalmaz, sőt a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálat jogintézménye a súlyosítási tilalmat feloldja (BH 2017.256.), így éppen ennek a lehetőségét teremti meg.

A törvénysértő büntetés kiküszöbölésének főszabálya a felülvizsgálatban a törvénynek megfelelő határozat meghozatala [Be. 662. § (2) bekezdés b) pont]. Ez alól ad kivételt a Be. 663. § (2) bekezdés b) pontja, ami ilyen esetben is lehetővé teszi a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítást akkor, ha az érdemi határozat meghozatala az ügyiratok alapján nem lehetséges.

A Btk. 52. § (3) bekezdése esetén a törvény erejénél fogva kötelezően végleges hatályú foglalkozástól eltiltás feltétele kizárólag a terhelt terhére rótt bűncselekménynek a Btk. XIX. Fejezetében szabályozott volta, valamint annak a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére való elkövetése. Ezek az adatok önmagában az irányadó tényállásból és a jogi minősítésből kitűnnek, ezen túlmenően sem a büntetési nem alkalmazhatósága, sem annak tartama további büntetéskiszabási vagy egyéb körülményekhez nem kötött, azok nem befolyásolják. Ekként a megismételt eljárástól e körben más eredmény nem volna várható, így a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére nincs ok, a Kúria a törvénysértést érdemben orvosolhatja.

A feltételeknek megfelelő cselekmény büntetővégzéssel való jogerős elbírálása esetén ugyancsak felmerül, hogy a terhelt annak ismeretében nem kérte tárgyalás tartását a végzéssel szemben, miszerint vele szemben e büntetési nemet nem alkalmazták. Ebben a körben is irányadó azonban, hogy a Btk. kötelező szabályát sértő törvénysértő büntetés nem szabható ki, amennyiben pedig arra mégis sor kerül, az a felülvizsgálati eljárásban orvosolható. A foglalkozástól eltiltás a Be. 740. § (2) bekezdés a) pontja alapján a büntetővégzésben is kiszabható lett volna, ezért a terhelt eljárási jogai sem sérülnek. Mivel pedig a szükséges adatok ilyen esetben is értelemszerűen rendelkezésre állnak, így ilyenkor sincs akadálya annak, hogy a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértést a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás kiszabásával küszöbölje ki.

Budapest, 2021. május 13.