BH 2001.8.371 A biztosító által a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megszűnése után kifizetett kártérítési összeg a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján visszakövetelhető [Ptk. 361. § (1) bek., 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 1. § (2) bek., 2. § b) pont, 3. § (3) és (4) bek., 6. § (1) bek., 7. § (4) bek., 9. § (1) bek.].

A perbeli tehergépkocsi az I. rendű alperes tulajdonában állt, aki azt 1994. február 12-én bérbe adta K. I.-nek. Ebben a szerződésben kikötötték, hogy a tehergépjármű fenntartásával kapcsolatos hatósági díjak is a bérlőt terhelik. Az I. rendű alperes hozzájárult, hogy a bérlő üzembentartói jogát a forgalmi engedélybe is bejegyeztethesse, erre azonban ténylegesen nem került sor. A bérlet tartama alatt, 1994. április 8-án a tehergépkocsival balesetet okoztak, a helyszínen intézkedő rendőr a tehergépkocsi vezetőjének felelősségét állapította meg. Ennek alapján a felperes mint felelősségbiztosító kifizetett a károsultnak 1994. szeptember 26-án 144 035 Ft-ot. Ezt követően észlelte, hogy a tehergépkocsi felelősségbiztosítása a díjfizetés elmulasztása miatt 1993. július 1. napjával megszűnt. Időközben a tehergépkocsit az I. rendű alperes adóssága miatt megtartott árverésen megszerezte a II. rendű alperes. A felperes keresetében a károsultnak kifizetett 144 035 Ft megfizetése iránt támasztott igényt az alperesekkel szemben, akiknek egyetemleges marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 144 035 Ft tőkét, valamint ennek 1994. október 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság az I. rendű alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és a keresetet az I. rendű alperessel szemben is elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a káresemény bekövetkezése idején még hatályban volt, a gépjárművek üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) melléklete 6. §-ának (1) bekezdése nem teszi lehetővé, hogy a felperes a kifizetett kártérítést az I. rendű alperesre átháríthassa.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Ebben részletesen kifejtett jogi álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság az I. rendű alperes megtérítési kötelezettségének jogi megítélése során, és figyelmen kívül hagyta a jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos jogi érvelését is.

Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos.

A perben nem vitás tényállás szerint a felperes, valamint az I. rendű alperes között az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) által szabályozott kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés jött létre.

A R. 1. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a Magyar Köztársaság területén közlekedő gépjármű üzembentartója köteles biztosítási szerződést kötni. A R. 2. §-ának b) pontja szerint üzembentartó: a gépjármű tulajdonosa vagy a forgalmi engedélybe bejegyzett üzembentartó. A törvény idézett rendelkezéseiből helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötésének, valamint az ezzel összefüggő díj fizetésének a kötelezettsége az I. rendű alperest terheli, és ő köteles viselni az ennek elmulasztásából származó jogkövetkezményeket is. K. I. bérlő ugyanis üzembentartói jogát a forgalmi engedélybe nem jegyeztette be, amelynek hiánya miatt nem tekinthető üzembentartónak.

A R. melléklete 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosítási díj esedékességétől számított 30 nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, vagy arra a biztosított halasztást nem kapott, illetőleg a biztosító díjkövetelését bírósági úton nem érvényesítette.