BH 2010.1.21 A kölcsönvevőnél súlyosan gondatlan magatartással jelentős kár okozása a munkáltató rendkívüli felmondását megalapozhatja [Mt. 193/J. § (2) bekezdés, 193/K. § (3) bekezdés].

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva megállapította, hogy az alperes a 2005. november 11-én meghozott rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Emiatt az alperest elmaradt munkabér jogcímén marasztalta.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes között munkaerő-kölcsönzés céljából határozatlan idejű munkaszerződés jött létre, amely alapján a felperes az E. Kft.-nél minőségellenőr munkakörben dolgozott. Munkaköri feladatait írásba foglalt utasítások alapján kellett végeznie. A felperes az utasításokat ismerte, továbbá azokat a munkavégzés helyén kifüggesztették.

2005. november 6-án a felperes reggel 6 órakor adminisztrációs feladatainak végrehajtásával kezdte meg a munkavégzést, a számítógépes adatbázisát 6 óra 30 perckor nyitotta meg, 6 óra 30 percre rögzítette; ténylegesen 6 óra 45 perc körül észlelte, hogy az ellenőrzött termék hibás. A felperesnek nem volt (fizikai) lehetősége arra, hogy a gyártósort leállítsa, ezért a sorvezetőnek szólt a leállítás miatt. A gépsort 7 óra 15 perckor, illetve ez után 5 perccel állították le.

Az E. Kft. tájékoztatása alapján az alperes 2005. november 11-én rendkívüli felmondással élt, mert a felperes 2005. november 6-án a rá irányadó utasításokat megszegte, felületes munkavégzése következtében jelentős mennyiségű hibás terméket gyártottak, mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes az együttműködési, illetve a munkaviszonyból folyó lényeges kötelezettségeit vétkesen megszegte.

A felperes keresete a rendkívüli felmondás jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével.

A bizonyítási eljárás eredményének mérlegelése alapján a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy H. Gy. munkahelyi felettes szóbeli utasításából, illetve az írásba foglalt utasításokból nem lehetett kétséget kizáróan igazolni azt az alperesi állítást, hogy a felperesnek az első munkadarabot ténylegesen mikor (milyen időpontban) kellett ellenőriznie. Emiatt a bíróság bizonyított kötelezettségszegés hiánya folytán az alperest a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményeként elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása iránt fellebbezést nyújtott be.

A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás kiegészítése alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy az ún. folyamatutasítás értelmében az első munkadarab levételét és ellenőrzését - egyebek mellett - a műszakváltáskor kell elvégezni.

A másodfokú bíróság a minőségellenőri utasítás 4. pontja és az előbbi utasítás egybevetéséből arra következtetett, hogy a folyamatos gyártás következtében a műszakváltáskor az ekkor "első" munkadarabon kell elvégezni az ellenőrzést. Ezért a felperesnek a reggel 6 órai munkakezdéskor ezt a műveletet kellett volna végrehajtania, ő azonban ezt elmulasztotta, csak 6 óra 30 perckor kezdte meg az ellenőrzést. A másodfokú bíróság ezért a rendkívüli felmondás jogszerűsége [Mt. 193/J. § (2) bekezdés, 193/K. § (3) bekezdés, 193/J. § (2) bekezdés] folytán a Pp. 253. § (2) bekezdés szerint a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.