A Szekszárdi Törvényszék Mf.20026/2016/5. számú határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §] Bírók: Imre Zita, Lakatosné Dr. Gerzson Nóra, Veszpréminé dr. Marsai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.124/2015/14., *Szekszárdi Törvényszék Mf.20026/2016/5.*, Kúria Mfv.10145/2017/5., 3203/2018. (VI. 21.) AB végzés

***********

Szekszárdi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

10.Mf.20.026/2016/5. szám

A Szekszárdi Törvényszék a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző jogtanácsos: dr. Tordai Gábor; felp. képv. címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a dr. Klamár István jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen illetménykülönbözet iránti perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.124/2015/14. számú ítélete ellen a felperes által 15. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján eljárva meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatja,

kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 645.800,- (hatszáznegyvenötezer-nyolcszáz) forintot és ennek 2014. október 1. napjától a kifizetésig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 28.000,- (huszonnyolcezer) forint perköltséget,

mellőzi a felperes perköltségben marasztalását,

a feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000,- (tízezer) forint fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel.

Havi illetménye 2013. január 1. napjától 2014. december 31. napjáig terjedő időszakban 132.800,- Ft volt, amelynek részét képezte a besorolás szerinti 93.800,- Ft garantált illetmény, a 34.000,- Ft összegű munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, valamint 5.000,- Ft közalkalmazotti címpótlék.

Az alperes 2015. január 1. napi hatállyal a felperest a D fizetési osztály 8. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 9. fizetési fokozatba sorolta át. 2015. január 19. napján értesítést adott ki illetményváltozásáról, mely szerint a felperes havi illetménye 141.800,- Ft-ban került megállapításra, amelynek részét képezte a 96.800,- Ft bértábla szerinti garantált illetmény, a 25.200,- Ft garantált bérminimumra történő kiegészítés, a 40.000,- Ft garantált bérminimumon felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, valamint az 5.000,- Ft közalkalmazotti címpótlék.

2015. évben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 6.000,- Ft-tal emelkedett a 2013. és 2014. évi felperesi illetményhez képest, melyre az alperesnél a 2011. évben kötött Kollektív Szerződésen 153. pontja alapján került sor, mely szerint amennyiben a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba lép, illetményét a Kjt. szerinti garantált illetményen túl ki kell egészíteni a mindenkori pótlékalap 30 %-ával.

A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy 2013. augusztus 1. napjától 2015. december 31. napjáig terjedő időszakban a garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, továbbá, hogy az alperesi kimutatás szerint a munkáltatói döntésen alapuló és a Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész 2015. évre vonatkozóan teljes egészében eltűnt. Az elsőfokú bíróság úgy rögzítette ítéletében az előterjesztett keresetet, hogy a felperes 2013. augusztus 1. napjától 2015. május 31. napjáig bezárólag 765.900,- Ft illetménykülönbözet megtérítésére kérte kötelezni az alperest annak kamataival együtt.

Kifejtette, hogy a Kjt. 66. § (7)-(10) bekezdése szerint a munkáltató a garantált illetménynél magasabb összegben is megállapíthatja a közalkalmazott illetményét, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a Kjt-ben meghatározottak szerint csökkenthető. A Kjt. és az Mt. 155. § felhívásával hivatkozott arra is, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, annak csökkentéséről a 2015. január 1. napját megelőző időszakban az alperes határozatot nem hozott, ezért azt a Kjt. 66. § (1) bekezdés szerinti garantált illetményen felül lett volna köteles biztosítani. A Kollektív Szerződés nem a közalkalmazott garantált illetményét módosítja, hanem a munkáltató vállalása alapján történő további illetmény megfizetését. Az alperes tévesen, a munkáltató döntésén alapuló illetmény jogcímén könyvelte a felperes számára a Kollektív Szerződésen alapuló illetményt, azonban az a munkáltatónak a szakszervezettel kötött megállapodása alapján kétoldalú nyilatkozatnak minősül. Másodlagosan a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes ellen érvénytelenségből származó kár megtérítésére vonatkozóan terjesztette elő a keresetet.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A Kúria Mfv.II.10.391/2015/4. számú ítéletének felhívásával azzal érvelt, hogy a felperesnek csak a garantált bérminimumra van alanyi jogosultsága, az önálló illetményelemekre nem, azt önállóan nem követelheti. A garantált bérminimum a keresettel érintett időszak vonatkozásában csak a bértábla szerinti besorolás alapján megállapított összeg kiegészítésével volt elérhető, az alperes ezt azonban minden évben a biztosította a felperes részére. A munkáltatói döntésen alapuló többlet az illetmény része és a garantált illetménnyel az alperes érvelése szerint összeszámít, az alperesnek kizárólag az összilletmény fenntartására van kötelezettsége. Határozathozatali kötelezettsége is csak abban esetben áll fenn, amennyiben az összilletmény összege változik. A Kollektív Szerződésen alapuló illetményelem vonatkozásában a Kúriai határozattal egyezően azt adta elő, hogy az a Kjt. 13. §-ába ütközés okán semmis, ezért a felperesnek arra nincs jogosultsága, mert már a kereseti kérelmet megelőző időszakban is a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben került feltüntetésre a Kollektív Szerződés szerint járó illetményemelés összeg. A másodlatos kereseti kérelem körében pedig kifejtette, hogy a felperest anyagi kár nem érte, a garantált bérminimumra történő kiegészítést megkapta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 28.000,- Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság ismertette a Kjt. 66. § (9) bekezdését 2013. augusztus 1. napi hatállyal beiktató 2013. évi CIII. törvény 1. § (2) bekezdésében foglaltakat és a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló jogszabályokat.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kiegészült Kjt. 69. § (9) bekezdése a közalkalmazottak garantált illetményére vonatkozóan új elemet nem hozott, csak a kormányrendeletekben foglaltakon túlmenően a törvényben is pontosította, hogy a Kjt. alapján a költségvetési törvényben meghatározott bértábla összegeitől függetlenül legalább a mindenkire egységesen érvényes minimálbér, illetve a garantált bérminimumot tartalmazó jogszabályban rögzített illetmény a közalkalmazottat is megilleti.