BH 2000.4.142 I. A katonát fontos szolgálati ügyben terhelő jelentési kötelezettség ténylegesen "haladéktalanul" teljesítendő kötelezettség, amelyet nyomban meg kell tennie, mihelyt a kötelezettség teljesítését gátló akadály elhárul; a kötelezettség ehhez képest késedelmes teljesítése olyan mulasztás, amely a jelentési kötelezettség megszegésének a vétségét valósítja meg [Btk. 350. § (1) bek., 1994. évi XXXIV. tv. 13. §, 3/1995. (III. 1.) BM r. 12. § (1) bek.].

II. Nem tárgyi, hanem személyi bűnpártolást valósít meg az, aki az őt terhelő jelentési kötelezettség nem teljesítésével az elkövető kézre kerítését igyekszik megakadályozni [Btk. 244. § (1) bek. a) és b) pont, (3) bek. b) pont, 350. § (1) bek.].

III. A bűnpártolás az azzal érintett személyek száma szerint bűnhalmazatban áll [Btk. 12. § (1) bek., 244. § (1) bek. a), b) pont, (3) bek. b) pont].

A megyei bíróság katonai tanácsa az 1999. január 12-én kelt ítéletével a rendőr hadnagy I. r. vádlottat hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntette miatt 8 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, és előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. A rendőr őrmester II. r. vádlottat jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt 150 napi tétel - napi tételenként 80 forint - pénzbüntetésre ítélte.

A rendőr hadnagy I. r. vádlott havi jövedelme 49.000 forint. Nőtlen, élettársi kapcsolatban él, élettársa havi jövedelme 20.000 forint. Nincs kiskorú gyermeke, vagyontalan. Gimnáziumi érettségivel rendelkezik, polgári szakképzettsége nincs. Büntetve nem volt. 1993 óta van rendőrségi állományban. Dicséretben és fenyítésben nem részesült. Rendőrtiszti főiskolát végzett.

A rendőr őrmester II. r. vádlott havi jövedelme 40.000 forint. Nőtlen, gyermektelen, vagyontalan. Gimnáziumi érettségivel rendelkezik, polgári szakképzettsége nincs, rendőr szakközépiskolát végzett. 1996 óta van rendőrségi állományban, dicséretben, fenyítésben nem részesült. Büntetve nem volt.

A megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztálya nyomozást folytatott egy 1997. november 27. napján történt közúti baleset ügyében, amely a segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt indult. A cselekményben - mint a balesetet okozó személygépkocsi utasa - K. M. érintve volt, aki az I. r. vádlott édestestvére.

1998. január végén vagy február elején, közelebbről meg nem határozható időpontban K. M. - elkövetőként K. L.-t megnevezve - feltárta a cselekményt részletekbe menően a testvére előtt, aki a Magyar Köztársaság Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 13. §-ának (1) bekezdése és a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt hivatali kötelezettségét megszegve, a feljelentést elmulasztotta abból a célból, hogy mentesítse testvérét a büntetőeljárás alól, illetőleg a testvérével szembeni esetleges büntetőeljárást meghiúsítsa. E kötelezettség teljesítése helyett 1998. február közepén a bűncselekmény általa ismert, lényeges körülményeit a II. r. vádlott tudomására hozta, aki a hivatali kötelezettségét ugyancsak elmulasztva, nem tett feljelentést, csupán 1998. február 27-én közölte az általa megtudottakat - a büntetőeljárás elősegítése céljából - munkatársával, a rendőr főtörzsőrmesterrel, aki 1998. március 3-án a rendőrőrs parancsnokához jelentést juttatott el, melyben a balesetet okozó gépjármű, annak vezetője, továbbá az utasa adatait közölte.

Az ítélet ellen a katonai ügyész súlyosításért, az I. r. vádlott vonatkozásában a lefokozás katonai mellékbüntetés kiszabása, míg a II. r. vádlott tekintetében a pénzbüntetés napi tételszámának a felemelése érdekében fellebbezett.

Az I. r. vádlott és védője eltérő jogi minősítés, a vádlott cselekményének jelentési kötelezettség megszegése vétségeként történő minősítése és enyhítés érdekében; míg a II. r. vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A katonai főügyész az ügyészi fellebbezést azonos tartalommal fenntartotta, és indítványozta az I. r. vádlottal szemben lefokozás katonai mellékbüntetés kiszabását, a II. r. vádlottal szemben pedig a pénzbüntetés napi tételszámának a felemelését. Átiratában azt az álláspontját is kifejtette, hogy az I. r. vádlott terhére megállapított, hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettét nem a testvére, K. M., hanem a balesetet okozó gépkocsi vezetőjének - K. L.-nek - az érdekében követte el. Kifejtette, hogy amennyiben a bíróság az I. r. vádlott védekezését fogadja el, akkor vele szemben felmentő rendelkezést kellett volna hoznia, mert a hivatalos személy magánjellegű értesülése esetén a Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 122. §-ának (2) bekezdése alapján őt mint hozzátartozót feljelentési kötelezettség nem is terhelte volna.

A bejelentett fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálta, ennek során megállapította, hogy a katonai tanács ítélete megalapozott.

A II. r. vádlott és védője a másodfokú tárgyaláson az irányadó tényállás alapján támadta védence bűnösségének megállapítását a Btk. 350. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jelentési kötelezettség megszegésének vétségében. Álláspontja szerint védence kellő időben jelentést tett az I. r. vádlottól szerzett információkról, így terhére a szóban forgó bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg, ezért bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott védőjének a felmentésre irányuló indítványával az alábbiak szerint nem értett egyet.