EH 2001.450 A felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó intézkedése kifogással támadható, de csak addig, ameddig a bíróság a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. E jogkövetkezmények alkalmazására azonban csak addig van lehetőség, amíg a felszámoló az értékesítés eredményeként a szerződést meg nem köti [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (1) bek., 51. § (1) és (3) bek., Ptk. 234-237. §-ai, Pp. 51. § a) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1993. szeptember 2-a előtt hatályos 1991. évi IL. törvény (Cstv.) szabályai szerint folyik a felszámolási eljárás.
A felszámolási eljárás keretében a felszámoló 1995. február 28-án magánszemélyek részére értékesítette az adós vagyonába tartozó ún. B. tanyát. Az eladás miatt, a felszámoló intézkedése ellen B. F. és Ő. B. által képviselt M. Borászati Szövetkezet, a Hitelezői Választmány és a Földkiadó Bizottság nyújtottak be kifogást, melyet az elsőfokú bíróság végzésével elutasított. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a végzés indokolásában rámutatott, hogy az M. Borászati Szövetkezet a kifogás előterjesztésére azért nem jogosult, mert a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben előterjesztett hitelezői igénye nincs. A Hitelezői Választmány szintén nem jogosult kifogás előterjesztésére, ugyanis e választmányt létrehozó tagok nem hitelezői a szövetkezetnek. A Földkiadó Bizottság pedig nem rendelkezik jogi személyiséggel, ezért a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 48. §-a alapján eljárásbeli jogképessége nincs.
A hitelező az eljárás során a felszámoló intézkedése, illetve mulasztása miatt számtalan kifogással élt, amelyet a bíróság külön végzésekben bírált el. A hitelező az 1998. január 14-én érkezett beadványában az elsőfokú bíróságnak bejelentette, hogy a felszámoló a Gy.-i külterületi 0247 hrsz.-ú B. tanyával kapcsolatos kifogására nem válaszolt és tájékoztatási kötelezettségének sem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság a hitelezőnek e beadványát a felszámolónak nyilatkozattételre megküldte, melyre a felszámoló előadta, hogy nem tudott a B. tanyával kapcsolatos hitelezői kifogásról, azt nem kapta meg. Előadta, hogy a B. tanya eladása miatt Ő. B., B. F., valamint a választmány terjesztett elő kifogást, amelyeket a bíróság már jogerősen elbírált.
A hitelező a felszámoló beadványára azt adta elő, hogy a B. tanya ügyében 1997. június 4-én terjesztette elő kifogását és azt fenntartja.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezőnek az ún. B. tanya eladásával kapcsolatos kifogását elutasította.
Döntését azzal indokolta, hogy megállapítása szerint dr. N. A. hitelező 1997. június 4-én a B. tanya eladása miatt kifogással nem élt. A bíróság a 88/2. sorszámú végzésével az 1997. május 28-i beadványát küldte meg a felszámolónak. E beadványában a hitelező azt jelezte, hogy a felszámoló nem tett eleget a bíróság korábbi végzésében foglaltaknak, és kérte a felszámolót 67 700 Ft és kamatai megfizetésére kötelezni.
1997. június 4-én Ő. B. élt "kifogással" a Legfelsőbb Bíróság másodfokú végzése ellen, melyet a Legfelsőbb Bírósághoz nyújtott be és azt a Legfelsőbb Bíróság továbbította az elsőfokú bíróságnak. E "kifogás"-ra a bíróság 1997. július 15-én adta meg a tájékoztatást.
Dr. N. A. kifogását nem 1997. július 4-én nyújtotta be, hanem 1998. január 14-én jelentette be, hogy a felszámoló az ún. B. tanyával kapcsolatos kifogására nem válaszolt. A kifogás a Cstv. 51. §-a (1) bekezdése figyelembevételével elkésett, ezért azt a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján emiatt elutasította.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést melyben tartalmilag az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és kifogása érdemi elbírálására utasítását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bírósághoz 1997. június 4-én a B. tanya eladása miatti kifogását előterjesztette. Csatolta a beadvány fénymásolatát és az ajánlott küldemény feladóvevényét annak igazolására, hogy a kifogását a Legfelsőbb Bíróság másodfokú végzéséről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül, tehát határidőben előterjesztette. Erre tekintettel a kifogás előterjesztésével nem késett el. A másodfokú eljárás során csatolta a Magyar Posta 1999. január 11-én kelt értesítését, mely szerint az 1997. június 6-án az általa 1997. június 5-én 888-as ragszámmal feladott beadványát a címzettnek - Heves Megyei Bíróság - szabályszerűen kézbesítették. A küldeményt a címzett meghatalmazottja (HK 119/21.) átvette.
A fellebbezésre az adós felszámolója észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen - a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül - az adós gazdálkodó szervezet, a választmány, vagy bármelyik hitelező a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A hitelező az elsőfokú eljárás során nem bizonyította, hogy a B. tanya eladásával kapcsolatos kifogását a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül előterjesztette. Ezek az iratok az elsőfokú bíróságnak a döntéséhez nem álltak rendelkezésére, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a kifogás elkésett.
A Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 235. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a fellebbezésben új tényt is lehet állítani, továbbá új bizonyítékra is lehet hivatkozni és olyan bizonyítást is lehet kérni, amelyet az elsőfokú bíróság mellőzött. A hitelező a fellebbezésében új tényként hivatkozott a kifogás ajánlott küldeményként történő feladására és e küldemény és az ajánlott szelvény fénymásolata csatolásával, valamint a Magyar Posta értesítésével ezt bizonyította. A postai értesítés tanúsítja azt is, hogy az 1997. június 5-én feladott ajánlott küldeményt a következő nap a bíróság meghatalmazottja átvette. Ennek folytán, amennyiben az eladásról a hitelező a kifogás előterjesztése előtti 8 napon belül értesült - a kifogást határidőn belül benyújtottnak kell tekinteni.
Arra vonatkozóan, hogy a hitelező a B. tanya értékesítéséről mikor szerzett tudomást, az elsőfokú bíróság bizonyítást nem folytatott le. Az alább kifejtendők miatt azonban e tárgyban az eljárás megismétlése, bizonyítás felvétele nem szükséges.
A Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás jogintézményének az a célja, hogy elhárítsa azokat a jog-, vagy érdeksérelmeket, amelyeket a felszámoló intézkedése, vagy mulasztása okoz a törvényhely 51. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyeknek. A kifogás megalapozottsága esetén az 51. § (3) bekezdése értelmében a bíróság a felszámoló intézkedését megsemmisítheti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írhatja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.
Az adós vagyonának értékesítése a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolónak a törvényben meghatározott kötelezettsége, amelyről a felszámolónak intézkednie kell. A felszámolónak az értékesítésre vonatkozó intézkedése tehát kifogással támadható. A kifogás kapcsán azonban a bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket csak addig alkalmazhatja, amíg az értékesítési eljárás eredményeként a felszámoló a szerződést meg nem köti. Szerződés megkötése esetén a felszámolónak az esetleges jogszabálysértő, vagy a felek érdekeit sértő intézkedése és mulasztása sem orvosolható kifogás útján, mert maga a szerződéskötés nem minősül a felszámoló intézkedésének, hanem a felszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet nevében, rendszerint kívülálló harmadik személyekkel kötött olyan jogügyletnek, melynek érvénytelensége, vagy relatív hatálytalansága megállapítására csak a szerződésben részt vevő valamennyi személy perben állása mellett van lehetőség. A kifogás tárgyát képező ingatlan vevői a felszámolási eljárásban nem szereplő kívülálló harmadik személyek, akikre a kifogás tárgyában hozott döntés az eljárásban való részvételük nélkül is kiterjedne [Pp. 51. §-ának a) pontja], ezért a Ptk. 234-237. §-aiba foglalt anyagi jogszabályokon túlmenően eljárási jogi akadálya is van kifogás keretében az igény érvényesítésének.
A hitelező ezért - a törvényes feltételek fennállása esetén - igényét az általános hatáskörű és illetékes bíróság előtt perben érvényesítheti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fenti indokolásbeli módosítással helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VI. 32. 502/1998. sz.)