BH 2021.5.153 A többletkártalanítás megállapítására irányuló kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a szakértői bizonyítás hivatalból történő elrendelésének nincs helye, a bizonyítás azt a felet terheli, aki a kisajátítási hatósági eljárásban beszerzett szakvélemény megalapozatlanságát állítja, ezért a kirendelt szakértő a díjjegyzékével érvényesíteni kívánt díjat maga állapítja meg, ennek kapcsán az egy órára eső munkadíjának összegét köteles a díjjegyzéken feltüntetni [3/1986. (II. 21.) IM rendelet (DijR.) 2. § (3) bekezdés, 10. § (1) bekezdés, 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) 3. § (1), (2) bekezdés, 49. § (1), (2) bekezdés, 51. § (1) bekezdés, 13/2016. (VI. 29.) IM rendelet (R.) 4. § (1) bekezdés].

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye

[1] A magyar állam, mint kisajátítást kérő nevében eljáró II. rendű alperes 2018. február 26. napján benyújtott kisajátítási kérelme alapján az I. rendű alperes 2018. május 8. napján kelt BO/05/1366-6/2018. számú határozatával a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § e) pontjában megjelölt "közlekedési infrastruktúra fejlesztése" közérdekű célból, az M30 gyorsforgalmi út Miskolc-Tornyosnémeti közötti szakasz megvalósításához szükséges terület megszerzése érdekében a felperesek 1/2-1/2 arányú tulajdonát képező ... hrsz-ú "saját használatú út és épület, árok" megnevezésű, 6951 m2 területű külterületi ingatlan 1131 m2 területrészét a magyar állam javára kisajátította. A kisajátításért a felpereseknek járó kártalanítás összegét a Kstv. 37/B. § (1) bekezdése alapján a kisajátítási hatósági eljárásban előzetesen kirendelt G. Á. ingatlanforgalmi igazságügyi szakértő 2017. április 10. napján készített szakvéleménye felhasználásával a tulajdoni arányok alapján az I. rendű felperes részére 5 321 716 forintban, a II. rendű felperes részére 5 321 717 forintban, összesen 10 643 433 forintban állapította meg.

[2] A kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetükben a felperesek a kártalanítás jogalapját és a kártalanítási összeg megalapozottságát egyaránt vitatták. A jogalap fennállása tekintetében a bíróság közbenső ítélettel döntött. Az ezt követően folytatott többletkártalanítás iránti közigazgatási perben a felperesek indítványára a Miskolci Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a megelőző eljárásban kirendelt szakértő meghallgatását követően a 2020. október 8. napján kelt 101.K.700.001/2020/20. számú végzésével a perben újabb szakértőül Cs. L. igazságügyi szakértőt (a továbbiakban: szakértő) rendelte ki. A szakértő 2020. november 25. napján a szakvéleményt szakértői díj- és költségjegyzékkel ellátva a kirendelő bírósághoz beterjesztette, melyben 8000 forint óradíj alapján 17 munkaórát, a munkadíj 35%-át kitevő költségátalányt, költségtérítésként 4000 forint NAV adatszolgáltatási díjat és Debrecen-Aszaló viszonylatban 4560 forint utazási költséget (összesen 8560 forint költséget), továbbá 1000 forint kamarai költségátalányt, mindösszesen 197 210 forint szakértői díjat számított fel és díjának megállapítását kérte.

Az elsőfokú bíróság végzése

[3] Az elsőfokú bíróság a 2020. december 2. napján kelt 101.K.700 001/2020/29. számú végzésével a szakértő díját a szakértői díj- és költségjegyzékben foglaltakkal egyezően 197 210 forintban állapította meg. Rögzítette, hogy abból 139 000 forint a munkadíj, 48 650 forint a költségátalány, 8560 forint a költség és 1000 forint a kamarai átalány. Döntése indokolásában megállapította hogy a felszámítás megfelel az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendeletben (a továbbiakban: DíjR.) 2. § (3) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében, az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 3. § (2) bekezdésében, 49. § (1) és (2) bekezdéseiben, 51. § (1) bekezdésében, valamint az igazságügyi szakértők statisztikai adatszolgáltatásáról, a kamarai költségátalány bevallásának és megfizetésének szabályairól, valamint az igazságügyi szakértő által vezetett adattovábbítási nyilvántartásról szóló 13/2016. (VI. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (1) bekezdésében foglalt előírásoknak, a szakértő kirendelésére a felperesek indítványára került sor, mely esetben a szakértő az érvényesíteni kívánt munkadíjat maga állapíthatja meg akként, hogy az egy órára eső munkadíj összegét kell feltüntetni. A szakértői díjjegyzék adatai alapján e követelmény teljesült, megállapítható, hogy a szakértő óradíja 8000 forint.

A fellebbezés és észrevétel

[4] A felperesek a 2020. december 16. napján elektronikusan közölt végzéssel szemben 2020. december 21. napján jogi képviselőjük útján, elektronikusan fellebbezést terjesztettek elő, amelyben a végzés megváltoztatását és a szakértő díjának mérséklését kérték. Fellebbezési érvelésük szerint a szakértői díj- és költségjegyzékben felszámolt 8000 forint óradíj nem elfogadható, a DíjR. 1. számú melléklete az egyéb szakértői tevékenység díját megkezdett óránként 4000 forint összegben állapítja meg, ezért ezen összeggel kellene és kell a szakértőnek számolni, így a szakértő saját számítása erre tekintettel téves és nem elfogadható. Kifogásolták, hogy a szakértő a szakvélemény elkészítése előtt - tudomásuk szerint - nem adott árajánlatot, illetve nem jelölte meg, hogy a DíjR.-től eltérő díjszabást alkalmaz. Ennek alapján úgy vélték, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti, ha a DíjR.-től eltérő mértékű óradíj alapján kerül sor a szakértő munkadíja megállapítására, különösen, hogy a költséget előlegező félnek beleszólása, észrevételezési joga a kirendelésre kerülő szakértő személyét illetően ténylegesen nincs, javaslattételi lehetősége pedig relevanciával nem bír a szakértő személyére nézve. Az úton töltött időt és a megjelölt költségtérítés ősszegét nem vitatták, ennek alapján álláspontjuk szerint a szakértőt megillető díj helyesen mindösszesen 101 360 forint.

[5] Fellebbezésükben kifogásolták továbbá, hogy a szakértő bár igyekezett a kirendelő bíróság kérdéseire választ adni, azt látszólag ugyan megtette, de ténylegesen hiányos szakvéleményt adott. A vélemény levezetéséből hiányzik, hogy az egyes következtetésekre hogyan és miként jutott, ennek alapján a szakvélemény nem teljes. Egy nem teljes szakvéleményre pedig nem lehet teljes díjat felszámítani. A szakértő bemutatja a fennálló értéket, de az összehasonlításból hiányzik az ingatlan pontos leírása. Bemutatja továbbá az összehasonlításra kerülő ingatlanokat, azonban alapvető tényezőket nem vizsgál, mely alapján összehasonlíthatóvá válnának ténylegesen. A szakértő rögzíti a megközelíthetőséget, azonban tényszerű és relevanciával bíró megközelíthetőségről egyáltalán nem beszél és nem ad véleményt. A per nem a megépülő autópálya magasztalásáról szól, hanem a kisajátításról, az azt követően kialakult helyzetről és ennek kapcsán a 091/2 hrsz-ú ingatlan közúti megközelíthetőségéről, annak változásáról, melyek érdemi és valós vizsgálata nem történt meg. A szakértő elfelejtette rögzíteni, hogy a helyszíni szemlén közölte azt, hogy a felperesi kérdésekre nem fog válaszolni. Nyilván a szakértő a helyszíni szemlén elhangzottak között is erősen szelektált és a megközelíthetőségi kérdést globálisan vizsgálva, behelyezve az univerzumba jutott olyan következtetésre, hogy a terület megközelíthetősége javult. A felperesek álláspontja szerint a szakértő által adott vélemény félkész vélemény, így a szakértői díjnak is ezen félkész állapothoz kell/kellene igazodnia.