BH 1996.1.4 I. A próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelésére sor kerülhet a pártfogó felügyelet szabályainak a súlyos megszegése esetén a próbaidő lejárta után is [Btk. 91. § (1) bek. c) pont, Be. 377. § (1) bek. c) pont].

II. Ha a különleges eljárásban őrizet avagy - törvénysértéssel - az előzetes letartóztatás elrendelésére került sor, ezeket a fogva tartásban töltött időtartamokat be kell számítani a szabadságvesztésbe [Btk. 82. §, 91. § (1) bek. c) pont, 99. § (1) bek., Be. 356. § (4) bek.].

A megyei bíróság a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelése iránt a terhelt ellen indított büntetőügyben a városi bíróság végzését helybenhagyta azzal, hogy a terhelt által 1994. július 27. napjától 1994. augusztus 12. napjáig előzetes letartóztatásban, illetve 1995. március 28. napjától 1995. április 4. napjáig őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja.

A megyei bíróság végzésében az ügy előzményeként rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság az 1992. október 29. napján jogerőssé vált ítéletével a terheltet tartás elmulasztásának vétsége miatt 1 évi fogházbüntetésre ítélte, és ennek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben elrendelte a pártfogó felügyeletét. Magatartási szabályként egyebek mellett előírta, hogy a pártfogónál havonta jelenjék meg, és adjon számot anyagi helyzetéről, továbbá azt is, hogy folytasson keresőfoglalkozást, és ebből a havi 1200 forint gyermektartásdíjat rendszeresen fizesse meg. A már többször büntetett terhelt a pártfogónál csupán egy ízben (1992. november 19.) jelentkezett, majd a lakóhelyeit bejelentés nélkül változtatgatva teljesen kivonta magát a felügyelet alól.

A pártfogó jelentésére, az abban foglalt terhelő adatokra tekintettel a városi ügyészség az 1994. május 11. napján érkezett átiratában a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának az elrendelését indítványozta. Az elítélttel szemben folyamatba tett ezt az eljárást az ismeretlen helyre távozása miatt a városi bíróság felfüggesztette, és ellene elfogatóparancsot bocsátott ki. Ennek eredményeként a rendőrség 1994. július 27. napján a terheltet őrizetbe vette és a bíróságra előállította.

Ekkor a városi bíróság az 1994. július 27. napján meghozott végzésével elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság "ügydöntő" határozatának a kihirdetéséig.

A megyei bíróság az elítélt fellebbezése folytán az 1994. augusztus 12. napján meghozott végzésével - a megyei főügyészség indítványának megfelelően - az előzetes letartóztatást elrendelő végzést hatályon kívül helyezte, és elrendelte a terhelt azonnali szabadlábra helyezését. A megyei bíróság a végzésében arra utalt, hogy a jogszabályt értelmező ítélkezési gyakorlat (BH 1989/225. szám) iránymutatása szerint a Be. XVIII. fejezetében meghatározott különleges eljárásokban az előzetes letartóztatás elrendelésének vagy fenntartásának nincs helye. A jelen ügyhöz hasonló esetekben a Be. 356. §-ának (4) bekezdése csak arra ad lehetőséget, hogy "ha elfogatóparancsot bocsátottak ki, a terhelt megtalálása esetén őrizetbe vehető. Az őrizet a tárgyalás, illetőleg a meghallgatás befejezéséig - legfeljebb 6 napig - tart".

A terhelt a szabadlábra helyezése után ismét ismeretlen helyre távozott.

A városi bíróság utóbb újabb elfogatóparancsot bocsátott ki ellene, ennek eredményeként 1995. március 28. napján a rendőrség újból elfogta, és bírósághoz előállította. A városi bíróság az 1995. március 29. napján meghozott végzésével 1995. március 28. napjával kezdődő hatállyal elrendelte a terhelt őrizetbe vételét azzal, hogy ez legfeljebb 6 napig tart.