BH+ 2009.4.146 Magánokirat-hamisítás vétsége nem állapítható meg, ha a terhelt a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat használásában nem vesz részt [Btk. 276. §].

Pertörténet:

Pécsi Járásbíróság B.405/2004/13., Pécsi Törvényszék Bf.58/2005/11., Kúria Bfv.580/2007/5. (*BH+ 2009.4.146*)

***********

Az elsőfokú bíróság a 2004. október 20-án kelt ítéletében az I. r. és a II. r. terheltek bűnösségét 27 rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg. Ezért őket - személyenként - 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 2.500 forintban állapította meg. A terheltek ellen 1 rb. folytatólagosan, társtettesként, üzletszerűen, különösen nagy értékű vámárura elkövetett csempészet miatt indított büntetőeljárást megszüntette. E rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.

Az ítéleti tényállás szerint a német állampolgárságú terheltek Németországban tulajdonosai a K. I. GmbH nevű cégnek, amelynek tevékenységi körével azonos munkára alapították 1996 szeptemberében Magyarországon a K. S. Kft.-t. E cégnek tagjai és cégbejegyzésre jogosult ügyvezetői voltak ugyanúgy, mint a németországi cégnek. A magyarországi és németországi vállalatok között bérmunkaszerződés jött létre, amelynek értelmében a magyarországi kft. bérmunkában gépkocsialkatrészek gyártására vállalkozott. A szükséges alapanyagot a németországi cég bocsátotta a K. S. kft. rendelkezésére.

Az alapanyag vásárlására Ausztriában került sor, azt a terheltek németországi cége az osztrák F. I. GmbH-nál vásárolta. A német cég rendelkezése alapján az anyagok egy részét egyenesen Magyarországra, a K. S. Kft. telephelyére szállították. A K. S. Kft. a vámügyintézéssel megbízta a Q. F. T. Kft.-t, amelynek egyes alkalmazottai a teljes vámeljárásban közreműködtek. A K. S. Kft. a bérmunkához beszállított anyagokon tulajdonjogot nem szerzett, azokat feldolgozás után a K. I. GmbH részére kellett Magyarországról kivinni. Emiatt a vámeljárás, az ún. proforma számlák kiállításával történt, amelynek alapjául szolgáltak a terheltek tulajdonát képező német K. I. GmbH alkalmazottai által a magyar céghez továbbított vételi és szállítási okmányok. Ezekben az okmányokban a Magyarországra beszállított anyagok nem a valódi vételár feltüntetésével szerepeltek, hanem annál jóval alacsonyabb összegben. Így a tényleges vételárat tartalmazó és valódi számlákkal szemben a vámpapírok kiállítására, vagyis az un. proforma számlák elkészítésére valótlan adatok felhasználásával került sor. Az árukat a vámhatóságnál ezekkel a proforma számlákkal mutatták be és ezek alapján történt az áruk vámkezelése.

Az ítélet összegzi az ily módon csökkent értékben, összesen 27 alkalommal kiállított proforma számlákat. 2001. február 23. és 2001. december 17. között ilyen módon összesen 95 095 466 forint értékű áru tekintetében került sor a vámeljárásra, a kimutatás szerint a csökkentett értékű proforma számlák figyelembevételével hozott vámhatározatok folytán 19 087 861 forint vámhiány keletkezett.

Az ítélet pontosan nem rögzíti, hogy a proforma számlákba került hamis értékek milyen okiratok alapján és kinek a tényleges közreműködésével kerültek a vámügyintézésbe. A proforma számlák hamis tartalmáért a vámeljárást ténylegesen lebonyolító személyek nem voltak felelősek, az - az ítélet indokolása szerint - csupán terhelteken volt számon kérhető, miután "az ő érdekükben volt szükség arra, hogy a proforma számlák alacsonyabb értéken kerüljenek a vámeljárásba és így adott esetben kevesebb összeget kelljen a vámeljárásért fizetni". Ennek rögzítése után az ítélet tartalmazza, hogy egyebekben a kérdéses alapanyag vámmentes áru volt, utána sem vámot, sem vámbiztosítékot nem kellett fizetni. A proforma számlák értékét figyelembe véve került sor az általános forgalmi adó megállapítására és befizetésére, azt azonban az áru kiszállításakor az adóhatóság teljes egészében visszatérítette.

Rögzíti az elsőfokú ítélet indokolása, hogy a Németországban meghallgatott és a német cég alkalmazásában álló tanúk vallomása szerint a terheltek, akik a cég ügyvezető tulajdonosai voltak, "ténylegesen, effektíve és személyesen a vámeljárás egyetlen részében sem vettek részt", azonban, mint ügyvezetőknek, senki másnak, mint nekik állhatott érdekükben az, hogy a lehető legkevesebb készpénz, azaz áfa befizetésével tudják a legtöbb alapanyagot behozni és feldolgoztatni.

E tényekre figyelemmel az ítélet szerint a terheltek megvalósították az "1995. évi C. tv. 52. § (9) bekezdésében foglaltakat, mégpedig a Btk. 20. § (2) bekezdése szerinti társtettesi minőségben." Ezért magatartásuk 27 rb. társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének megállapítására volt alkalmas.

A másodfokú bíróság a terheltek cselekményét egy rendbeli társtettesként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette és mindkét terhelt büntetését enyhítette: a pénzbüntetés napi tételeinek számát 120 napra mérsékelte. A jogi indokolás szerint közömbös a II. r. terhelt azon védekezése, amely szerint a vámeljárásban egyáltalán nem működött közre, miután "az okirat-hamisítást nem az követi el, aki a hamis iratot kiállítja, hanem az, aki felhasználja, és amennyiben a terheltek által a vámkezeléssel kapcsolatos eljárást a kft. előző vezetése helytelenül gyakorolta, még nem teszi a terheltek magatartását törvényessé".