EH 2007.1607 Az első biztosítási díj megfizetésére adott halasztás a biztosítási szerződés lényeges tartalmi eleme, ezért írásbeli alakot igényel [Ptk. 539. §, 542. §].
A felperes 2003. március 19-én vagyonbiztosítási szerződés megkötésére irányuló ajánlatot tett az alperesnek számítástechnikai eszközök biztosítására. Az alperes az ajánlatra nem nyilatkozott, az ajánlatnak megfelelő biztosítási kötvényt 2003. április 17-én állította ki. Ugyanezen a napon esedékességi értesítőt küldött a felperesnek a 2003. március 19-étől 2003. június 18-áig terjedő időszakra esedékes díjakról. Felhívta a felperest, hogy "az esedékességtől, illetőleg a kézhezvételtől" számított 8 napon belül a biztosítási díjakat fizesse ki. Az esedékességi értesítőket a felperes 2003. április 28-án vette át. A szerződés tárgyát képező berendezéseket ismeretlen elkövető 2003. május 6-án a B. város K. út 11. szám alatti lakásból eltulajdonította. Az ügyben indított nyomozás eredménytelenül zárult. A felperes a biztosítási értesítőkben meghatározott díjakat 2003. május 7. napján utalta át az alperesnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes biztosítási szerződés teljesítésére irányuló keresetét elutasította. Döntésének indokai szerint a biztosítási szerződést a Ptk. 537. § (1) és (2) bekezdése alapján írásban kell megkötni. Mint a szerződés lényeges tartalmi elemét a díjfizetés esedékességét, illetve a halasztásban történő megállapodást írásban kellett kikötni. A felperes ajánlatával egyező tartalommal létrejött biztosítási szerződés azonban erről nem rendelkezett, ezért az első biztosítási díj a Ptk. 542. § (1) bekezdése alapján a szerződés létrejöttével egyidejűleg vált esedékessé. Mivel a felek az első díj megfizetése tekintetében halasztott díjfizetésben nem állapodtak meg, és a biztosítási esemény bekövetkeztének az időpontjáig nem került sor a díjfizetésre, a Ptk. 539. § (1) bekezdése szerint a biztosítási esemény bekövetkezése időpontjában a biztosítási szerződés még nem lépett hatályba. A Ptk. 545. § (1) bekezdésének rendelkezésére figyelemmel az alperesnek nem keletkezett szolgáltatási kötelezettsége a felperessel szemben.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a 2003. május 6-án bekövetkezett biztosítási eseménnyel összefüggésben biztosítási szolgáltatás nyújtására köteles a felperes biztosítási kötvényei alapján az elektromos adatfeldolgozó berendezések biztosítási feltételei szerint.
Az ítélet indokai között kifejtette, hogy a halasztásban történő megállapodás mint a szerződés nem lényeges tartalmi eleme nincs írásbeli alakhoz kötve. Kétségtelen, hogy a felperes az ajánlat megtételével egyidejűleg nem fizette meg az első díjat, de az alperes a fizetésre szolgáló postautalványt nem bocsátotta a felperes rendelkezésére. Abból a körülményből, hogy a kockázatviselés kezdő időpontjaként az ajánlat megtételének napját határozták meg, továbbá az alperes a kötvénnyel együtt az első negyedéves díjról átutalási díjbekérőt is küldött a felperesnek, kétséget kizáró módon megállapította, hogy a felek - legalábbis ráutaló magatartással - halasztott díjfizetésben állapodtak meg. Ennek folytán a szerződés a Ptk. 539. § (1) bekezdése alapján még a biztosítási esemény bekövetkeztét megelőzően hatályba lépett.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes elsődlegesen a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a közbenső ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a felek között a biztosítási esemény napján a felperes ajánlatának és a vonatkozó biztosítási szabályzatnak megfelelő tartalmú biztosítási szerződés volt hatályban.
Az alperes sérelmezte a másodfokú bíróságnak a kötelező alakszerűséggel és a díjhalasztásban ráutaló magatartással történt megállapodással kapcsolatos jogi álláspontját. Halasztásra vonatkozó megállapodás hiányában a Ptk. 539. § (1) és 545. § (1) bekezdése értelmében a szerződés nem hatályosult. Észrevételezte, hogy a szerződés a díjfizetés módja tekintetében az átutalást jelölte meg, ezért a másodfokú bíróság alaptalanul hivatkozott a postautalvány küldésének elmulasztására. Előadta továbbá, hogy a közbenső ítélet rendelkező része, illetve az ítéletben foglalt döntés tartalma sem felel meg a peradatoknak, illetve a közbenső ítélettel szemben támasztott tartalmi követelményeknek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a közbenső ítélet hatályában fenntartására irányult. A felperes álláspontja szerint a felek a halasztott díjfizetésben megállapodtak, ezért az érvényesen létrejött szerződés a Ptk. 539. § (1) bekezdése alapján hatályba lépett. Az alperes a Ptk. 302. § b) pontja alapján a díjbeszedési értesítő megküldésével késedelembe esett, ezért a felperes díjfizetési késedelmére nem hivatkozhat. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott további körülmények eddig nem képezték az eljárás tárgyát.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helyesen állapította meg mindkétfokú bíróság, hogy a biztosítási szerződés a felek között a Ptk. 537. § (2) bekezdése alapján az ajánlat megtételének napjára visszamenő hatállyal az ajánlatnak megfelelő tartalommal létrejött. (Ennek megfelelően helytállóan észrevételezte az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogerős közbenső ítélet rendelkező része a szerződés tartalmát illetően tévesen utal a biztosítási kötvényekre).
A biztosítási ajánlatnak megfelelő megállapodás szerint az alperes 2003. március 19. napjától vállalt kockázatot, a felek az első díj tekintetében díjhalasztásban írásban nem állapodtak meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, amely szerint az első díj megfizetésének halasztásában történő megállapodás nem képezi a szerződés lényeges tartalmi elemét, és ezért a Ptk. 537. § (1) bekezdése, 218. § (1) bekezdése alapján a feleknek írásban nem kell ebben a kérdésben megállapodni. A biztosítási szerződések speciális szabályai szerint az első díj megfizetésének kitüntetett jelentősége van, mivel a Ptk. 539. § (1) bekezdése ettől teszi függővé a szerződés hatálybalépését. A szerződés hatálybalépése pedig a szerződés lényeges tartalmi eleme [Ptk. 205. § (1) bekezdése]. Ettől függő feltétellel, illetve időponttól áll be ugyanis a biztosító kockázatvállalása, vagyis a szerződésben vállalt helytállási kötelezettsége [Ptk. 536. § (1) bekezdése]. Ebből következően a feleknek az első díj megfizetésére vonatkozó halasztásban írásban kellett volna megállapodniuk.
Minden alapot nélkülöz az a felperesi álláspont, hogy a kockázatviselés időpontjának a szerződésben történt rögzítése (2003. március 19.) egyben a díjfizetésre adott halasztást foglalta magában. Ellenkezőleg, ez esetben az első díj megfizetésének a főszabálya érvényesült. A Ptk. 542. § (1) bekezdése alapján az első díjat nyomban, mégpedig a kikötött fizetési módon, átutalással teljesítenie kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak az esedékességiértesítő-küldés joghatásával kapcsolatos jogi álláspontját is. Az abban közöltek - legalábbis az első díj megfizetése tekintetében - halasztásban történő megállapodásnak, illetve a szerződés megszűnését elhárító hatású fizetési felszólításnak [Ptk. 543. § (2) bekezdés] sem minősíthetőek. Mivel a fentiek szerint a biztosítási esemény bekövetkezéséig a szerződés nem lépett hatályba, a biztosítási eseményt követő díjfizetés a Ptk. 545. § (1) bekezdése alapján már nem válthatta ki a szerződés hatályosulását.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.