BH 2018.1.21 A Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt 90 napos elévülési jellegű határidő kezdő időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a felszámoló az érintett szerződés vagy szolgáltatás és az egyéb releváns körülmények megismerése alapján abba a helyzetbe került, hogy a szerződés megtámadhatóságát vagy a szolgáltatás visszakövetelhetőségét felismerhette, a megtámadásra, illetve a visszakövetelésre alapot adó okokról és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb tényekről kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett. A határidő számítása során nem a felszámolóbiztos, hanem a felszámolószervezet tudomásszerzésének van jogi jelentősége [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes befektetési vállalkozás a Q. csoport tagja, működése a Q. csoport többi cégének működésétől függött, maga ugyanis nem rendelkezett sem fiókhálózattal, sem számítástechnikai, sem telekommunikációs infrastruktúrával. A felperesnek nem voltak ügyfélszolgálati irodái, helyette a Q. Pénzügyi Tanácsadó Zrt. a felperes függő ügynökeként járt el, e társaság munkavállalói dolgoztak az ügyfélszolgálati irodákban és ők tartották a felperes ügyfeleivel a kapcsolatot.

[2] A 2014. július 16-án létrejött adásvételi szerződéssel az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) ügyfélként 396 700 000 Ft névértéken névre szóló pénzügyi eszközt vásárolt a felperestől. 2015. március 6-án az alperes eladóként átruházta a felperesre a 396 700 000 Ft névértékű pénzügyi eszközt a megjelölt vételi árfolyamon, összesen 414 800 933 Ft ellenében, a pénzügyi teljesítés időpontját a felek 2015. március 6-ában határozták meg. A visszavásárlási szerződés alapján a felperes társaság 2015. március 9-én - a KELER Zrt. rendszerben - átutalással teljesített az alperes részére 414 537 635 Ft-ot. A felperes számlájáról a KELER Zrt. az alperes számlájára 2015. március 9-én 15.28-kor küldte el az összeget.

[3] A felperes befektetési szolgáltatási és kiegészítő szolgáltatásra vonatkozó engedélyét a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti jogkörében 2015. március 9-én kelt határozatával felfüggesztette. 2015. március 10-én az MNB felügyeleti biztosként kirendelte a felpereshez a P. S. és F. Nonprofit Kft. által kijelölt felügyeleti biztost, a felügyeleti biztos a befektetési vállalkozás vezető testületének teljes jogkörét átvette.

[4] A felperes által kizárólagosan forgalmazott kötvények kibocsátója, a Q. F. H. Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 2015. március 9-én csődöt jelentett be.

[5] A KELER Zrt. 2015. április első munkanapján megküldte a felügyeleti biztos által vezetett felperesnek a 2015. márciusi számlakivonatot. A felügyeleti biztos 2015. április 17-20. között a felperes valamennyi fiókjából elszállíttatta a felperes iratait a felügyeleti biztos társaság budapesti raktárába, a miskolci iratok 2015. április 17-én kerültek Budapestre.

[6] A felperessel szemben 2015. április 20-án benyújtott kérelem alapján indult eljárásban a bíróság 2015. április 22-én a felszámolást megindította, és felszámolóként a P. S. és F. Nonprofit Kft.-t jelölte ki.

[7] A felszámoló 2015. április 29-én igazolást bocsátott ki az alperes jogelődje részére az adós nyilvántartásában 2015. március 9-én, majd az április 24-én szereplő, a Q. F. H. Kft. által kibocsátott kötvé­nyekről.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[8] A felperes 2015. augusztus 17-én benyújtott, módosított keresetében elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a felek között létrejött visszavásárlási szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot visszaállítását kérte. Ebben a körben kérte az alperest kötelezni 414 537 635 Ft és annak 2015. április 23-tól számított késedelmi kamata megfizetésére. Kérte saját magát arra marasztalni, hogy az átutalás felperesi bankszámlán történő jóváírását követően az alperes által megadott értékpapírszámlára 9048 db Q. és H. ISIN azonosítójú értékpapírt transzferáljon. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy az alperesnek 306 220 000 Ft tőke és 13 972 441,95 Ft kamatkövetelése áll fenn vele szemben. Másodlagosan keresetét a Cstv. 40. § (2) bekezdésére alapította, a kapott szolgáltatás visszaszolgáltatása címén kérte az alperes kötelezését a 414 537 635 Ft és kamatai megfizetésére.

[9] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen elévülési kifogás alapján a kereset elkésettségére tekintettel, másodlagosan a kereseti követelés érdemi megalapozatlansága miatt, illetve érvénytelenségi, valamint beszámítási kifogása alapján.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Elsődlegesen a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja, (1a) és (2) bekezdése alapján a szubjektív keresetindítási határidő betartását vizsgálta. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a felszámolás kezdő időpontjában birtokában volt a jogügyletre vonatkozó releváns adatoknak, az okiratoknak, a KELER Zrt. kivonatainak, és az adós nyilvántartása adatainak, amelyekből a perindításhoz szükséges információk rendelkezésére álltak. Az a körülmény, hogy a felszámoló nem vetette egybe ezeket az információkat, a tudomásszerzés időpontjának meghatározása során nem értékelhető, és a határidő elévülésének nyugvását sem eredményezhette. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:24. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az elévülés nyugvása szempontjából kizárólag menthető, külső objektív elháríthatatlan ok vehető számításba, amelyre az ügyben a professzionális, kifejezetten pénzügyi vállalkozások felszámolására létrehozott felszámolószervezet esetén nem merült fel adat. Az elsőfokú bíróság ezért az elévülés nyugvását sem találta megállapíthatónak.

[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában elsőként leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatai és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, az irányadó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával és a Kúria 4/2003. PJE határozatát is betartva foglalt állást az alperes elévülési kifogása alapján a Cstv. 40. §-ában foglalt perindítási határidő alakulását illetően; helytállóan értékelte az anyagi jogi határidő elévülési jellegét és az igényérvényesítés akadályaként, illetve az elévülés nyugvása körében számba vehető tényezőket.

A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott szubjektív határidő kapcsán rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a tudomásszerzés tekintetében az igényérvényesítő fél gondosságát is értékelni kell, illetve hogy az igényérvényesítés akadályaként csak objektív körülmények vehetők figyelembe. A tudomásszerzés körébe eső menthető ok a perindítás határidejének megnyílását befolyásolja, az elévülés nyugvását az igényérvényesítés egyéb - ugyancsak menthető - gátjai eredményezhetik.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felügyeleti biztos és a felszámoló azonos társaság volt, ezért a felszámoló a perindításhoz szükséges, releváns iratokkal a felszámolás kezdő időpontjában már eleve rendelkezett. Az iratok feldolgozását azonban a felszámoló meg sem kezdte 2015. július 13. előtt. Nem kérte az adós alkalmazottainak segítségét az értékpapírügyletek megismeréséhez, és a felperes számítógépes nyilvántartását, az abban rögzített adatokat sem vette igénybe az elektronikusan végrehajtott értékpapírügyletek megismerésére, a jogügyletek tartalmának és joghatásának feltárására. Az alperessel kötött ügyleteket nem vitásan rögzítették a felperes nyilvántartásában, azonban a felszámoló a KELER Zrt. rendszerét sem tekintette meg, noha e rendszerhez 2015. április 30-tól hozzáférési joggal rendelkezett. A több forrásból is rendelkezésére álló és megismerhető adatok vizsgálatát a felszámoló indokolatlanul mellőzte, pedig nem volt reális indoka annak, hogy a felperes adatbázisát egészében tekintse hiteltelennek, megbízhatatlannak.