4/2003. Polgári jogegységi határozat

határidő számításáról keresetlevél benyújtására

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság elnöke által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 105. § (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.

A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107-110. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § a) pont].

Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.

A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is.

A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának III. pontja e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 31. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a Bszi. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatására és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt.

Az indítvány szerint a jogegységi tanács határozatának meghozatalát az indokolja [Bszi. 32. § (1) bekezdés], hogy a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem benyújtására irányadó határidők jellegére, következésképpen számításukra vonatkozóan nincs egységes bírósági gyakorlat. Megállapítható ugyanis, hogy a bírósági határozatokban eltérő értelmezést kap az anyagi jogszabályban meghatározott, az ún. anyagi jogi határidő fogalma, az igazolás és a határidők számításának módja.

II.

A legfőbb ügyész álláspontja szerint a keresetindítási határidő természete szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az időbeli határt anyagi vagy eljárásjogi jogszabály rendeli. A keresetindítási határidő szorosan kapcsolódik az érvényesített igényhez, s ezért anyagi jogi természetű.

III.

Keresetindítási (nemperes eljárás indítási) határidőket tartalmazó jogszabályok néhány példája megvilágítja, hogy a jogalkotó különböző jogkövetkezményeket fűz a határidő elmulasztásához.

1. A Pp. 330. § (1) bekezdés szerint közigazgatási perben a keresetlevelet az első fokú közigazgatási határozatot hozó szervnél vagy az illetékes bíróságnál a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdés szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül keresettel kérheti a bíróságtól.

Az első fokú közigazgatási szerv a keresetlevelet - az ügy irataival együtt - nyolc napon belül köteles a bírósághoz továbbítani. A Pp. 330. § (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ha a fél a keresetlevél benyújtására megállapított határidőt elmulasztotta, igazolással élhet (106-110. §). A közigazgatási szerv a hozzá elkésetten benyújtott keresetlevelet nem utasíthatja el, hanem köteles azt a bírósághoz továbbítani abban az esetben is, ha a fél igazolási kérelmet nem terjesztett elő.

A sajtóhelyreigazítási eljárásban a Pp. 343. § (3) bekezdés szerint a keresetet a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt nap alatt kell megindítani. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak (106-110. §) van helye.

2. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek (Mt.) a 2003. évi XX. törvény 28. §-ával módosított 202. §-a és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 59. §-a értelmében a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni, és a keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet.

3. A társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 32. § (1) bekezdés szerint, ha a közgyűlés határozata jogszabály vagy az alapító okirat, illetőleg a szervezeti-működési szabályzat rendelkezését sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számitott hatvan napon belül. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

4. A Polgári Törvénykönyv hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. (Ptké.) 28. § (2) bekezdés szerint a birtokvédelem körében a jegyző határozatát sérelmesnek tartó fél az ellenérdekű fél ellen a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indíthat keresetet. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye; az igazolás felől a bíróság dönt.

5. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 47. § (3) bekezdés két határidőt tartalmaz: a keresetindításra a jogsértő társasági határozatról való tudomásszerzéstől számított 30 nap áll rendelkezésre; ugyanakkor a határozat meghozatalától számított 90 napot jogvesztő határidőnek tekinti, függetlenül attól, hogy közölték-e a határozatot, vagy arról tudomást szerzett-e perlésre jogosult. A 49. § (3) bekezdés a perindítást elhatározó társasági határozat meghozatalától számított 15 napos jogvesztő határidőt állapít meg a tag kizárására irányuló per megindítására.

6. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 13. § (2) bekezdés 30 napos keresetindítási határidőt ír elő, jogvesztés terhe mellett. Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 15. § (2) bekezdés is 30 napos jogvesztő határidőt tartalmaz a szövetkezet, illetőleg annak szervei (testületei) által hozott határozat felülvizsgálata iránti keresetindításra.

7. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) és (3) bekezdés alapján a fél, továbbá az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz, a választottbíróság ítéletének részére történt kézbesítésétől számított hatvan napon belül keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól; e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

8. A bírósági nemperes eljárásokban is sokféle eljárásindítási határidő található.

A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 51. § (2) bekezdés szerint a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását az arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül lehet kezdeményezni. Az eljárásra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított 1 év eltelte után törvényességi felügyeleti eljárásnak nincs helye. E határidő elmulasztása miatt igazolással nem lehet élni.

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 82. § (1) és (3) bekezdés alapján az eljáró versenytanácsnak az eljárás során hozott határozata elleni külön jogorvoslati kérelmet a határozat közlésétől számított nyolc napon belül; az Mt. 23. § (4) bekezdés és az Mt. 54. § alapján a szakszervezeti kifogással, az üzemi tanács (közalkalmazotti tanács) választásával kapcsolatos kérelmet az egyeztetés eredménytelenségétől számított öt napon belül; a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 9. § (1) bekezdés alapján a rendezvény megtartását megtiltó határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmet a határozat kézhezvételétől számított három napon belül lehet a bírósághoz benyújtani.

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 78. § (1) bekezdés alapján a választási bizottság panaszt elutasító és egyéb döntése elleni kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen; a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 39. § (2) bekezdés alapján a menekültügyi eljárás általános szabályai szerint hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül kell kérni.

IV.

A határidők számítására mind az eljárási jog, mind pedig az anyagi jogi törvények tartalmaztak és tartalmaznak rendelkezéseket.

1. Magyarország magánjogi törvénykönyvének jogszabállyá nem vált, de a bírósági gyakorlatban széles körben hivatkozott és követett 1928. évi javaslata (Mtj.) a kötelmi jogról szóló III. résznek a kötelem tartalma elnevezésű II. címében helyezte el a határidők szabályait (I. fejezet, 1093-1101. §). Az 1101. § szerint, ha "a törvény valamely -jognak bírói úton érvényesítésére záros határidőt rendel, ebbe nem számítható be az az idő, amely alatt a jogszolgáltatás szünetel, vagy a jognak bírói úton érvényesítése fel van függesztve. A záros határidőkre egyébkét, hacsak a törvény mást nem rendel, nem állanak az elévülés nyugvására és félbeszakadására vonatkozó szabályok. A záros határidőket hivatalból kell figyelembe venni."

A polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvény 447-451. §-ai rendelkeztek a mulasztásról, a határidőkről és a mulasztás igazolásáról. A 447. § kimondta, hogy a határidő el van mulasztva, ha a fél azon belül a perbeli cselekményt nem teljesíti. A 451. § szerint, ha a fél vagy képviselője "záros határidőt önhibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók. Záros határidőnek csak a törvényben ilyenül megjelölt határidő tekintetik."

2. Hatályos jogszabályaink a záros határidő fogalmát nem ismerik. A Pp. 104. § (1) és 105. § (1) bekezdéséből azonban az következik, hogy a törvényben meghatározott jogérvényesítési határidők ma is praeclusiv jellegűek: meg-hosszabbíthatatlanok, és az elmulasztott cselekmény többé hatályosan nem teljesíthető.

2.1. A Pp. az első rész VII. fejezetében foglalkozik a határidőkkel, a mulasztással és a mulasztás igazolásával.

A Pp. 103. § szerint:

(1) A határidőket napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani.

(2) A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik.

(3) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hó utolsó napján.

(4) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.

(5) A határidő az utolsó nap végével jár le, a bírósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a bíróság előtt teljesítendő cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár.

A Pp. 105. § (4) bekezdés értelmében a perbeli határidő elmulasztásnak következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz érkezett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.

Az igazolási kérelem előterjesztésének, elbírálásának szabályait a 107-110. §-ok tartalmazzák.

2.2. A Ptké. a határidők számításáról a következők sze-rint rendelkezik:

3. § (1) A napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beszámítani.

(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak; ha ilyen nap a hónap utolsó napján nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.

(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

4. § (1) Ha a felek a határidőt meghosszabbítják, az új határidőt kétség esetén az eredeti határidő elteltét követő naptól kell számítani.

(2) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be.

(3) A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

2.3. A Mt. 12. § és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 13. § értelmében a határidők számítására a következő rendelkezések vonatkoznak:

Napon - ha munkaviszonyra vagy a szolgálati viszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - naptári napot kell érteni.

A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés (pl. kézbesítés) történt.

A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő (időtartam) lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel. Ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.

Ha valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő utolsó napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

A Mt. 12. § (5) bekezdés szerint az e törvényben meghatározott határidő elmulasztása akkor menthető ki, ha e törvény ezt kifejezetten megengedi.

V.

A határidőkkel foglalkozó újabb jogirodalmi álláspontokban uralkodónak tűnik az a nézet, hogy a keresetindítási, nemperes eljárás indítási határidők - akár eljárási, akár anyagi jogi jogszabály határozza meg ezeket - egyaránt lehetnek anyagi jogi és eljárási jogi jellegűek.

A jellegadó tulajdonság egyes vélemények szerint az, hogy a határidő-mulasztás igazolással orvosolható-e vagy sem, bár bizonytalanság mutatkozik abban, hogy azért van-e igazolási lehetőség, mert eljárásjogi a határidő, vagy az igazolási lehetőség teszi a határidőt eljárási jogivá. (Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris, Budapest, 2000., 182. és 226-227. oldal, ugyanettől a szerzőtől: A Polgári perrendtartás magyarázata, KJK, Budapest, 1999., 551-552. oldal.)

Más felfogás szerint a kérelem beadására nyitvaálló határidőt esetenként és aszerint kell minősíteni, hogy a bírósági eljárás kezdeményezése hol helyezkedik el az igényérvényesítés folyamatában. Amennyiben egy, már folyamatban levő jogérvényesítésről van szó, amelynek - szinte jogorvoslati - eleme a bírósági eljárás kezdeményezése, a kérelem beadására nyitvaálló határidő eljárásjogi. Amennyiben az igényérvényesítés első lépése a kérelem benyújtása, az erre biztosított határidő anyagi jogi. (Németh János: A bírósági nemperes eljárások magyarázata, KJK-KERSZÖV, Budapest, 2002., 126-127. oldal.)

VI.

1. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdés értelmében a Magyar Köztársaságban mindenkinek alapvető joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

Az Alkotmánynak ez a rendelkezése - az Alkotmánybíróság az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatában kifejtettek szerint -, az eljárási garanciákon túl a bírósághoz fordulás jogát foglalja magában. Az alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy-egyebek között - a polgári jogi jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson. Ez a rendelkezés azonban - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésre figyelemmel - nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot a perindításra.

A Pp. 2. § (1) bekezdés szerint a bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. A 3. § (1) bekezdés kimondja, hogy a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el.

Ezek az alapvető jogok és elvek értelemszerűen érvényesülnek a bírósági útra tartozó nemperes eljárásokra is.

Az Alkotmánybíróság idézett határozata rámutat: az eleve sikerre nem vezető eljárások "kibontatkozását" a polgári eljárásjogban szabályozott ún. perakadályok korlátozzák. A Pp. 130. § (1) bekezdésében szabályozott esetekben arról van szó, hogy meghatározott félnek meghatározott bíróság előtt a konkrét ügyben hiányzik a keresetindítási joga - akár azért, mert ilyen nem is volt, akár azért, mert még nincs, illetve már elveszett -, vagy hiányzik valamilyen más, szükségszerű és tételesen meghatározott előfeltétel. Ezekben az esetekben a bíróság a kereset teljesíthetőségének konkrét eljárásjogi és anyagi jogi előfeltételeiről, az érvényesíthetőség elvi lehetősége felől dönt.

A keresetindítás határidőhöz kötése a bírósághoz fordulás alapjogának alkotmányos korlátozása, amelyet az Alkotmánybíróság összefüggésbe hozott a jogállamhoz tartozó jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] érvényesülése követelményével is (185/B/1991/3. AB).

2. A kereset az alanyi (anyagi) jog bírósági érvényesítésének eszköze. A kereset tárgya az érvényesíteni kívánt jog (jogviszony), a kereset tartalma a bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelem. A keresetlevél a keresetet [Pp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pont] és a per megindításához szükséges más adatokat [Pp. 121. § (1) bekezdés a), b) és d) pont] tartalmazó beadvány.

A jogszabályban megállapított keresetindítási határidő-nem a bírósági eljárás része, hanem, mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. E határidő jellege nem függ attól, hogy a határidőt milyen típusú (anyagi jogi vagy eljárásjogi) jogszabály rendeli, illetőleg hogy annak elmulasztásához milyen jogkövetkezményt fűz. A keresetindítási anyagi jogi határidők jogi természete nem különbözik a más típusú (pl. teljesítési stb.) anyagi jogi határidőktől. Erre mutat számítási módjuk azonossága is.

A keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása nem perbeli cselekmény.

A bírósági út (per vagy nemperes eljárás) az igényérvényesítés önálló szakasza. Nem eljárásjogi értelemben a bírósági eljárás természeténél fogva jogorvoslati jellegű. A keresetindítási (nemperes eljárás indítási) határidők között ezért a bírósági eljárást megelőző jogi tények (eljárások) szerint elvi alapon nem lehet különbséget tenni.

Hatályos jogunkban az anyagi jogi határidő számítására vonatkozó rendelkezések (fenti IV/2. pont) értelmében a határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be azzal, hogy ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le. A bírósághoz intézett beadványok előterjesztésére megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár [Pp. 103. § (5) bekezdés]. A keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell érkeznie. Az anyagi jogi határidőre a Pp. 105. § (4) bekezdés - a 105. § (1) bekezdéséből következően csak a perbeli cselekményekre irányadó - szabálya nem alkalmazható, ezért a keresetindítás határidejét a fél - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - elmulasztja akkor is, ha a keresetlevél a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja.

A bírói úton nem érvényesíthető követelések egy része (a Ptk. 204. §-ban leírt esetkör) "eredetileg" (vagyis keletkezésétől fogva) sem érvényesíthető bírói (a Ptk. megfogalmazásában; bírósági) úton, másik részük azonban bírói úton érvényesíthető, de az időmúlásra tekintettel a törvény az igényérvényesítést többé nem engedi meg. Az időmúlásnak kétféle hatása van: a jogvesztés és az elévülés.

A jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be. Erre a Legfelsőbb Bíróság több határozatban is rámutatott (pl. PfV.I.22.629/1993/4.), létezik azonban olyan bírói felfogás is, amely szerint az anyagi jogi határidő elmulasztása - ellenkező rendelkezés hiányában - jogvesztéssel jár. A jogegységi tanács ez utóbbi állásponttal nem ért egyet.

Az időmúlás a követelés elévülésére vezet, az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet [Ptk. 325. § (1) bekezdés]. E rendelkezés azonban nem létesít perakadályt, mivel a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pont értelmében az elévülés nem vezethet a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására.

A jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő elévülési jellegű (pl. Gf.II.31.567/1994., Ppk.II.32.073/1995/2-I., Gf.IV.30.010/1996/2., Gf.VIII.32.060/2000/3.). Ebből következik, hogy amennyiben a jogszabály a keresetindításra úgy ír elő határidőt, hogy elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés következményét, a mulasztás kimenthető.

Ha a jogszabály a keresetindítási határidő elmulasztásának kimentésére az igazolást írja elő, a Pp. 107.-110. § rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a határidő anyagi jogi jellegén nem változtat.

Amennyiben a jogszabály a mulasztás kimentésére nem az elévülés kimentésénél szigorúbb feltételekkel előterjeszthető igazolást írja elő, a határidő elévülését a bíróság hivatalból nem állapíthatja meg; a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nincs helye. Az alperes elévülési kifogása esetén az elévülés számítására a Ptk. 326-327. §-okban írt szabályokat kell alkalmazni, s ha az elévülési kifogás alapos, a határidő elmulasztásának következményeit az ügy érdemében hozott ítéletben kell levonni.

A keresetlevél megvizsgálására előírt határidőben [Pp. 124. § (1) bekezdés] a bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja.

A Pp.-nek ezt a rendelkezését alkalmazza az állandóan követett bírósági gyakorlat mind a jogvesztő keresetindítási határidő elmulasztása esetén, mind pedig abban az esetkörben, amelyben a jogszabály a mulasztás következményeinek kimentésére az igazolást írja elő, de a mulasztó fél igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja, illetőleg annak nem ad helyt.

3. Az előzőekben kifejtettek érvényesülésének alapja a nemperes eljárásokban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdés, amely szerint amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek vagy az eljárás jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni.

VII.

A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának III. pontja kimondja, hogy a sajtóhelyreigazítási per megindítására előírt tizenöt napos perindítási határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták.

A III. pont indokolása szerint-a törvényben megengedett igazolás mellett - e határidő számításánál is a Pp. szabályai érvényesülnek, mert ez következik a Pp. 343. § (2) bekezdéséből, amely a sajtóhelyreigazítási perekben - a XXI. fejezetben foglalt eltérésekkel - alkalmazni rendeli a Pp. I-XIV. fejezetének rendelkezéseit, következésképpen a 105. § (4) bekezdését is.

A Pp. 105. § a fél elmulasztott perbeli cselekménye következményeit szabályozza. Az előzőekben kifejtettek értelmében azonban a keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása nem perbeli cselekmény.

A keresetindítási határidő sajtóhelyreigazítási perben is anyagi jogi határidő, számításánál a Pp. 105. § (4) bekezdés nem vehető figyelembe.

A Bszi. 105. § értelmében az e törvény hatálybalépését megelőzően hozott kollégiumi állásfoglalások az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozatalától nem alkalmazhatók.

A kifejtettek szerint a jogegységi határozat a PK 13. számú kollégiumi állásfoglalás III. pontjában foglaltaktól eltérő iránymutatást tartalmaz, ezért a jogegységi tanács úgy rendelkezett, hogy a kollégiumi állásfoglalás e pontja a jogegységi határozatnak - a Bszi. 32. § (4) bekezdés alapján a Magyar Közlönyben történő - közzétételétől nem alkalmazható.

Budapest, 2003. december 3.

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Solt Pál s. k.,

előadó bíró

Bauer Jánosné dr. s. k.,

bíró

Dr. Szőke Irén s. k.,

bíró

Dr. Murányi Katalin s. k.,

bíró

Dr. Wellmann György s. k.,

bíró

Dr. Fekete Zsuzsanna s. k.,

bíró