BH 2011.4.101 A tettleges bántalmazással okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem nyugszik csupán amiatt, hogy az elkövetővel szemben indított büntetőeljárás folyamatban van, ha az elkövető személyének és a kár ismeretének hiánya nem akadályozza a károsultat a kárigénye érvényesítésében [Ptk. 324. § (1) bek., 326. § (2) bek., 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., Pp. 4. § (2) bek.].

A felperes és az I. r. alperes testvérek. Az alperesek, valamint a felperes és családja együtt laktak a P. város, K. utca 12. szám alatti ingatlanban. 1999. április 4-én az alperesek tettleg bántalmazták a felperest, aki fejének meg nem határozható számú sérülését és bal felkarjának darabos törését szenvedte el. A városi bíróság végzésben megállapította az alperesek bűnösségét társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében.

A felperes a 2006. augusztus 31-én előterjesztett keresetében 3 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperesek kötelezését arra alapítva, hogy a bántalmazás miatt maradandó fogyatékossága alakult ki és rokkantnyugdíjazására is emiatt került sor. Egzisztenciális problémái lelki és idegi sérüléseket okoztak, életvitelében több okból mások segítségére szorul.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkoztak, másodlagosan a kereset jogalapját és összegszerűségét is vitatták.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 2 millió forint tőkét, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről. Az elsőfokú ítélet indokolása utalt a Ptk. 360. §-ának (4) bekezdésére, valamint arra, hogy az elévülés nyugvása állapítható meg amiatt, hogy adminisztrációs hiba folytán a büntetőeljárás befejezéséről a felperest nem értesítették, arról csak jogi képviselője segítségével szerzett tudomást, így a tudomásszerzésig az elévülés nyugodott. Ehhez képest az alperesek az elévülésre alaptalanul hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság az orvosszakértői vélemény és az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes nem vagyoni kárát 2 millió forintban állapította meg [Ptk. 355. § (1), (2) és (4) bekezdés, Ptk. 75. § (1) bekezdés] és a Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése alapján az alpereseket ennek egyetemleges megfizetésére kötelezte.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és ennek megfelelően rendelkezett a perköltségek viseléséről. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes követelése a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel el­évült. A büntetőeljárás folyamatban léte nem eredményezte az elévülés nyugvását, a felperes sikerrel nem hivatkozhatott a késedelem kimentése végett arra, hogy a büntetőeljárás befejezését meg kellett várnia.

A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalmának lényege szerint - az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdését. A Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható a büntetőbíróság mulasztása, mert e rendelkezés szerint az ügydöntő határozatot a sértettel közölni kell, ez pedig az adott esetben elmaradt. Az ártatlanság vélelme miatt, ítélet hiányában a felperes a polgári pert nem indíthatta meg. Ezen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy a felperes sérüléseinek következményei nyomban nem mutathatók ki, csak évek alatt lehet azokat felmérni.