AVI 2010.7.75 A bíróság méltányosságot - törvényi felhatalmazás hiányában - nem alkalmazhat [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (6) bek.]

A felperes az adóhatósághoz 2006. március 17-én benyújtott kérelmében társasági adónemről összesen

610 000 Ft-ot kért átvezetni különböző adónemekre.

Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy társasági adónemben korábban nyilvántartott összesen 9 110 000 Ft többlet összeg az átvezetési kérelem beérkezését megelőzően - elévülés miatt - az adófolyószámláról törlésre került. A felperes társasági adónem egyenlege 0 Ft, ezért a kérelem nem teljesíthető.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 43. § (1) és (6) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.

Az alperes határozatában azt is megállapította, hogy az átvezetési kérelem beérkezésének időpontjában mutatkozó 0 Ft egyenleg nem téves könyvelés következménye. A 9 110 000 Ft nem befizetésből eredő többlet, hanem bevalláshoz kapcsoló költségvetési támogatásigénylés. A többlet az adóévre megállapított társasági adó és az adóévre bevallott és megfizetett adóelőleg különbözeteként keletkezett. A költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévült, ezért a túlfizetést az adóhatóságnak az adó folyószámláról törölnie kellett, az ezzel kapcsolatos adózói rendelkezési jog megszűnt, így az átvezetési kérelmet el kellett utasítani.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját. A felperes azzal érvelt, hogy a társasági adónemben fennálló túlfizetése nem minősíthető költségvetési támogatásnak. A túlfizetés visszaigényléséhez joga nem évült el, az az átvezetési kérelemre tekintettel az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében 6 hónappal meghosszabbodott.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.

A megyei bíróság jogi álláspontját az Art. 4. § (3) bekezdésében, 43. § (5) bekezdésében, 164. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakra alapította a következők szerint:

Az alperes határozata érdemben jogszerű döntést tartalmaz. Az adózót a rendelkezési jogosultságok (túlfizetés átvezettetése, kiutalás kérése) csak az el nem évült túlfizetéshez kapcsolódóan illetik meg. A 2006. március 17-én benyújtott kérelem időpontjában a felperes által átvezetni kért túlfizetés elévült. Az alperes határozatát nem teszi jogszabálysértővé a költségvetési támogatásra vonatkozó szabályok beidézése, mivel a felperesnek nem adóelőlegből, hanem társasági adóból volt túlfizetése. A perbeli esetben az elévülési idő 6 hónappal nem hosszabbodott meg, ezt ugyanis a törvény nem átvezetési, hanem adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelemhez köti, ilyet pedig a felperes nem terjesztett elő.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatnak, KK. 34. számú állásfoglalásnak, az Art. 1. § (2) bekezdésében, 2. § (1) bekezdésében, 43. § (5) és (6) bekezdéseiben, 164. § (1) bekezdésében, a Pp. 213. §, 221. §-ában és a 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A felperes kifejtette, hogy az ítéleti tényállás egy részében nem helytálló, a jogi álláspont téves jogértelmezésen alapul, az érdemi döntések ellentétesek a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével is. A túlfizetés nem költségvetési támogatás. Az elévülés az átvezetési kérelemre tekintettel 6 hónappal meghosszabbodott, átvezetéshez való joga nem évült el, rendelkezési joga nem szűnt meg.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

Az alperes határozata megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaknak, a felperes érvelésével ellentétben ugyanis tartalmaz tényállást, megjelöli az annak alapjául szolgáló bizonyítékokat, rögzíti azokat a jogszabályhelyeket is, amelyeken az érdemi döntés alapul.