3084/2013. (III. 27.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.592/2011/21. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó 2012. február 2-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21. 592/2011/21. számú ítélete alaptörvény-ellenességének kimondását és ezért annak megsemmisítését kérte.

[2] Az indítványozóval szemben 2000 szeptemberében - ittas járművezetéssel összefüggésben - rendőri intézkedést foganatosítottak Budapest VIII. kerületében. A rendőri intézkedés során az indítványozót előállították, vele szemben személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést, illetőleg-ellenszegülés miatt - testi kényszert alkalmaztak (bilincs, földre kényszerítés). Az indítványozóval szemben ittas járművezetés vétsége, valamint hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt büntetőeljárás indult, amely végül a vádlott felmentésével zárult. (Az indítványozó feljelentése alapján, hivatalos személy által elkövetett bántalmazás vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt indult büntetőeljárást az ügyészség megszüntette, az indítványozó által - pótmagánvádlóként - előterjesztett vádindítvány alapján indult büntetőeljárás pedig szintén felmentéssel fejeződött be.)

[3] Az indítványozó keresetet nyújtott be a Fővárosi bírósághoz, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesek (a vele szemben alkalmazott kényszerintézkedést foganatosító rendőrök, illetőleg a Budapesti Rendőr-főkapitányság) a személyes szabadság védelméhez fűződő, valamint egyéb személyiségi jogait megsértették, emiatt pedig 400 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítés megállapítását kérte a bíróságtól. A Fővárosi Bíróság a 19.P.29.042/2003/40. számú ítéletében megállapította, hogy az I-V. rendű alperesek megsértették a felperes személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogait, emiatt pedig 200 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest, ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.352/2010/6. számú jogerős ítéletében - az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva - megállapította a felperes testi épséghez fűződő személyiségi jogának sérelmét, az elsőfokú bíróság által meghatározott nem vagyoni kártérítés összege vonatkozásában azonban nem változtatott az elsőfokú ítéleten. A Kúria a jogerős ítéletet - tekintettel a felülvizsgálati kérelem kereteire - a személyes szabadság és a testi épség megsértése, valamint az ezzel okozott nem vagyoni kártérítési igény tekintetében vizsgálta felül. Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság a felperes keresetét a személyes szabadság megsértésének megállapítása vonatkozásában helytállóan utasította el. Megállapította továbbá azt is, hogy a jogsértés (testi épséghez fűződő jogsértés) megállapításáért - szemben a másodfokú bíróság álláspontjával - nem csupán az I. rendű, hanem a II-V. alperesek is felelősséggel tartoznak. A kártérítés mértékén a Kúria sem változtatott.

[4] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, mert sérti az Alaptörvény IV. cikkét.

[5] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ezért mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.

[6] 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást az - indítványozó által állított - alaptörvény-ellenesség, illetőleg az alapjogi sérelem mibenlétét illetően. Az indítvány nem jelöli meg, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével. (Az indítvány csupán az alapügy kimerítő ismertetését, valamint a támadott ítélet és az annak alapjául szolgáló határozatok egyszerű kritikáját tartalmazza.) Az Abtv. 52. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[7] Mindezen indokok alapján, az Alkotmánybíróság az ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, a rendelkező részben foglaltak szerint az alkotmányjogi panasz befogadásának visszautasításáról határozott.

Budapest, 2013. március 18.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3620/2012.