3075/2019. (IV. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.21.289/2017/14. számú ítélete, valamint Pfv.II.21.289/2017/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró indítványozó (dr. Jasztrab Jácint Szilárd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Kúria Pfv.II.21.289/2017/13. számú végzése, valamint Pfv.II.21.289/2017/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, a Fővárosi Törvényszék 50.Pf.640.138/2016/17. számú ítéletére, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.P.104.455/2013/115. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozó - a perben alperes - és volt felesége (az alapügy felperese, a továbbiakban: felperes) 2009 szeptemberében kötöttek házasságot az Egyesült Államok-béli Las Vegasban. Házasságukból egy közös gyermekük született 2010 augusztusában. Az indítványozó és a felperes kapcsolata néhány évvel később megromlott, életközösségük 2013. június 14. napján megszűnt. Az indítványozó, valamint a felperes 2013. június 14. napján két, közjegyzői okiratba foglalt megállapodást kötött: az egyikben a házasság felbontásával kapcsolatos járulékos kérdésekben egyeztek meg, a másikban a közös vagyon megosztásáról rendelkeztek.
[3] A felperes 2013. október 2. napján terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál a keresetét, amelyben a közjegyzői megállapodásban foglaltakkal egyezően jelölte meg a kérelmét a járulékos kérdések vonatkozásában. Az indítványozó a viszontkeresetében már az eljárás kezdetén a megállapodástól eltérően, jóval bővebb kapcsolattartás biztosítását kérte, 2014 októberében pedig már a gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlására is igényt tartott. Az elsőfokú eljárás során több alkalommal kellett ideiglenes intézkedéssel szabályozni az indítványozó és gyermeke közötti kapcsolattartást a felek közötti folyamatos konfliktusok miatt.
[4] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.P.104.445/2013/155. számú ítéletével a felek házasságát felbontotta, a gyermeket pedig a felperes nevelésében és gondozásában helyezte el. A bíróság - visszamenőlegesen is - megállapította a tartásdíj összegét, illetve szabályozta az indítványozó és gyermeke közötti kapcsolattartást. A bíróság a gyermek átadásának és átvételének helyszíneként a Budapesti Rendőr-főkapitányság II. Kerületi Kapitányságának bejáratát jelölte ki. Az elsőfokú bíróság az ítéletében rögzítette, hogy - mivel a közjegyzői megállapodásban a felek a gyermeket a felperes nevelésében helyezték el - az eljárás során nem a gyermekelhelyezés, hanem a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti szabályokat kellett alkalmaznia. Az elsőfokú bíróság nem vonta kétségbe, hogy az indítványozó őszintén szereti gyermekét, szeretne minél több időt tölteni vele, ugyanakkor - az ideiglenes intézkedésekkel elrendelt kapcsolattartások megvalósulását elemezve - arra a meggyőződésre jutott, hogy az indítványozónak a felperessel szembeni negatív érzelmei, indulatai, együttműködési készségének hiánya akadályozza a kapcsolattartás céljának, rendeltetésének megfelelő működését, illetve a kapcsolattartás bővíthetőségét.
[5] A felperes fellebbezése nyomán, másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék az 50.Pf.640.138/2016/17. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta. A másodfokú bíróság bővítette a kapcsolattartást, valamint csökkentette a tartásdíj összegét, a szülői felügyeleti jog gyakorlására azonban továbbra is a felperest jogosította fel.
[6] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő joghatályosan felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit egy - a gyermek útlevelének átadására vonatkozó - pontosítással hatályában fenntartotta.
[7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria ugyanakkor a Pfv.II.21.289/2017/13. számú végzésével hivatalból elutasította, mivel az nem felelt meg az eljárás idején hatályban lévő, polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 272. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
[8] 1.2. Ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát az indítványozó, amelyben megvalósulni vélte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) valamint (7) bekezdéseinek, a XV. cikk (1) valamint (2) bekezdéseinek, a XVI. cikk (1) bekezdésének, a XV. cikk (3), (4) valamint (5) bekezdéseinek, a II. cikknek, a XXX. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, az E) cikknek, továbbá az L) cikk (1) bekezdésének sérelmét.
[9] Az indítványozó a XXVIII. cikk sérelmét számos okból megvalósulni látta. Álláspontja szerint tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a viszontkeresetét a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresetnek. Meglátása szerint továbbá a bíróságok nem tárták fel kellő alapossággal a tényállást, valamint számos eljárási szabálysértést valósítottak meg az eljárás során azáltal, hogy a felperes több beadványát formai hiányosságok ellenére fogadták be. Az indítványozó sérelmezte az elsőfokon eljáró bíró egyoldalú pervezetését, valamint az indítványozó számára hátrányos bizonyíték-értékelését, a bizonyítási eljárás lefolytatását. Sérelmezte, hogy bizonyítékait csak írásban ismertethette, a tanúit a bíróság nem idézte be a tárgyalásokra, továbbá a tárgyalási jegyzőkönyv nem fedi a szóban elhangzottakat. Az indítványozó aggályosnak tartja a szakértői véleményt, és sérelmezi azt is, hogy a bíróság a felperes vagyoni helyzetét, valamint a házasság során szerzett vagyont nem tárta fel. Az indítványozó nem értett egyet a bírósággal az ügyvédi költség, valamint a perköltség megállapítása tekintetében sem. Érvelése szerint továbbá a Kúria jogellenesen utasította el a felülvizsgálat iránti kérelmét. Az indítványozó felhívta a figyelmet arra is, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban hozott kúriai ítélet betartása esetén - miszerint a felperes abban az esetben köteles a gyermek útlevelét a kapcsolattartás kezdő időpontjában átadni az indítványozónak, amennyiben az indítványozó legalább 48 órával azt megelőzően tájékoztatta arról, hogy a gyermekkel külföldre kíván utazni - a felperes okirattal való visszaélés vétségét valósítaná meg.
[10] Az indítványozó a fentieken túl az L) cikk sérelmét látja megvalósulni a kapcsolattartás rendszeressége, valamint körülményei tekintetében, a XVI. cikk sérelmét a szakértői vélemények bíróság általi felhasználása és értékelése kapcsán, valamint az E) cikk sérelmét a gyermekkel való külföldi utazás esetén a felperes felé fennálló értesítési kötelezettsége okán.
[11] 1.3. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására a hiánypótlás teljesítése mellett igazolási kérelmet is előterjesztett. Az igazolási kérelemben előadta, hogy katonaorvosként évek óta külföldi katonai missziós szolgálatot teljesít. A katonai táborokban a postai szolgáltatás kizárt, kézbesítési címet nem adhat meg, ezért a hatóságokkal, illetve bíróságokkal való kapcsolattartása nehezített, csak elektronikus úton folyik, személyes intézkedésre csak a misszióból való hazatérésekor van alkalma, amelynek időpontja rendszerint bizonytalan. Igazolási kérelme alátámasztására a külföldi szolgálatra vezénylő honvédségi parancsát csatolta. Az indítványozó az eredeti panaszában orvosi igazolással támasztotta alá azt is, hogy 2018. április 10. és 14. napja között betegszabadságon volt munkavégzésre képtelen állapota miatt.
[12] Az indítványozó hiánypótlásában továbbra is vitatta a szakértő eljárásának jogszerűségét, sérelmezte az általa szelektívnek vélt bizonyíték-értékelést, továbbá azt, hogy a felperes vagyoni helyzete feltáratlan maradt. Az utóbbival összefüggésben az Alaptörvény XXX. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelmét is megvalósulni látta.
[13] 1.4. 2019. január 23-án postázott beadványában a felperes is megküldte az Alkotmánybíróságnak az indítvánnyal kapcsolatos észrevételeit. A felperes beadványában következetesen cáfolta az indítványozó megállapításait.
[14] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[15] 2.1. A Kúria Pfv.II.21.289/2017/14. számú ítélete, valamint Pfv.II.21.289/2017/13. számú végzése tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[16] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Kúria ítéletét 2018. február 9. napján vette át, míg az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2018. április 24. napján adta postára. Előbbiek alapján megállapítható, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a törvényi határidőn túl - a 74. napon - terjesztette elő, mivel az indítvány benyújtására nyitva álló határidő 2018. április 10. napján járt le. Az Alkotmánybíróság az indítványozó által előterjesztett igazolási kérelemnek - tekintettel az indítványozó által ellátott külföldi katonai missziós szolgálatra, valamint az orvosi igazolással alátámasztott munkavégzésre képtelen állapotára is - 2018. szeptember 14. napján, egyesbírói eljárásban helyt adott.
[17] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[18] 2.2. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványnak a Kúria Pfv.II.21.289/2017/13. számú végzését támadó elemét vizsgálta. Az indítványozó ezen végzéssel összefüggésben sérelmezte ugyanis, hogy a Kúria jogellenesen utasította el a felülvizsgálat iránti kérelmét.
[19] Az Abtv. 27. §-a értelmében alkotmányjogi panasszal "az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés" támadható. Az Alkotmánybíróság a 3269/2016. (XII. 20.) AB végzésben akként foglalt állást, hogy "a Kúria mint felülvizsgálati bíróság [...] az indítványozó felülvizsgálati kérelmét - törvénybe foglalt kizáró ok fennállása alapján - hivatalból elutasító végzése nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem pedig a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek" (Indokolás [17]).
[20] A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a régi Pp. 272. § (2) bekezdésére, valamint a 272. § (3) bekezdés c) pontjára hivatkozással hivatalból elutasította, majd pedig a felülvizsgálati eljárásban Pfv.II.21.289/2017/14. számon ezt követően ítéletet is hozott. Ezen ítéletre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése a jelen ügyben nem minősül sem az ügy érdemében hozott döntésnek, sem pedig a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárást ugyanis érdemben a felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a Kúria Pfv.II.21.289/2017/14. számú ítélete, és nem pedig a Kúria Pfv.II.21.289/2017/13. számú végzése zárta le. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány e vonatkozásban nem teljesíti az Abtv. 27. § a) pontja szerinti követelményt.
[21] 2.3. Az Alkotmánybíróság ezt követően a Kúria Pfv.II.21.289/2017/14. számú ítélete tekintetében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását.
[22] 2.4. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozzon. Az indítványozó alkotmányjogi panaszbeadványában az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdését sértett alaptörvényi rendelkezésként jelölte meg a kapcsolattartás rendszeressége, valamint körülményei kapcsán. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdése nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát tartalmazza, hanem a házasság intézményének védelmére vonatkozó állami kötelezettségvállalás követelményét fogalmazza meg, ekként önmagában nem vetheti fel Alaptörvényben biztosított jog sérelmét sem (3388/2018. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [9]). Ugyanígy nem vetheti fel Alaptörvényben biztosított jog sérelmét az indítványnak az Alaptörvény E) cikkére hivatkozó eleme sem (például 3036/2019. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [19]). Ennek megfelelően az indítvány e vonatkozásában nem teljesíti az Abtv. 27. § a) pontja szerinti követelményt.
[23] 2.5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek megléte mellett - abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha egyértelmű indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[24] Az indítványozó Alaptörvény II. cikke, XV. cikk (1), (2), (4), valamint (5) bekezdése, a XVI. cikke, a XXVIII. cikk (7) bekezdése, valamint a XXX. cikke sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza a fenti alapjogok vélt sérelmét. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezések sérelmének állítása azonban önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezés tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet.
[25] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjogok tekintetében az indítvány nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjai szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra (lásd például: 3272/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [34]).
[26] 2.6. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[27] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét több okból is megvalósulni vélte. Meglátása szerint tévesen értékelte az elsőfokú bíróság gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresetként a viszontkeresetét. Meglátása szerint továbbá a bíróságok nem tárták fel kellő alapossággal a tényállást, valamint számos eljárási szabálysértést valósítottak meg az eljárás során azáltal, hogy a felperes több beadványát formai hiányosságok ellenére fogadták be. Az indítványozó sérelmezte az első fokon eljáró bíró egyoldalú pervezetését, valamint az indítványozó számára hátrányos bizonyíték-értékelését, a bizonyítási eljárás lefolytatását. Sérelmezte, hogy bizonyítékait csak írásban ismertethette, a tanúit a bíróság nem idézte be a tárgyalásokra, továbbá a tárgyalási jegyzőkönyv nem fedi a szóban elhangzottakat. Az indítványozó vitatta a szakértői vélemény bizonyítékkénti felhasználhatóságát is. Az indítványozó nem értett egyet a bírósággal az ügyvédi költség, valamint a perköltség megállapításával sem.
[28] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben kizárólag olyan tényállás-megállapítási, bizonyíték-értékelési, valamint jogszabály-értelmezési kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis a tényállás megállapítása, illetve a bizonyítékok értékelése a bíróságok hatáskörébe tartozó feladat, melyet az Alkotmánybíróság nem vonhat magához, csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ellenkező esetben egyfajta "szuperbíróságként", a meglévők melletti újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el (ennek az elvnek a korai rögzítéséhez lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.
[29] "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna" (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4], 3137/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [10]).
[30] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító elemeiben nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti követelményeket.
[31] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2019. április 2.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/902/2018.