BH 2002.4.142 I. A szándékoltan tilos szerződésben való közreműködésre irányuló ügyvédi képviseleti megbízás esetén a megbízó a jogügylet érvénytelenségének következményeként keletkezett kárát nem háríthatja át a megbízott ügyvédi irodára [Ptk. 350. § (4) bek., 474. § (1)-(2) bek., 478. § (1) bek., 1983. évi 4. tvr. 1. § (4) bek.].

II. A jogszabályba ütköző szerződés semmisségét nem érinti, ha azt a felek megtévesztő eljárása eredményeként a közigazgatási hatóság jóváhagyja [1957. évi IV. tv. 71. § (1) bek.].

A peres felek megállapodtak abban, hogy a felperes 2 400 000 forint ellenében az I. r. és a II. r. alperesektől megszerzi a perbeli önkormányzati bérlakást, s a jogügylet intézése végett felkeresték dr. K. G.-t az ügyvédi iroda III. r. alperes tagját. Az ügyvéd tájékoztatta a feleket, valamint a felperes jelenlévő édesanyját, hogy a bérleti jog megszerzése csak lakáscsere keretében lehetséges. Ennek érdekében az ügyvéd 1993. június 12-i keltezéssel összesen 18 000 forint munkadíjért elkészítette azt az adásvételi szerződést, mely szerint a felperes 250 000 forint vételárért megvásárolja az I. r. és a II. r. alperesektől a P. ingatlant, amelyet a szerződő felek az 1993. július 19-én aláírt szerződéssel elcseréltek a perbeli önkormányzati bérlakásra. Szóbeli megállapodásuk értelmében a felperes a szerződéskötéskor 100 000 forintot, a csereügylet hatósági jóváhagyásakor 1 100 000 forintot, míg a lakás birtokba bocsátásakor további 1 200 000 forintot fizet az I. r. és a II. r. alpereseknek.

Az elsőfokú lakásügyi hatóság az 1993. szeptember 20-án meghozott és a szerződő felek előzetes nyilatkozatára tekintettel jogerősítési záradékkal is ellátott határozatával a lakáscseréhez hozzájárult, így az I. r. és a II. r. alperesek - a korábban átvett 100 000 forinton túl - az ügyvédi letétből felvettek további 1 100 000 forintot. A lakás kezelője pedig 1993. október 20-án a felperessel a bérleti szerződést megkötötte.

Az I. r. és a II. r. alperesek azonban a lakást nem bocsátották a felperes birtokába, sőt a II. r. alperes - házastársa kényszerítésére is hivatkozva - fellebbezést terjesztett elő a lakásügyi hatóság határozata ellen.

A közigazgatási hivatal IV. r. alperes az ügyben hozott másodfokú határozatával a lakáscsere-szerződéshez szükséges hatósági jóváhagyást - minthogy a felek szándéka nem lakáscserére, hanem lakásbérleti jogviszony jogellenes átruházására irányult - megtagadta.

A felperes módosított keresetében az általa jogalap nélkül teljesített 1 200 000 forint ellenérték és 18 000 forint ügyvédi munkadíj, továbbá 91 740 forint kollégiumi díj és a követelt összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. A III. r. alperessel szembeni követelését a megbízás, a IV. r. alperessel szembeni igényét pedig a közigazgatási jogkörben okozott kártérítés szabályaira alapította. Az I. és II. r. alperesek a visszatérítési kötelezettségüket nem vitatták, de ennek teljesítését csak a perbeli lakás értékesítését követő időpontra vállalták; a III. r. és a IV. r. alperesek a velük szemben előterjesztett kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. és a II. r. alpereseket 1 200 000 forint és kamata, a III. r. alperest 18 000 forint és kamata megfizetésére a felperes részére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.

Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a szerződő felek szándéka nem lakáscserére, hanem a lakásbérleti jogviszony jogellenes átruházására irányult. Ennélfogva a jogügylet semmis, és a szerződéskötést megelőző helyzetnek a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerinti visszaállítása körében az I. r. és a II. r. alperesek kötelesek az átvett ellenérték és annak kamata visszafizetésére. A III. r. alperesnek a Ptk. 350. §-ának (4) bekezdésre alapított kártérítési felelősségét azért nem tartotta megállapíthatónak, mert nem az ügyvédi iroda hozta tagját abba a helyzetbe, hogy az ügyfelének kárt okozzon; az ügyvédi tevékenységgel összefüggésben a felperest egyébként sem érte károsodás. Ugyanakkor a III. r. alperes megszegte az ügyvédségről szóló 1983. évi 4. tvr. 1. §-ának (4) bekezdésében foglalt tilalmat azzal, hogy a jogszabály rendelkezéseinek kijátszására irányuló jogügylet megkötésében közreműködött. Ennél fogva a Ptk. 478. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében díjazásra nem tarthat igényt, s a már felvett ügyvédi munkadíjat annak késedelmi kamatával együtt köteles a felperesnek visszatéríteni.

A IV. r. alperes jogszerűen bírálta el a II. r. alperesnek az arra alapított fellebbezését, hogy a szerződésekkel kapcsolatos jognyilatkozatait - ide értve a fellebbezési jogról való előzetes lemondást is - a házastársa által alkalmazott kényszer hatására tette. Emellett az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 71. §-ának (1) bekezdése alapján a IV. r. alperes a jogszabálysértést hivatalból is orvosolhatta, tehát a súlyosan jogszabálysértő határozatot a II. r. alperes fellebbezése hiányában is megsemmisíthette volna. Eljárásának jogszerűsége tehát a kártérítési felelősséget kizárja. Végül nem találta a bíróság megalapozottnak a felperes kollégiumi díjával kapcsolatos kárigényét sem.

A jogerős ítélet ellen - annak részbeni hatályon kívül helyezése, a III. r. és a IV. r. alpereseknek az I. r. és a II. r. alperesekkel egyetemleges marasztalása és a fellebbezési illeték megfizetésére való kötelezésének mellőzése végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Megismételte azt a jogi érvelését, miszerint a III. r. alperes a Ptk. 350. §-ának (4) bekezdése alapján az okozott kárért a Ptk. szabályai szerint felelősséggel tartozik, mivel jogszabályba ütköző jogügylet lebonyolítását anélkül vállalta, hogy erről a feleket tájékoztatta volna, s ha a megbízást visszautasítja, a károsodás sem következett volna be. A III. r. alperes kártérítési felelőssége emellett a Ptk. szavatosságra vonatkozó rendelkezései alapján is megállapítható. A IV. r. alperes pedig fellebbezési eljárás keretében jogerős határozatot bírált felül, amelyre az Áe. szabályai nem adnak lehetőséget, s ezzel a magatartásával károsodása bekövetkezésében közrehatott.