A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20372/2008/4. számú határozata szerződés semmisségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 215. §, 239. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 234. §, 293. §, 374. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.372/2008/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pallos Zoltán ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) felperesnek, a dr. Szekrényes Gabriella ügyvéd (3000 Hatvan, Kossuth tér 19. I/11.) által képviselt név ( cím) alperes ellen, szerződés semmisségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2007 június 4. napján meghozott, 22.P.29.604/2005/20. számú ítélete ellen, az alperes részéről 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az 1999 május 14-én és 15-én létrejött adásvételi szerződések semmisségét megállapító, valamint a felperest 10.500.000 (tízmillió-ötszázezer) forint és kamatai megfizetésére kötelező rendelkezéseit mellőzi. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság döntését azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy elrendeli az alperes tulajdonjogának a B., ... kerületi ... helyrajzi szám alatt felvett ingatlanról történő törlését.

Az elsőfokú bíróság útján megkeresi a Budapesti 1. számú Körzeti Földhivatalt alperes (adatai) tulajdonjogának törlése, és ezzel egyidejűleg felperes (adatai) 1/1 arányú tulajdonjogának - eredeti állapot helyreállítása címén történő - visszajegyzése érdekében.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 300.000 (háromszázezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak felhívásra 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közte és az alperes között 1999. május 14-15-én létrejött ingatlan adásvételi szerződés színlelt, mivel az valójában kölcsönszerződést leplez, a palástolt kölcsönszerződés pedig uzsorás jellegű és emiatt semmis. Mindezek alapján az eredeti állapot helyreállítása körében kérte, hogy a bíróság rendelje el tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzését. Előadta, hogy családi vállalkozásának likviditási gondjait először bankhitel felvételével próbálta megoldani, mely azonban nem vezetett eredményre. Ezért az alpereshez fordult kölcsönért, aki annak folyósítását ingatlanfedezethez kötötte. Ilyen előzmények után került sor 1999 május 14-én és 15-én az adásvételi szerződés, illetve visszavásárlási jogot is tartalmazó adásvételi szerződés megkötésére. Az okiratok tartalmától eltérően azonban a tényleges megállapodásuk 20.000.000 Ft kölcsön nyújtására irányult azzal, hogy havi 10 % kamat megfizetése mellett összesen 30.000.000 Ft-ot kell visszafizetnie.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Tagadta a szerződések színlegességével, a kölcsön nyújtásával és az ingatlanfedezettel kapcsolatos felperesi tényelőadásokat. Állította, hogy megállapodásuk és egyben valós szándékuk az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányult, majd későbbi megegyezésük értelmében hozzájárult, hogy a felperes részletekben történő teljesítés mellett a teljes vételár visszafizetése esetén az ingatlant visszavásárolja.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az 1999 május 14. és 15-én létrejött adásvételi szerződés semmis, az alperest a felperes tulajdonjoga visszajegyzésének tűrésére kötelezte, továbbá kötelezte a felperest 10.500.000 Ft és ennek kamatai megfizetésére, míg az alperest perköltség viselésére, és a kereseti illeték megtérítésére. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó döntését az alábbiakkal indokolta: Az egységes bírói gyakorlat szerint lehetőség van a Ptk. XXIII. Fejezetében szabályozott, szerződést biztosító mellékkötelezettségeken kívüli eszközzel, önálló szerződéssel is biztosítani a teljesítést. Az adott esetben azonban nem adásvételi szerződéssel biztosítottak kölcsönszerződést, ugyanis a kölcsönszerződés adósa nem azonos az adásvételi szerződés eladójával. Mivel az alperes tulajdonjog bejegyzése az 1999 május 14-i szerződés alapján történt, ezt kellett a bíróságnak vizsgálnia abból a szempontból, hogy megfelelt-e a felek tényleges ügyleti akaratának. Ez a szerződés egy olyan adásvételi szerződés, amely nem tartalmazza a visszavásárlási jogot, ezáltal nem tekinthető olyannak, ami a biztosítékadás feltételeinek megfelel. Emiatt a szerződés színlelt, ezért semmis. A szerződés színleltségét alátámasztja az abban szereplő vételár (kölcsön) összegének valóságtól eltérő megjelölése, amit a felperes házastársának, gyermekének és az okiratszerkesztő ügyvédnek a vallomása alapján aggálytalanul meg lehetett állapítani. Emellett amennyiben az alperes tulajdonosnak tekintette volna magát, 1999 novembere óta meg kellett volna kísérelnie a birtokba lépést, és vissza kellett volna fizetnie a felperestől felvett összeget. Az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségére figyelemmel rendelkezett az eredeti állapot helyreállítása körében a felperes tulajdonjogának visszajegyzéséről. Kiemelte, hogy miután a kölcsönszerződés nem a felperes és az alperes között jött létre, annak elszámolására jelen perben nem kerülhetett volna sor, azonban a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint ezt a tartozást a vagyonközösséget terhelő tartozásnak kellett tekinteni. Maga a felperes is úgy nyilatkozott, hogy vállalja a házastársa által felvett kölcsönből a hátralékos összeg kifizetését. Az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződéssel leplezett kölcsönszerződést, a kikötött kamat mértékére figyelemmel, uzsorás jellegűnek minősítette. A perbeli esetben a színlelt adásvételi szerződésre is figyelemmel az eredeti állapot helyreállítására nem látott lehetőséget, ezért elvégezte a felek közötti elszámolást. E körben nem vette figyelembe a 2002 február 27-i elismervényben szereplő összeget, mert az alperes tagadta, hogy az elismervényen szereplő aláírás tőle származnék, ugyanígy nem fogadta el a tervezési díj tartozásba történő beszámítását sem. A becsatolt elismervények alapján 9.500.000 Ft megfizetett törlesztő részlet elszámolására látott lehetőséget. A Ptk. 293. §-a alapján irányadó elszámolást azért mellőzte, mert 8.200.000 Ft-ot még 1999-ben megfizetett a felperes, ezért ezt az összeget az elsőfokú bíróság a tőkére számolta el, és középarányos időtől kezdődő kamatfizetésre kötelezte a felperest.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság döntését az adásvételi szerződés színleltségének megállapítása miatt támadta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat hiányosan és tévesen értékelte, ezáltal ítélete megalapozatlan. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság elfogult tanúk vallomására alapította a tényállást, és figyelmen kívül hagyta az okiratszerkesztő ügyvéd vallomásának azt a részét, mely szerint 30.000.000 Ft vételárat tartalmazó szerződést szerkesztett. Kiemelte, hogy a felperes 6 éven keresztül nem hivatkozott a szerződés semmisségére, azt követően indította a keresetet, hogy az alperes tulajdonjogát ismételten visszajegyezték. Hivatkozott arra, hogy a késedelmes perindítás miatt - a pénzintézet selejtezési szabályai miatt - nem volt módja annak igazolására, hogy a vételárhoz szükséges összeget a számlájáról vette fel. Előadta továbbá, hogy a felperes 40.000.000 Ft-os eladási ajánlatára ő 20.000.000 Ft-os vételi ajánlatot tett, majd az ezt követő alku eredményeként állapodtak meg a 30.000.000 Ft vételárban. Hangsúlyozta, hogy az adásvételi szerződésben meghatározott vételár megfelel az ingatlan forgalmi értékének, amit a perben kirendelt ingatlanforgalmi szakértő is alátámasztott.