BH+ 2002.4.189 Álképviselő eljárásánál vizsgálandó körülmények [Ptk. 219. § (1) bek., 221. § (1) bek., 222. §, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 2. § (2) bek., 21. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes módosított keresetének helyt adott, és megállapította, hogy peres felek között 1998. augusztus 7-én 12 000 db diszkont kincstárjegyre, 1998. augusztus 24-én 12 000 db, míg 1998. szeptember 1-jén 10 000 db, 1999/E. jelű Magyar Államkötvényre kölcsönszerződések nem jöttek létre. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 361 273 198 Ft-ot, ebből 253 773 198 Ft-nak 1999. január 12-től 107 500 000 Ft-nak pedig 1999. június 30-ától a kifizetés napjáig járó évi 20% kamatát, és 3 500 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes ügyintézője S. B. 1998. augusztus 7-én 12 000 db diszkont kincstárjegyet, augusztus 24-én 12 000 db, szeptember 1-jén pedig további 10 000 db, végül szeptember végén 9000 db államkötvényt transzferált át a felperes K. Rt-nél vezetett értékpapír számlájáról az alperes ugyanitt vezetett értékpapír alszámlájára. Az 1998. augusztus 7-én, 24-én és szeptember 1-jén áttranszferált értékpapírokról írásbeli kölcsönszerződések készültek, amelyeket a felperes nevében S. B. írt alá egy személyben. Az ÁPTF intézkedése folytán az áttranszferált értékpapírok egy részét a felperes visszakapta, nem kapott vissza viszont 10 750 db diszkont kincstárjegyet és 23 106 db államkötvényt. Az államkötvények időközben lejártak, lejáratkor utánuk a kamat esedékessé vált. S. B. és az alperes ügyvezetője M. J. Zs. ellen sikkasztás és más bűncselekmények miatt a Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztályán büntetőeljárás indult. Az alperes 2000. március 17-e óta felszámolás alatt áll.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy közötte és az alperes között a fenti kölcsönszerződések nem jöttek létre, mert azt nem az arra jogosult dolgozója írta alá. Kérte továbbá az alperes által vissza nem szolgáltatott 10 750 db diszkont kincstárjegy névértékének - 107 500 000 Ft-nak, továbbá 23106 db államkötvény kamatokkal növelt értékének - 253 588 350 Ft-nak és ezek kamatainak, valamint a perköltségeknek a megfizetésére kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes ügyintézője S. B. a felperes tudta nélkül az alperes ügyvezetőjével összejátszva jogosulatlanul transzferálta át az alperes alszámlájára a perbehozott értékpapírokat. Ezeket a jogosulatlan ügyleteket a csatolt kölcsönszerződésekkel kívánták leplezni, amelyeket azonban a felperes nevében S. B. álképviselőként írt alá. A szerződések megkötésekor az alperes ügyvezetőjének is tudomása volt arról, hogy a szerződések a jogosulatlan tranzakciók leplezésére szolgálnak, ezért a kölcsönszerződés a felek között nem jött létre. Az alperes az átvett és még ki nem adott értékpapírokat a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles lenne kiszolgáltatni. Miután azonban azok időközben lejártak, az alperes a névértéket és azok kamatait - a piaci értéket - köteles kiadni a Ptk. 195. §-ának (3) bekezdése értelmében.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte annak megállapítását, hogy S. B. a felperes ügyintézője megállapodott M. J. Zs.-val az alperes ügyvezetőjével abban, hogy a felperes tudta nélkül értékpapírokat transzferál át az alperes számlájára és ezek leplezésére írta alá a kölcsönszerződést. Álláspontja szerint ezeket a büntetőeljárás jogerős befejezését megelőzően nem lehetett bizonyítékokkal alátámasztani. Hivatkozott továbbá arra, hogy az értékpapírok elektronikus kereskedelme a hagyományos írásbeli szerződéskötési módtól merőben eltérő alakiságok mellett bonyolódik. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet vizsgálati jelentését, amely szerint S. B. legálisan használhatta a vezetők titkos aláírási jelszavát. Erre figyelemmel állítása szerint a jogügylet érvényesen létrejött, így tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy jogosulatlanul jutott az értékpírok birtokába. Sérelmezte, hogy az ítélet hivatkozott arra, miszerint az alperes ügyvezetőjének különböző tényekről tudomása volt. A perben alperesi pozícióban ugyanis nem az ügyvezető, hanem a cég áll, az ügyvezető felelősségét a Gt. alapján, valamint a büntetőeljárásban hozandó ítélettel lehet megállapítani. Vitatta az összegszerűséget is, állítása szerint azt a felperes bizonyítékokkal nem támasztotta alá.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.