BH 2000.8.354 I. A kötelesrész alapjához kell számítani az örökhagyó által életében bárkinek - így a kötelesrészre jogosultnak is - adott ajándékot [Ptk. 666. § (1) bek.].

II. A kötelesrészre jogosult a kapott ajándékot köteles betudni [Ptk. 668. § (1) bek.].

III. A megajándékozottak a nekik juttatott ajándékok értéke arányában kötelesek a kötelesrész megfizetésére [Ptk. 669. § (2) bek.].

A jogerős ítélet kötelezte az I. r. alperest, hogy 105.684 forintot, a II. r. alperest pedig, hogy 1.827 forintot, valamint ez összegeknek 1995. február 7-től a kifizetés napjáig járó évi 20 százalék kamatát 15 nap alatt a felperesnek fizessenek meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint a perbeli házas ingatlannak özv. K. J.-né örökhagyó 2/4 részben, gyermekei: a felperes és az I. r. alperes pedig 1/4-1/4 részben voltak a tulajdonosai. Az ingatlant 1994. szeptember 14-én összesen 1.300.000 forint vételárért eladták, és a vételárat a tulajdoni hányadok arányában megosztották. Az örökhagyó még az ingatlan értékesítése előtt közölte azt az elhatározását, hogy a vételárból reá eső összeget annak a fiának adja, aki befogadja és eltartja őt. Minthogy a felperes ezt nem vállalta, az örökhagyó másik gyermekéhez: az I. r. alpereshez és annak házastársához: a II. r. alpereshez költözött. Ekkor összesen 106.650 forint értékű ingóságot vitt magával, amelyből az ékszereket a II. r. alperesnek, a többi ingóságot pedig az I. r. alperesnek ajándékozta. Az I. r. alperesnek ajándékozta továbbá a vételárból őt illető 650.000 forintot. Az alperesek részben ennek az összegnek a felhasználásával ingatlanukon külön lakrészt építettek az örökhagyó számára. Az örökhagyó a halálát közvetlenül megelőzően két alkalommal mindkét gyermekének összesen 50.000-50.000 forintot ajándékozott. Az örökhagyó 1995. február 6-án meghalt, utána hagyaték nem maradt; eltemettetéséről összesen 96.605 forint költséggel az alperesek gondoskodtak.

E tényállás alapján az eljárt bíróságok megállapították, hogy hagyatéki vagyon hiányában az örökhagyó után a törvényes öröklés érvényesülése fogalmilag kizárt, az ajándékozásokra tekintettel azonban a felperes a Ptk. 661. §-a értelmében kötelesrészre jogosult. Ennek folytán a jogerős ítélet elutasította a felperesnek az ingóságokból és a 650.000 forint készpénzből törvényes örökrésze kiadása iránt előterjesztett keresetét. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság kiemelte: "a felperes törvényes örökrészére csak akkor tarthatna igényt, ha az örökhagyó után hagyaték maradt volna, amelyet az örököstársak megörökölnek. Mivel azonban az örökhagyó még életében vagyonát elajándékozta, hagyatékában nem a törvényes öröklés jogcímén jogosult részesedni a felperes, hanem őt kötelesrész illeti meg". Nem bizonyította a felperes azt az állítását sem, hogy az ingatlan eladásakor az őt megillető 325.000 forint vételárat nem kapta meg, ezért az ennek megfizetése iránti keresete sem megalapozott. A kötelesrész alapjának megállapításánál az eljárt bíróságok a Ptk. 668. és 669. §-ai alapján a 650.000 forint készpénzből és az ingóságok 106.650 forint értékéből indultak ki, amelyet 96.605 forint temetési költség és az örökhagyó háromhavi tartásának 30.000 forint értéke terheli; így a tiszta érték 630.045 forint, amelyből törvényes öröklés esetében a felperesre 315.022 forint jutna. Kötelesrésze tehát ennek fele: 157.511 forint. A felperes azonban az örökhagyótól 50.000 forint ajándékban részesült, ezt az összeget levonásba helyezve a fenti összegből 107.511 forint illeti meg, amelyet az alperesek - a nekik juttatott ajándékok értéke arányában - a rendelkező részben foglaltak szerinti megosztásban kötelesek megfizetni.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és elsődlegesen annak megváltoztatásával a marasztalási összeget 265.022 forintra kérte felemelni; másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására irányult. Bár álláspontja szerint a tényállás több vonatkozásban nem helytálló, azt azonban - minthogy a bíróságok több tanú vallomását mérlegelve állapították meg - nem kívánta vitatni. Sérelmezte viszont, hogy a bíróságok a Ptk. 661. §-át alkalmazták és nem a Ptk. 607. §-ának (1) és (2) bekezdését - figyelemmel a PK 89. számú állásfoglalás b) pontjában foglalt jogértelmezésre is.

Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem csak kis részben megalapozott.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés okából lehet kérni. A jogszabálysértés vonatkozhat anyagi jogi szabály vagy eljárásjogi szabály megsértésére. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.

Az adott esetben a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélettel megállapított tényállást nem vitatta, csak az abból levont jogi álláspontot, illetőleg a javára megítélt összeget sérelmezte. A megállapított tényállás szerint az örökhagyó ingó vagyonát és készpénzét még életében elajándékozta, így halála után hagyaték nem maradt. Helytálló ezért az eljárt bíróságok álláspontja abban, hogy hagyaték hiányában nincs olyan vagyon, amelyben a törvényes öröklés érvényesülne. A Ptk. 607. §-a (1) és (2) bekezdésének alkalmazása tehát fogalmilag kizárt. Ezzel kapcsolatban a felperes tévesen hivatkozik a PK 89. számú állásfoglalás b) pontjára. E pontban ugyanis a Legfelsőbb Bíróság arra az esetre adott iránymutatást, amikor az örökhagyó hagyatékában a törvényes öröklés rendje érvényesül: azaz az örökhagyó után maradt hagyatéki vagyon. A felperes tehát mint kötelesrészre jogosult törvényes örökös a Ptk. 661. §-a értelmében csak kötelesrész iránti igényt érvényesíthet a megajándékozottakkal szemben. A felperes ezzel ellentétes álláspontja téves.