A Debreceni Ítélőtábla Bhar.668/2014/6. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 82. §, 117. §, 168. §, 338. §, 381. §, 385. §, 387. §, 388. §, 393. §, 397. §, 398. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 85. §, 178. §] Bírók: Diószegi Attila, Ficsór Gabriella, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Hevesi Járásbíróság B.231/2013/25., Egri Törvényszék Bf.119/2014/7., *Debreceni Ítélőtábla Bhar.668/2014/6.* (ÍH 2015.48)

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bhar.III.668/2014/6.

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Debrecenben, 2015. január 8. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

A kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntető ügyben az Egri Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2014. június 20. napján kihirdetett 4.Bf.119/2014/7. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában megváltoztatja a következők szerint:

III.rendű vádlottat bűnösnek mondja ki társtettesként elkövetett kábítószer birtoklásának bűntettében [Btk. 178. § (1) bekezdés].

Ezért 1 (egy) évi szabadságvesztésre ítéli, amelynek végrehajtási fokozata börtön, és amelynek a végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti. A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a vádlott feltételes szabadságra bocsátása lehetőségének legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő nap.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből III.rendű vádlott 387 (negyvennyolcezer-háromszáznyolcvanhét) Ft-ot köteles megfizetni, így az állam terhén maradó összeg 110 490 (egyszáztízezer-négyszázkilencven) Ft.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja.

A harmadfokú nyilvános ülésen felmerült 20 000 (húszezer) Ft bűnügyi költségből I.rendű vádlottat 10 000 (tízezer) Ft, III.rendű vádlottat 10 000 (tízezer) Ft bűnügyi költség terheli.

Indokolás:

A Hevesi Járásbíróság a 2014. március 18. napján kelt 3.B.231/2013/20. számú ítéletével I.rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, II. r., valamint III.rendű vádlottakat - mint társtetteseket - kábítószer birtoklásának bűntette miatt 1-1 év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását a II. r. vádlott esetében 3 évi, míg a III. r. vádlott vonatkozásában 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Fellebbezések folytán az Egri Törvényszék 2014. június 20. napján kelt 4.Bf.119/2014/7. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság döntését és I.rendű vádlottat kábítószer birtoklása vétségében is bűnösnek mondta ki, a szabadságvesztés mértékét 3 évre, a közügyektől eltiltás tartamát szintén 3 évre súlyosította, a büntetést halmazati büntetésnek tekintve. II. r. vádlott börtönbüntetését 1 év 6 hónapra emelte fel, esetében mellőzte a társtettesség megállapítását, míg III.rendű vádlottat a társtettesként elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette alól - bizonyítottság hiányában - felmentette. I.rendű vádlott vonatkozásában 22 000 Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. Korrigálta a bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezéseket, egyebekben mindhárom vádlottra helybenhagyta a járásbíróság határozatát, amely e másodfokú döntéssel II. r. vádlott tekintetében 2014. június 20. napján jogerőre emelkedett.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész III.rendű vádlott terhére a felmentése miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása céljából jelentett be fellebbezést.

I.rendű vádlott védője a büntetés enyhítése végett élt jogorvoslattal, míg védence nem jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi fellebbezést - annak helyes indokai alapján - fenntartotta. Rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság III.rendű vádlott esetében indokolatlanul mellőzte annak a ténynek a megállapítását, mely szerint e vádlott tisztában volt azzal, hogy élettársa - II. r. vádlott - kábítószert vásárolt, továbbá azzal is, hogy a táskájában kábítószer van. Álláspontja szerint a törvényszék nem értékelte a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot, illetve II.r. és III.rendű vádlottak vonatkozásában iratellenesen értékelte az elsőfokú bíróság előtt tett beismerő vallomásaikat, ezáltal a tényállás részben megalapozatlanná vált. A helyes tényállás az iratok tartalma alapján megállapítható, ezért annak kiegészítését tartotta szükségesnek.

A harmadfokú eljárásban az I. r. vádlott védője arra hivatkozott, hogy a törvényszék a vádon túlterjeszkedve mondta ki I.rendű vádlottat további bűncselekményben bűnösnek, ezért a másodfokú ítélet megváltoztatását indítványozta, a halmazati büntetés mellőzését kérte, elegendőnek tartva az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamát.

III.rendű vádlott védője a törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a perorvoslatokkal megtámadott másodfokú határozatot a Be. 393. §-a alapján nyilvános ülésen bírálta felül az érintett két vádlott esetében. A Be. 387. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a perjogi szabályokat betartva folytatta le az eljárást.

Az ítélőtábla maradéktalanul egyetért a törvényszék azon álláspontjával, hogy III.rendű vádlott rendőri jelentésbe foglalt nyilatkozata [Be. 168. § (1) bek.] bizonyítékként nem vehető figyelembe. Az e körben kifejtett indokok helytállóak, utalva a Be. 82. §-ának (2) bekezdésében, illetve a 117. §-ának (2) bekezdésében írtakra. A rendőri igazoltatás helyszínén III.rendű vádlott eljárási helyzete sem volt tisztázott, hogy tanúként, esetlegesen terheltként hallgatják meg.

Mindezek miatt helyes volt a törvényszék döntése, amikor a nem törvényesen beszerzett bizonyítékot, a rendőri jelentésbe foglalt vádlotti nyilatkozatot kirekesztette a bizonyítékok sorából a Be. 78. §-ának (4) bekezdését szem előtt tartva.

A másodfokú bíróság ezután azt a következtetést vonta le, hogy más - közvetlen - bizonyíték nem maradt, ezért kétséget kizáróan nem bizonyítható e vádlott - bűnösséget maga után vonó - tudattartalma.

Teljes egészében figyelmen kívül hagyta azonban III.rendű vádlottnak az elsőfokú tárgyaláson tett beismerő vallomását. Az első fokú bíróság csak utalt arra, hogy a tárgyaláson a vádlott a bűnösségét beismerte, de - iratellenesen - azt rögzítette, hogy részletes vallomást nem kívánt tenni. Ezzel szemben a tárgyalási vallomása a következőket tartalmazza:

"Nem tartom fenn a nyomozás során tett vallomásomat. Úgy volt, ahogy a vádiratban le van írva. Tudtam arról, hogy a II. r. vádlott élettársam kábító hatású anyagot akar vásárolni az I. r. vádlottól, próbáltam lebeszélni őt erről, nem örültem neki. Bűnösségemet elismerem, nagyon megbántam a cselekmény elkövetését. Odaadtam a II. r. vádlott élettársamnak a táskámat, abban volt a pénz. Az élettársam nem közölte velem, mennyit költött a pénzből. Talán annyit mondott, hogy 30 000 Ft-ot költött, azonban pontosan nem emlékszem, utána pedig már nem tudtam megnézni, hogy mennyi pénz maradt a táskában, mert a rendőrök elvették azt tőlem." (Hevesi Járásbíróság 3.B.231/2013/20. számú tárgyalási jegyzőkönyv 6. oldal).