4/2006. Közigazgatási jogegységi határozat
közhasznú szervezet alapításáról és nyilvántartásba vételéről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Közigazgatási Jogegységi Tanácsa a 2006. szeptember 26. napján megtartott nem nyilvános ülésen az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének indítványa alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
1. A közhasznú szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen tényleges tevékenységet folytat, közhasznú céljait milyen módon valósítja meg.
2. A közhasznú tevékenység nyilvánosságának elve megkívánja, hogy a szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést a létesítő okirat biztosítsa. E követelménynek oly módon tehet eleget, ha a kívülállók részéről való igénybevételt kifejezetten megengedi, illetve tartalmazza, hogy azt nem zárja ki.
3. A közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a közhasznú szervezetben a vezető tisztségviselőket illetően mikor áll fenn összeférhetetlenség. E rendelkezés helyettesíthető a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kszt.) 8. §-ában és 9. §-ában meghatározott összeférhetetlenségi előírásokra való utalással is.
4. A Kszt. 7. § (3) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás céljára minden olyan dokumentáció (akár lefűzött jegyzőkönyvek, akár külön vezetett nyilvántartás) elfogadható, amely biztosítja a vezető szerv döntései tartalmának, időpontjának és hatályának, illetve a döntést támogatók és ellenzők számarányának (ha lehetséges személyének) utólagos megismerhetőségét, igazolását.
5. A befektetési szabályzat nem a nyilvántartásba vételhez, hanem a befektetési tevékenység végzéséhez szükséges, ezért azt a nyilvántartásba vételi kérelemhez nem kell csatolni, de befektetési tevékenységet csak a szabályzat megalkotását követően lehet folytatni.
6. A Kszt. 23. §-ban meghatározott átsorolás és törlés iránt kérelemre induló eljárásokban keresetlevelet az ügyész sem terjeszthet elő, kérelméről a bíróság a Kszt. 22. § (3) bekezdése szerinti nemperes eljárásban határoz.
INDOKOLÁS
I.
A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze P.MJ. 3080/2005. szám alatt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 29. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a 31. § (2) bekezdése alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta az alábbi kérdésekben:
1. A legfőbb ügyész indítványában kifejtettek szerint eltérő gyakorlat alakult ki abban a kérdésben, hogy a közhasznú szervezetek létesítő okirataiban a közhasznú tevékenység meghatározása körében elegendő-e a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Kszt.) 26. § c) pontjában felsorolt valamely közhasznú tevékenységre utalni, vagy meg kell jelölni azt a konkrét tevékenységet is, amelyet a szervezet ténylegesen folytatni kíván.
Jelezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság Kny.VII.37.166/ 2000/3., Kny.VI.38.230/2000/2., Kny.VI.37.988/2001/3., KnyI.35.007/2002/3., valamint a Kny.I.35.177/ 2002/3. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a Kszt. 26. § c) pontjára történő hivatkozáson túl a tényleges tevékenységet is konkrétan meg kell jelölni. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság a Kny.I.35.165/2001/3., valamint a Fővárosi Ítélőtábla, 1.Kny.52.087/2003/2., 1.Kny.52.289/2003/4., valamint 1.Kny.52.225/ 2003/3. számú határozatában azt fejtette ki, hogy elegendő a tevékenységet a jogszabályhely megjelölésével, vagy a Kszt. tartalmának megfelelő, illetve a törvényi tartalomra következtethető módon megnevezni.
2. A legfőbb ügyész indítványában rámutatott arra, hogy ellentétes joggyakorlat alakult ki abban a kérdésben: külön rendelkezni kell-e a létesítő okiratban arról, hogy a kívülállók a közhasznú szervezet milyen szolgáltatásaiból, és hogyan részesülhetnek. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság BH 2000/469. szám alatt közzétett Kny.III.37.081/2000. számú végzésében, illetve Kny. VI.28.263/1998/4. számú végzésében megkívánta a létesítő okirat ilyen irányú rendelkezését, míg a Fővárosi Ítélőtábla I.Kny.52.219/2003/2. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy erről nem kell rendelkezni.
3. Az indítványban foglaltak szerint a bíróságok eltérően ítélik meg, hogy a közhasznú szervezet vezető szerve tisztségviselőinek összeférhetetlenségéről a létesítő okiratokban milyen részletességgel kell rendelkezniük.
A Legfelsőbb Bíróság a Kny.III.29.763/1999/3., Kny.III.37.101/2000/3., Kny.I.35.177/2002/3. és Kny.I. 35.513/200 2/3. számú határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a létesítő okiratban konkrét tisztségekre vonatkozó, önálló, összeférhetetlenségi szabályokat kell alkotni.
Ezzel ellentétben a Legfelsőbb Bíróság Kny.I.35.589/ 2001/2., és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kny.52.225/2003/3., 1.Kny.52.219/2003/2., valamint 1.Kny.52.289/2003/4. számú határozatában azt hangsúlyozta, hogy amennyiben a szervezet nem alkot speciális összeférhetetlenségi szabályokat, a létesítő okirat még elfogadható elégséges tartalmaként utalhat a Kszt. 8. § (1) és 9. § (1) bekezdésére.
4. A legfőbb ügyész indítványa szerint eltérő a joggyakorlat abban a kérdésben, hogy a működés nyilvánosságának biztosítása érdekében a közhasznú szervezet üléseiről készült jegyzőkönyveken kívül kell-e a szervezetnek külön nyilvántartást vezetnie.
Hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság Kny. III.28.329/1998/3. számú határozata szerint elegendő az előírt adatokat tartalmazó jegyzőkönyvet készíteni, míg Kny.IV.35.036/2001/3. számú határozatában külön nyilvántartást tartott szükségesnek.
5. A legfőbb ügyész indítványában foglaltak szerint a bíróságok eltérően ítélik meg, hogy a nyilvántartásba vételi eljárásban a befektetési tevékenységet folytató közhasznú szervezetnek kell-e befektetési szabályzatot csatolnia. Kiemelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság Kny.I.35.497/ 2002/3. számú, Kny.I.35.499/2002/3. számú, valamint Kny.VI.37.952/2000/3. számú végzésében megkövetelte a befektetési szabályzat csatolását, míg a Fővárosi Ítélőtábla 1.Kny.52.074/2003/2. számú, I.Kny.52.225/2003/3. számú, továbbá I.Kny.52.347/2003/2. számú végzésében úgy foglalt állást, hogy ha az alapszabály jövőbeli lehetőségként tartalmazza, hogy a közhasznú szervezet befektetési tevékenységet kíván folytatni, a nyilvántartásba vételkor nem kifogásolható, hogy nincs befektetési szabályzata.
6. A jogegységi határozathozatalra irányuló indítvány felvetette, hogy a bíróságnak peres vagy nemperes eljárásban kell-e döntenie, ha az ügyész a közhasznúsági fokozatból történő átsorolás vagy törlés iránt keresetet, illetve indítványt terjeszt elő. Arra hivatkozott, hogy az átsorolásról a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 12.P.20.199/ 2002/3. számon ítélettel, míg a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Apk.61.016/1997/12. számon végzéssel, a törlés kérdésében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 8.P.20.922/ 2003/5. számon ítélettel határozott.
II.
A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője a jogegységi indítványban foglaltakat fenntartotta és a közhasznú tevékenység létesítő okiratban való meghatározása körében kifejtette, hogy a Kszt. 26. § c) pontjában felsorolt tevékenységek nem tekinthetők a közhasznú szervezetek által vállalt konkrét tevékenységnek, azt a létesítő okiratnak kell meghatároznia. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a szolgáltatások nyitottságáról más szempontból rendelkezik a Kszt. 4. § (1) bekezdés a) pontja és 7. § (3) bekezdés d) pontja. Az utóbbi szabály ugyanis a szervezet működésével kapcsolatos szabály. A közhasznú nyilvántartásba vételre, átsorolásra és törlésre irányuló eljárás jellegével összefüggésben hangsúlyozta, hogy a Kszt. 22. § (3) bekezdésének egyértelmű rendelkezése szerint a bíróság nemperes eljárásban jár el.
III.
1. A közhasznú szervezet létesítő okiratában a végzendő közhasznú tevékenység meghatározásához elegendő-e a Kszt. 26. § c) pontjában felsorolt valamely tevékenységre utalni, vagy konkrétan kell megjelölni azt a tevékenységet, amelyet a szervezet ténylegesen folytatni kíván?
A Kszt. jelenleg hatályos 26. § c) pontja 1-23. pontjában sorolja fel a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló közhasznú tevékenységeket.
A Kszt. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat.
A Kszt. 1. §-a szerint a törvény célja, hogy meghatározza a közhasznú szervezetek típusait, a közhasznú jogállás megszerzésének és megszűnésének feltételeit, a közhasznú szervezetek működésének és gazdálkodásának rendjét, a nyilvántartás és beszámolás szabályait, valamint a működés és a vagyonfelhasználás törvényességi felügyeletére vonatkozó szabályokat.
A törvény indokolása hangsúlyozza, hogy megalkotásával a jogalkotó eleget kívánt tenni annak a jogos igénynek, hogy a civil szervezetek közhasznú tevékenységüket világos, rendezett viszonyok között végezhessék. Felhívja a figyelmet arra, hogy a közhasznúság elnyerése olyan többlet kritériumokat feltételez, melyek indokolják a többlet kedvezmények garantálását. Ugyanakkor nem kíván a törvény a non-profit szervezetek belső működésébe beavatkozni, csak azokat a feltételeket határozza meg, amelyek a törvényes működést garantálják. A Kszt.-nek az egyes közhasznú tevékenységeket felsoroló 26. §-át értelmező rendelkezéseknek minősíti, amely a törvény használta fogalmak meghatározását szolgálja. A közhasznú tevékenységek kimerítő felsorolása rögzíti, hogy a felsorolt tevékenységek akkor minősülnek közhasznúnak, ha a társadalom és az egyén közös érdekét egyszerre szolgálják. Nem tekinthető közhasznúnak az a tevékenység, amely kizárólag az egyén, vagy az egyének szűkebb köre érdekeinek kielégítésére szolgál, hiába felel meg egyébként a felsorolás valamely tételének. A törvényalkotó célja a tevékenységi absztrakciók kiterjesztő értelmezése, az egyes kategóriák tartalmává teszi a köztudat szerint általában oda sorolt fogalmakat.
A fentiekből a jogalkotói szándékra az a következtetés vonható le, hogy a Kszt. 26. § c) pontja tevékenység-kategóriákat tartalmaz, amelyek absztrakt módon foglalják össze az adott csoportba sorolható konkrét tevékenységeket. Nincs azonban olyan elvont csoportképző ismérv, amely annak kereteit meghatározná, hanem "a köztudat szerint általában oda sorolt fogalmakat" kell az egyes kategóriákba értenünk. (Ezt a felfogást tükrözi a Kny.VI.37.988/2001/3. számú határozat: "Közhasznúnak csak akkor minősíthető egy szervezet, ha az alapszabályban megjelölt cél szerinti tevékenysége a Kszt. 26. §-a szerinti meghatározásnak megfelel.")
A Legfelsőbb Bíróság azon határozatában, ahol elegendőnek találta a Kszt. 26. §-a vonatkozó alpontjának felhívását (Kny.I.35.165/2001/3.) azt, azzal állította szembe, hogy a közhasznú tevékenységet nem szükséges "részletezni és magyarázni". A Fővárosi Ítélőtábla határozatai (1.Kny.52.087/2003/2., 1.Kny52.289/2003/4., és 1.Kny52.225/2003/3.) feltétel nélkül elfogadhatónak tartják a tevékenység megjelölését a jogszabályhely megjelölésével.
A Legfelsőbb Bíróság nagyszámú határozatában (Kny.V.28.897/1998/4., Kny.VII.37.166/2000/3.,
Kny.III.37.749/2000/4., Kny.III.38.051/2000/3.,
Kny.VI.38.230/2000/2., Kny.IV.35.082/2001/3.,
Kny.IV.35.432/2001/3., Kny.VI.37.988/2001/3.,
Kny.I.35.007/2002/3., Kny.I.35.177/2002/3.,
Kny.I.35.393/2002/3.) úgy foglalt állást, hogy az alapító okiratban konkrétan kell megjelölni, hogy a szervezet milyen közhasznú tevékenységet folytat. E jogi álláspont indokaként arra hivatkozott, hogy a bíróság feladata a tevékenység tényleges tartalmának vizsgálata, illetve annak megállapítása, hogy a szervezet a Kszt. 26. §-a szerinti tevékenységet milyen módon végzi, konkrétan hogyan valósítja meg. Hangsúlyozta, hogy a tevékenység tényleges tartalmának tisztázása az előfeltétele annak, hogy egyáltalán közhasznúnak legyen minősíthető, illetve, hogy a későbbiekben ellenőrizhető legyen.
Ki kell térni arra a kérdésre is, hogy a létesítő okiratban feltüntetett konkrét tevékenység hogyan minősíthető. A Legfelsőbb Bíróság határozataiban gyakran elvégezte a tevékenység besorolását a Kszt. 26. § c) pontja szerinti rendbe ("a célok érdekében kifejtett tevékenység egyben kulturális tevékenységnek is minősül." Kny.II.27.206/1999/3., "Az egyesület céljaként megfogalmazott tevékenység nem tekinthető a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítésére irányuló tevékenységnek" Kny.VI.29.170/1999/2., "Az alapítvány céljai megfelelnek a Kszt. 26. §-ban felsorolt céloknak is" Kny.III.35.055/1999/2.) . Ennek megfelelően tehát a bíróság a létesítő okiratba foglalt konkrét tevékenységet a Kszt. 26. §-a szerint minősíti és besorolja.
A Kszt. 4. § (1) bekezdés a) pontjának értelmezése körében, a kapcsolódó joggyakorlatra figyelemmel a jogegységi tanács azt a jogértelmezést látta elfogadhatónak, hogy a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen tényleges tevékenységet folytat, közhasznú céljait milyen módon valósítja meg.
2. Külön kell-e rendelkezni arról, hogy a kívülállók a közhasznú szervezet milyen szolgáltatásaiból, és hogyan részesülhetnek?
A Kszt. 4. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat, és - ha tagsággal rendelkezik - nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a közhasznú szolgáltatásaiból.
"A közhasznú szervezet működési és gazdálkodási rendje" fejezet "A közhasznú működéssel kapcsolatos szabályok" címe alatt a Kszt. 7. § (3) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy a közhasznú szervezet létesítő okiratának vagy - ennek felhatalmazása alapján - belső szabályzatának rendelkeznie kell a közhasznú szervezet működésének, szolgáltatásai igénybevétele módjának nyilvánosságáról.
A Legfelsőbb Bíróság Kny.VI.28.263/1998/4. számú határozatában kiemelte, hogy "a törvényes működés és a vállalt közfeladat ellátására nyújtani kívánt szolgáltatások igénybevétele feltételeinek meghatározása, illetőleg szabályozása a közhasznúsági minősítés alapvető garanciális követelménye. Ennek megfelelően a nyilvánosság követelményének - mely vonatkozik a közhasznú szervezetek működésére és a szolgáltatás igénybevételének módjára is - az alapszabályban foglaltaknak eleget kell tenniük."
A Fővárosi Ítélőtábla Kny. 1.52219/2003/2. számú végzésében úgy foglalt állást, hogy "A Kszt. az alapszabály kötelező részévé a 4. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat teszi, amelyből következően az már nem kötelező része az alapszabálynak, hogy a tagokon kívül a közhasznú szolgáltatásokat hogyan, és miként nyújtja."
A Kszt. 4. §-hoz fűzött törvényi indokolása egyértelműen rögzíti, hogy a közhasznú nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának rendelkezést kell tartalmaznia a közhasznú szolgáltatások nyitott elérhetőségéről.
A jogegységi tanács álláspontja szerint a közhasznú tevékenység nyilvánosságának elve azt kívánja meg, hogy a szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférést a létesítő okirat biztosítsa. E követelménynek oly módon tehet eleget, ha a kívülállók részéről való igénybevételt kifejezetten megengedi, illetve tartalmazza, hogy azt - a Kszt. szóhasználatával élve - "nem zárja ki". Ezt a célt szolgálja a Kszt. 7. § (3) bekezdés d) pontjának előírása is.
3. Milyen részletességgel kell a létesítő okiratnak rendelkeznie a vezető szerv tisztségviselőinek összeférhetetlenségéről?
A Kszt. 7. § (2) bekezdés b) pontja szerint a több tagból (személyből) álló legfőbb szerv esetén a közhasznú szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat.
A 8. § (1) bekezdése értelmében a vezető szerv határozathozatalában nem vehet részt az a személy, aki vagy akinek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa (a továbbiakban együtt: hozzátartozó) a határozat alapján
a) kötelezettség vagy felelősség alól mentesül, vagy
b) bármilyen más előnyben részesül, illetve a megkötendő jogügyletben egyébként érdekelt. Nem minősül előnynek a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásai keretében a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatás, illetve a társadalmi szervezet által tagjának, a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítő okiratnak megfelelő cél szerinti juttatás.
(2) Nem lehet a felügyelő szerv elnöke vagy tagja, illetve könyvvizsgálója az a személy, aki
a) a vezető szerv elnöke vagy tagja,
b) a közhasznú szervezettel a megbízatásán kívüli más tevékenység kifejtésére irányuló munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll, ha jogszabály másképp nem rendelkezik,
c) a közhasznú szervezet cél szerinti juttatásából részesül - kivéve a bárki által megkötés nélkül igénybe vehető nem pénzbeli szolgáltatásokat, és a társadalmi szervezet által tagjának a tagsági jogviszony alapján nyújtott, létesítő okiratnak megfelelő cél szerinti juttatást -, illetve
d) az a)-c) pontban meghatározott személyek hozzátartozója.
A 9. § (1) bekezdése szerint a közhasznú szervezet megszűntét követő két évig nem lehet más közhasznú szervezet vezető tisztségviselője az a személy, aki olyan közhasznú szervezetnél töltött be - annak megszűntét megelőző két évben legalább egy évig - vezető tisztséget, amely az adózás rendjéről szóló törvény szerinti köztartozását nem egyenlítette ki.
(2) A vezető tisztségviselő, illetve az ennek jelölt személy köteles valamennyi érintett közhasznú szervezetet előzetesen tájékoztatni arról, hogy ilyen tisztséget egyidejűleg más közhasznú szervezetnél is betölt.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy "A Kszt. hatálya alá tartozó szervezetek közfeladatokat látnak el és e közfeladataik ellátásához a Kszt.-ben meghatározott kedvezményekben részesülnek, mind a közfeladatok ellátása, mind a közpénzekkel való gazdálkodás tisztaságának biztosítása megköveteli, hogy e szervezetek közhasznú jogállásának elismerését és működésük rendjét egyértelmű szabályok határozzák meg." [21/2001. (VI. 21.) AB határozat]
A Kszt.-hez fűzött általános indokolás szerint "a törvény nem kíván a non-profit szervezetek belső működésébe beavatkozni, csak azokat a feltételeket kívánja meghatározni, melyek a törvényes működést garantálják." A Kszt. 7. §-ához fűzött indokolás a szabályozás indokait a következőkben jelöli meg: "A szabályozás célja, hogy a közhasznú szervezet működését átláthatóbbá tegye, a működést a szervezetre vonatkozó státus szabályokhoz képest pontosabban meghatározott eljárási és szervezeti rendbe terelje, elősegítse a döntéshozatal nyomon követhetőségét, biztosítsa a nyilvánosság közhasznú szervezet által vállalt és a törvény által előírt szintjét. A szabályozás jellemzője, hogy a törvény nem tartalmaz a működésre vonatkozó tartalmi szabályokat, hanem a közhasznú szervezet feladatául szabja a döntéshozatal feltételrendszerének meghatározását."
A jogalkotó fő célként tehát a törvényes működést kívánta oly módon garantálni, hogy annak feltételeit meghatározza, ám a szervezetek belső működésébe nem szándékozott beavatkozni. Ezért az idézett szabályok nem tekinthetők "a működésre vonatkozó tartalmi szabályok"-nak, hanem a közhasznú szervezetnek magának kell megszabnia "a döntéshozatal feltételrendszerét".
A Legfelsőbb Bíróság Kny.I.35.589/2001/2. számú határozatában azt állapította meg, hogy a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokkal kapcsolatosan elegendő a Kszt. 8. § (1) és 9. § (1) bekezdésére utalni. A Fővárosi Ítélőtábla határozatai (1.Kny.52.289/2003/4., 1.Kny.52.364/2003/3., 1.Kny.52.047/2004/3.) ugyancsak kifejtik, hogy a Kszt. 8. § és 9. §-nak összeférhetetlenségi szabályai alapszabályba foglalásuk nélkül is kötelezők. A Kszt. 7. § (2) bekezdés b) pontja előírja összeférhetetlenségi szabályok alapszabályi meghatározását, amennyiben azonban a szervezet speciális összeférhetetlenségi szabályokat nem alkot, az alapszabály elégséges tartalmaként idézheti a Kszt. 8. § és 9. §-nak összeférhetetlenségi szabályait, illetve elegendő megjelölni e jogszabályhelyeket, további összeférhetetlenségi szabály alkotására nem kötelezhető.
A jogegységi tanács álláspontja szerint a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy a közhasznú szervezet a vezető tisztségviselőket illetően mit tekint összeférhetetlennek, e rendelkezés azonban helyettesíthető a Kszt. összeférhetetlenségi előírásaira való utalással is. A belső szabályozási autonómia jegyében a közhasznú szervezet dönthet úgy is, hogy működéséhez elegendő garanciát nyújtanak a Kszt. összeférhetetlenségi szabályai, és nem kíván további, egyéniesített szabályokat alkotni. Így a Kszt. keretei között további tartalmi megkötés nélkül is teljesülhet az a követelmény, hogy a döntéshozatal elfogulatlansága nyilvános, előre meghatározott módon szabályozott legyen. A közhasznú szervezet létesítő okirata tehát a Kszt. 8. §-ában és 9. §-ára való utalással tartalmazhatja a közhasznú szervezet vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére vonatkozó szükséges szabályokat.
4. Kell-e a közhasznú szervezetnek vezető szerve döntéseiről külön nyilvántartást vezetnie, vagy elegendő az ülésről jegyzőkönyvet készíteni?
A Kszt. 7. § (1) bekezdése szerint a több tagból (személyből) álló legfőbb szerv, valamint a legfőbb szervnek nem minősülő ügyintéző és képviseleti szerv (a továbbiakban együtt: vezető szerv) ülései nyilvánosak.
A (3) bekezdés a) pontja értelmében a közhasznú szervezet létesítő okiratának vagy - ennek felhatalmazása alapján - belső szabályzatának rendelkeznie kell olyan nyilvántartás vezetéséről, amelyből a vezető szerv döntésének tartalma, időpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzők számaránya (ha lehetséges személye) megállapítható.
A Kszt. 7. §-hoz fűzött indokolása kifejti, hogy a létesítő okiratnak rendelkezést kell tartalmaznia a vezető szerv működésére vonatkozóan. A szabályozás célja, hogy a közhasznú szervezet működését átláthatóbbá tegye, elősegítse a döntéshozatal nyomon követhetőségét, biztosítsa a nyilvánosság közhasznú szervezet által vállalt és a törvény által előírt szintjét.
A Legfelsőbb Bíróság Kny.III.27.856/1999/3. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a Kszt. 7. § (3) bekezdés a) pontjában előírt követelményeket a létesítő okirat vagy a szervezeti és működési szabályzat szerint elkészített és időrendben lefűzött jegyzőkönyvei is megfelelően biztosítják, felesleges emellé még külön nyilvántartás vezetése is. Az előírt adatokat tartalmazó jegyzőkönyv megfelelő és kielégítő módszer (Kny.III.28329/1998/3.) .
A Kszt. 7. § (3) bekezdés a) pontja szabályának az a célja, hogy közhasznú szervezet működését átláthatóbbá tegye, elősegítse a döntéshozatal nyomon követhetőségét, biztosítsa a kellő nyilvánosságot. E követelmény olyan nyilvántartás vezetésében testesül meg, amelyből kitűnik a vezető szerv döntésének tartalma, időpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzők számaránya (ha lehetséges, személye) . Nincs törvényi előírás a nyilvántartás formáját illetően. Lényeges szempont a döntéshozatal körülményeinek és a döntések tartalmának rögzítése oly módon, hogy az bármikor visszakereshető, utólagosan is igazolható maradjon. Erre tekintettel a jogegységi tanács megállapította, hogy a Kszt. 7. § (3) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás céljára minden olyan dokumentáció (akár lefűzött jegyzőkönyvek, akár külön vezetett nyilvántartás) elfogadható, amely biztosítja a vezető szerv döntései tartalmának, időpontjának és hatályának, illetve a döntést támogatók és ellenzők számarányának (ha lehetséges, személyének) utólagos megismerhetőségét, igazolását.
5. Kell-e befektetési szabályzatot csatolnia a közhasznú szervezetnek a nyilvántartásba vételhez, ha az alapszabály szerint befektetési tevékenységet kíván folytatni?
A Kszt. 17. §-a szerint a befektetési tevékenységet folytató közhasznú szervezetnek befektetési szabályzatot kell készítenie, amelyet a legfőbb szerv fogad el.
A jogegységi indítványban foglaltakkal ellentétben a Legfelsőbb Bíróság Kny.VI.37952/2000/3. számú végzésében nem írta elő befektetési szabályzat csatolását, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy "amennyiben befektetői tevékenység folytatását az alapító okirat lehetővé tenné, úgy a Kszt. 17. §-a alapján befektetési szabályzatot kell készíteni." A Fővárosi Ítélőtábla jogegységi indítványban hivatkozott számos döntésében kifejtette, hogy amennyiben nincs arra vonatkozó adat, hogy a kérelmező a nyilvántartásba vételével egyidejűleg befektetési tevékenység folytatását kezdené, a befektetési szabályzat hiánya a közhasznú minősítés nyilvántartásba vételi kérelem elutasításának nem lehet indoka.
A Kszt. 17. §-hoz fűzött indokolás szerint a törvény nem állapít meg kogens szabályokat a közhasznú szervezetek befektetési viszonyaira. Nem írja elő, hogy a közhasznú szervezetek miben tartsák szabad pénzeszközeiket, nem állítja fel a befektetési kockázatok taxatív rendszerét. A törvény csupán az e szabályozási tárgyakra irányuló belső szabályokat (befektetési szabályzat) megalkotását írja elő.
A jogi személyek nyilvántartási jogának általános elve, hogy megalakuláskor csak az ahhoz feltétlenül szükséges iratokat, engedélyeket követeli meg. Ennek megfelelően tesz különbséget, pl. alapítási és működési engedélyek között a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 6. § (1) és (2) bekezdése is. A Gt. tükrözi azt a helyzetet, hogy vannak olyan engedélyek, amelyeket az alapítóknak már a gazdasági társaság létrehozása előtt be kell szerezniük, és vannak a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyek. Az alapítási engedélytől annyiban különbözik a tevékenység gyakorlását lehetővé tevő engedély, hogy a tevékenységi engedély hiánya nem akadályozza a cég bejegyzését, de a szóban forgó tevékenységet csak az engedély birtokában lehet folytatni. Hasonló a szabályozási helyzet a közhasznú szervezetek befektetési tevékenységét illetően is. A befektetési szabályzat nem a nyilvántartásba vételhez, hanem a befektetési tevékenység végzéséhez szükséges, ezért szükségtelen azt a nyilvántartásba vételi kérelemhez csatolni, de a Kszt. 26. § k) pontja szerinti, a közhasznú szervezet saját eszközeiből történő értékpapír, társasági tagsági jogviszonyból eredő vagyonértékű jog, ingatlan és más egyéb hosszú távú befektetést szolgáló vagyontárgy szerzésére irányuló befektetési tevékenységet csak a szabályzat megalkotását követően lehet folytatni.
6. Peres vagy nemperes eljárásban kell döntenie a bíróságnak, ha az ügyész a közhasznúsági fokozatból történő átsorolás, illetve a törlés iránt kérelmet terjeszt elő?
A Kszt. "A közhasznúsági nyilvántartásba vételre, az átsorolásra és a közhasznúsági nyilvántartásból való törlésre vonatkozó eljárás szabályai" cím alatt 22. § (1) bekezdésében előírja, hogy a közhasznúsági nyilvántartásba vétel, a közhasznúsági fokozatok közötti átsorolás, valamint a közhasznú jogállás törlése iránti kérelmet a szervezet nyilvántartásba vételére illetékes bíróságnál, ha a nyilvántartásba vételre nem a bíróság jogosult, az erre jogosult szervezetnél kell benyújtani. A (3) bekezdés értelmében a közhasznúsági nyilvántartásba vételről, az átsorolásról és a törlésről a bíróság nemperes eljárásban határoz. A 23. § szerint az ügyész a közhasznúsági nyilvántartásba vételre illetékes bíróságnál indítványozhatja a közhasznú jogállás törlését, illetőleg az alacsonyabb közhasznúsági fokozatba történő átsorolást, ha a közhasznú szervezet működése és vagyonfelhasználása az e törvényben, a létesítő okiratban vagy az ennek alapján készített belső szabályzatokban foglalt rendelkezéseknek nem felel meg, és ezen a szervezet az ügyészi felhívás után sem változtat. Az ügyész e jogosultsága a Kszt. 21. §-án alapuló, a szervezet törvényes működése feletti törvényességi felügyelet gyakorlásához kapcsolódik.
A Kszt. 22. §-hoz fűzött indokolás szerint a fenti eljárás kérelemre indul. A közhasznú nyilvántartást végző bíróság kötve van a közhasznúvá minősíthető szervezet kérelméhez. A 23. §-hoz kapcsolódó indokolás ugyanakkor úgy fogalmaz, hogy a közhasznú szervezet közhasznú nyilvántartásból való törlésére irányuló kérelmet a közhasznú szervezet, a törlésre irányuló keresetet az ügyészség nyújthat be.
A Kszt. indokolása azonban ellentétes a Kszt. 22. § (3) bekezdésének egyértelmű rendelkezésével, amikor kimondja, hogy a közhasznúsági nyilvántartásba vételről, az átsorolásról és a törlésről a bíróság nemperes eljárásban határoz. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az alapítványok nyilvántartásba vételét és a törléssel történő megszűnését szabályozó Ptk. 74/A. §-ának (5) és (6) bekezdése, valamint a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételét szabályozó, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 15. §-ának (2) és (7) bekezdése is a bíróság nemperes eljárásában történő határozathozatalról rendelkezik. A Kszt. 23. §-ban meghatározott átsorolás és törlés iránt kérelemre induló eljárásokban keresetlevelet ezért az ügyész sem terjeszthet elő, kérelméről a bíróság nemperes eljárásban dönt.
IV.
A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bsz. 27. §)- a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és e határozatát a Bsz. 32. § (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Budapest 2006. szeptember 26.
Bauer Jánosné dr. s. k.,
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Darák Péter s. k.,
előadó bíró
Dr. Kozma György s. k.,
bíró
Dr. Buzinkay Zoltán s. k.,
bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró