A Kúria Mfv.10295/2015/5. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 22. §, 37. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Az eljárási okból történő hatályon kívül helyezés mellett nincs helye egyben az ügy érdemében való állásfoglalásnak.

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.341/2014/10., *Kúria Mfv.10295/2015/5.* (BH 2016.7.181)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.295/2015/5.szám

A Kúria a dr. Nagy S. Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2015. február 11. napján kelt 2.M.341/2014/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.341/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2014. április 29. napján kelt ... számú határozatával a felperes rokkantsági nyugdíj megállapító határozat módosítása iránti kérelmét elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2014. június 12. napján kelt ...számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 95. § (1) bekezdése alkalmazására nincs lehetőség, mivel a felperes rokkantsági ellátásban részesült az öregségi nyugdíj megállapítását megelőzően, mely ellátás megállapítása nem az alperes, hanem a rehabilitációs szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. A Tny. 80. § (1) bekezdés alkalmazására sincs lehetőség a 2012. január 1. napjától érvényes jogszabály-változás miatti jogcím változásra tekintettel.

A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és alperes új eljárásra utasítását elsődlegesen eljárásjogi (Ket. 22. § (2) bekezdése és 37. § (2) bekezdése) szabálysértésekre hivatkozva, másodlagosan a társadalombiztosítási határozatok érdemében is jogsértő jellegét állítva. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási szervek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 22. § (2) bekezdése és 37. § (2) bekezdése rendelkezéseibe ütköző módon bírálták el a felperes teljes kérelmét annak ellenére, hogy - általuk is elismerten - a 2012. január 1. és 2013. február 28. közötti idő elbírálása nem tartozott a hatáskörükbe.

A bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, eljárási szabálysértések miatt a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és alperest új eljárásra utasította. Emellett a bíróság érdemében is vizsgálta a kereseti kérelemnek azon részét, amelyet a felperes a Tny. 80. §-a megsértésére alapított.

A bíróság megállapította, hogy a Tny. 80. § (1) bekezdése helyes értelmezése szerint csak akkor keletkezik öt évre visszamenőleges fizetési kötelezettsége a társadalombiztosítási szervnek, ha a nyugellátás kifejezetten eljárási szabálysértés miatt kerül alacsonyabb összegben megállapításra vagy emiatt nem kerül folyósításra.

A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes már 1995-ben is tudott arról, hogy - eredeti okirat és nyilvántartás hiányában - az elismerni kért szolgálati időt tanúkkal bizonyíthatja. A tanúkat (2 személy) be is jelentett, akiket alperes írásban nyilatkoztatott. Az, hogy a tanúk szóbeli meghallgatása elmaradt, nem tekinthető súlyos eljárási szabálysértésnek és téves volt e körben a felperes félretájékoztatásra való hivatkozása is.

A bíróság megállapította, hogy a keresettel nem támadott korábbi határozatok alapját képező bizonyítékok felülmérlegelése nem képezheti jelen jogvita részét, így azon alperesi kijelentés sem, hogy az 1995-ben meghallgatott tanúk vallomása, a "felperes öregségi nyugdíj ügyében elismerni kért szolgálati idő miatt meghallgatott tanúk nyilatkozataival együttesen szolgáltattak elégséges bizonyítékot az 1967-1969-es években minden év június 15-től augusztus 15-ig terjedő időtartam elismerésére".

Az ítéleti érvelés szerint a Pp. 339/B. § rendelkezése nem volt alkalmazható, mivel alperes nem mérlegelési jogkörében hozta meg határozatát, továbbá a felperes által hivatkozott KK 31. és KK 34. számú vélemények 2010. november 25. napjától a 6/2010.(XI.25.) Közigazgatási Jogegységi határozat alapján nem alkalmazhatóak.