BH 2016.7.181 Lényeges, nem orvosolható eljárási szabálysértés esetén nem jogszabálysértő, ha a bíróság a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezi [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 22. §, 37. §].

[1] Az alperes határozatával a felperes rokkantságinyugdíj-megállapító határozat módosítása iránti kérelmét elutasította.

[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú társadalombiztosítási szerv a 2014. június 12. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta azzal, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 95. § (1) bekezdése alkalmazására nincs lehetőség, mivel a felperes rokkantsági ellátásban részesült az öregségi nyugdíj megállapítását megelőzően, mely ellátás megállapítása nem az alperes, hanem a rehabilitációs szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. A Tny. 80. § (1) bekezdése alkalmazására sincs lehetőség a 2012. január 1. napjától érvényes jogszabályváltozás miatti jogcímváltozásra tekintettel.

[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és alperes új eljárásra utasítását, elsődlegesen eljárásjogi szabálysértésekre hivatkozva, másodlagosan a társadalombiztosítási határozatok érdemében is jogsértő jellegét állítva. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.

[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási szervek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 22. § (2) bekezdése és 37. § (2) bekezdése rendelkezéseibe ütköző módon bírálták el a felperes teljes kérelmét annak ellenére, hogy - általuk is elismerten - a 2012. január 1. és 2013. február 28. közötti idő elbírálása nem tartozott a hatáskörükbe.

[5] A bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, eljárási szabálysértések miatt a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és alperest új eljárásra utasította. Emellett a bíróság érdemében is vizsgálta a kereseti kérelemnek azon részét, amelyet a felperes a Tny. 80. §-a megsértésére alapított.

[6] A bíróság megállapította, hogy a Tny. 80. § (1) bekezdése helyes értelmezése szerint csak akkor keletkezik öt évre visszamenőleges fizetési kötelezettsége a társadalombiztosítási szervnek, ha a nyugellátás kifejezetten eljárási szabálysértés miatt kerül alacsonyabb összegben megállapításra vagy emiatt nem kerül folyósításra.

[7] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes már 1995-ben is tudott arról, hogy - eredeti okirat és nyilvántartás hiányában - az elismerni kért szolgálati időt tanúkkal bizonyíthatja. A tanúkat (2 személy) be is jelentett, akiket alperes írásban nyilatkoztatott. Az, hogy a tanúk szóbeli meghallgatása elmaradt, nem tekinthető súlyos eljárási szabálysértésnek és téves volt e körben a felperes félretájékoztatásra való hivatkozása is.

[8] A bíróság megállapította, hogy a keresettel nem támadott korábbi határozatok alapját képező bizonyítékok felülmérlegelése nem képezheti jelen jogvita részét, így azon alperesi kijelentés sem, hogy az 1995-ben meghallgatott tanúk vallomása, a "felperes öregségi nyugdíj ügyében elismerni kért szolgálati idő miatt meghallgatott tanúk nyilatkozataival együttesen szolgáltattak elégséges bizonyítékot az 1967-1969-es években minden év június 15-től augusztus 15-ig terjedő időtartam elismerésére".

[9] Az ítéleti érvelés szerint a Pp. 339/B. § rendelkezése nem volt alkalmazható, mivel alperes nem mérlegelési jogkörében hozta meg határozatát, továbbá a felperes által hivatkozott KK 31. és KK 34. számú vélemények 2010. november 25. napjától a 6/2010. (XI. 25.) KJE határozat alapján nem alkalmazhatóak.

[10] A megismételt eljárásra a bíróság előírta az alperes számára, hogy a 2012. január 1. és 2013. február 28. napja közötti időszakra vonatkozóan előterjesztett kérelem tekintetében a Ket. hivatkozott szabályai alapján az áttételről rendelkezzen, érdemi döntést a hatáskörébe tartozó igény tekintetében hozzon.

[11] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte annak "megváltoztatását" és a közizgatási szerv utasítását arra, hogy az új eljárásban a Tny. 80. § (1) bekezdésében írtak szerint öt évre visszamenőleg állapítsa meg és folyósítsa a magasabb összegű nyugellátást.

[12] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a bíróság helytelenül értelmezte a Tny. 80. § (1) bekezdése és a Pp. 339/B. § (1) bekezdése rendelkezéseit. A bíróság téves álláspontra helyezkedett, amikor a bizonyítékok felülmérlegelésének lehetőségét kizárta, figyelmen kívül hagyva a 6/2010. (XI. 25.) KJE határozatban, és az 1/2011. (V. 9.) KK véleményben foglaltakat, ezeken belül is a korábban ugyan meghaladott, de egyes részeiben jelenleg is alkalmazható KK 31. és KK 34. számú állásfoglalással kapcsolatos rendelkezéseket.

[13] A felperes hivatkozott arra, hogy a társadalombiztosítási szervek tényállás-felderítési kötelezettségüknek nem tettek eleget, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelték, azokból téves következtetést vontak le, melyből következően jogsértő határozatokat hoztak.

[14] A felperes sérelmezte, hogy a bíróság ugyan hatályon kívül helyezte a társadalombiztosítási szervek határozatait, azonban nem utasította a társadalombiztosítási szerveket, a Tny. 80. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően öt évre visszamenőleg a felperes nyugdíja újraszámolására.

[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában. Az alperes álláspontja szerint a bíróság eljárási szabálysértés miatt helyezte hatályon kívül a közigazgatási szervek határozatait, az anyagi jogszabálysértés kérdésében történő döntés hiánya nem eredményezi azt, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő lenne.

[16] Alperes osztotta az ítéleti érvelést, mely szerint az jogszabálysértő eljárás esetében is csak akkor keletkezik öt évre visszamenőleg fizetési kötelezettség, ha kifejezetten az eljárási szabálysértés miatt nem került folyósításra vagy alacsonyabb összegben került megállapításra a nyugellátás. Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy eredeti okirat vagy nyilvántartás alapján kiállított igazolás 1995-ben sem állt rendelkezésre a társadalombiztosítási szerv részére a szolgálati idő tartamának megállapításához. A felperes által bejelentett két tanú nyilatkozatát az eljárásban a társadalombiztosítási szerv figyelembe vette az 1995. március 14-én meghozott döntésében. Hivatkozott az alperes arra, hogy felperes félretájékoztatásra vonatkozó előadása téves, mivel a társadalombiztosítási szervek határozatai utalnak a tanúk nyilatkozatára és a felperes sem állította, hogy lenne olyan, általa megjelölt személy, akit ne hallgattak volna meg legalább írásban vagy vallomását ne vették volna figyelembe.

[17] Alperes a felperes "felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte", tekintettel arra, hogy a munkaügyi bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdésére alapítottan nem állapíthatta meg a társadalombiztosítási szervek határozatainak a Tny. 80. § (1) bekezdésébe ütközését.