BH+ 2006.2.84 I. A választottbírósági eljárásban nem kifogásolt választottbírósági kikötésre vonatkozó hivatkozás, illetve a jegyzőkönyvbe foglalt egyező nyilatkozat választottbírósági szerződésnek minősül és a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben már nem kifogásolható [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 5. § (1), (3) és (4) bek., 55. § (1) bek. d) pont, (2) bek. a) pont].

II. A választottbírósági ítélet érvénytelenítésének okaként megjelölt közrendbe ütközést a felperes által hivatkozott anyagi és eljárási jogszabálysértés önmagában, annak megvalósulása esetén sem alapozza meg, ha a választottbírósági ítélet érvényesülése a gazdasági-társadalmi rendet alapjaiban nem érinti [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 4. §, 5. § (4) bek., 55. § (1) és (2) bek.].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az alperes 2001. március 7-én szállítási szerződést kötöttek takarmánykészítmények szállítására, melyből eredő jogvita elbírálására a … Városi Bíróság és a …. Megyei Bíróság illetékességét kötötték ki. A szerződés alapján az alperest megillető követelés biztosítékaként 85 000 000 Ft összegig keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az alperes javára a II. r.-III. r. felperesek tulajdonában álló ingatlanokra. Ugyanezen a napon az I. r. felperes az alperessel egy általános szerződési feltételeket tartalmazó szerződési blankettát is aláírt, mely tartalmazta, hogy a felek vitás ügyeiket elsősorban békés úton rendezik, amennyiben ez nem vezet eredményre, jogvita esetére a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Működő Választottbíróság "illetékességét" kötik ki.

Az alperes 2002. október 1-jén keresetet terjesztett elő a felperesek ellen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbírósághoz. A felperesek a keresetlevélre adott válasziratukban nem tagadták, hogy köztük és az alperes közt választottbírósági szerződés jött létre. A 2003. április 15-ei első választottbírósági tárgyaláson a felek kijelentették, hogy alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) "hatáskörének". A választottbírósági eljárásban a felperesek jogi képviselőt hatalmaztak meg, azzal, hogy őket a Választottbíróság előtt teljes jogkörrel képviselje. A tárgyalásokon a felperesek személyesen nem, csak jogi képviselőjük útján vettek részt. A Választottbíróság a 2004. február 11-ei tárgyaláson tanúként hallgatta meg az alperes által bejelentett K. S-t.

A Választottbíróság ítéletében kötelezte a jelen per I. r. és II. r. felpereseit, hogy 30 napon belül fizessenek meg a jelen per alperesének 8 018 265 Ft tőkét és az azután járó kamatot, valamint kötelezte a jelen per I. r., II. r. és III. r. felpereseit, hogy a tulajdonukban lévő megjelölt ingatlanokon bejegyzett jelzálogjog alapján tűrjék, hogy az ingatlanokból a jelen per alperese a fenti marasztalási összeg és az ítéletben megállapított költségek erejéig - az ítélet nem-teljesítése esetén - a követelését kielégítse.

A felperesek keresetükben elsődlegesen a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérték a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján. Álláspontjuk szerint a valamennyi felperes által aláírt 2001. március 7-i szállítási szerződésben a felek a …… Városi Bíróság illetőleg a … Megyei Bíróság illetékességének vetették alá magukat. Az ugyanezen a napon csak az I. r. felperes által aláírt biankó szerződés tartalmazta a választottbírósági kikötést. Sérelmezték, hogy a Választottbíróság olyan ügyben döntött, amelyre a felek a Választottbíróság eljárását szerződésben nem kötötték ki. Álláspontjuk szerint a Választottbíróságnak észlelnie kellett volna, hogy az eredeti szerződés "alávetéses illetékességet" nem tartalmazott [Vbesz. 1. § (2) bekezdés], ezért az ügyben ítéletet nem hozhatott volna [Vbesz. 44. § (1) bekezdés e) pontja].

Másodlagosan a Vbt. 55. § (2) bekezdésére hivatkoztak, azaz arra, hogy a Választottbíróság ítélete a magyar közrendbe ütközik, ugyanis az ítélet nem vette figyelembe a felek közötti megállapodást a felek által nem vitatott késedelmes teljesítés következményeként keletkezett kamattartozás tekintetében. Végül hivatkoztak arra, hogy a Választottbíróság megsértette az Eljárási Szabályzatának (Vbesz.) 25. § (2) bekezdését, valamint 26. §, 28. § és 35. § rendelkezéseit, mert a bíróság nem hallgatta meg a feleket és a felperes által indítványozott tanúkat, az összegszerűség megállapítása körében nem folytatott le bizonyítási eljárást, s nem hívta fel a feleket a további nyilatkozataik és bizonyítékaik beterjesztésére. A Választottbíróság megsértette a Vbesz. 39. §-át is, mivel ítéletet csak a jogvita tisztázását követően hozhatott volna.

Az alperes a kereset elutasítását, és a felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesek a Választottbíróság hatáskörét korábban nem kifogásolták, sőt a tárgyaláson kijelentették, hogy a Választottbíróság "hatáskörének" alávetik magukat. A felperesek a választottbírósági eljárásban jogi képviselővel jártak el, ezért alaptalan az a kifogásuk, hogy a bíróság nem hallgatta meg a felpereseket.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, és kötelezte őket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 500 000 Ft perköltséget és külön felhívásra az államnak 481 100 Ft eljárási illetéket. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Vbt. 55. § (1) és (2) bekezdései taxatíve felsorolják, milyen esetekben lehet a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérni a rendes bíróságtól. A felperesek elsődlegesen a d) pontra hivatkoztak, azaz hogy az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik. Az alperes azonban a választottbírósági eljárásban a keresetlevélben állította, hogy a felperesek alávetették magukat a Választottbíróság "hatáskörének", a felperesek pedig a keresetlevélre adott válasziratukban nem tagadták, hogy az alperessel választottbírósági szerződést kötöttek, sőt a 2003. április 15-i tárgyaláson kijelentették, hogy alávetik magukat a Választottbíróság "hatáskörének".

A Vbt. 5. § (4) bekezdése szerint írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre. Ennek megfelelően a bíróság megállapította, hogy a felek írásban választottbírósági szerződést kötöttek, ebből következően alaptalan a felpereseknek a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt érvénytelenségi okra való hivatkozása.

Az ítélet közrendbe ütközésére vonatkozó hivatkozással kapcsolatban kifejtette a bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997/489. sz. eseti döntésében foglalkozott a választottbírósági ítélet közrendbe ütközésének elbírálási szempontjaival. A közrend lényege, hogy a fogalma alá vonható intézményeket és elveket a jog feltétlenül meg kívánja védeni, érvényre akarja juttatni. A kialakult bírói gyakorlat szerint a választottbírósági ítélet nem tekinthető közrendbe ütközőnek pusztán azért, mert valamely jogszabállyal ellentétes, az anyagi jogszabályokat helytelenül alkalmazza, illetve az indokolási kötelezettségét megsérti, ezáltal eljárási szabályt sért. A felek a választottbírósági kikötéssel tudomásul veszik, hogy az esetleges téves, jogszabálysértő ítélet kapcsán nincs, illetve csak a törvény által taxatíve meghatározott szűk körben van helye jogorvoslatnak. A jelen perben támadott ítélet a gazdasági élet résztvevőinek egy szűk körét érinti, a gazdasági, társadalmi rendet alapjaiban már nem, ennélfogva a közrendet sem sérti.