BH 1997.10.489 Az alkotmánynak a független és pártatlan bírósági eljárást mindenki számára lehetővé tevő alapjoga a választottbírósági eljárásra is irányadó. A választottbírósági ítélet "közrendbe ütközésének" elbírálási szempontjai [1949. évi XX. tv. 45. § (2) bek., 57. § (1) bek., 1988. évi VI. tv. 45. § (1) bek., 1994. évi LXXI. tv. 11-13. §-ai, 16-18. §-ai, 55. § (2) bek. b), c) és e) pontjai].

Pertörténet:

Kúria Gf.30848/1997. (*BH 1997.10.489*), 721/D/2002. AB végzés

***********

A felperes keresetében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választottbíróság 1996. november 5-én kelt Vb/96 012. számú ítéletének érvénytelenítését kérte. Keresetét arra alapozta, hogy az ítélet a közrendbe ütközik, mert a sérti a Magyar Köztársaság alkotmányának 57. §-a (1) bekezdésében foglaltakat. A választottbíróság ugyanis az ítéletében a Ptk. semmisségre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazta, holott a társaság és a tag jogvitájára elsődlegesen az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezéseit kellett volna alkalmaznia, figyelemmel a Ptk. 56. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Gt. 17. §-ában, 44-45. §-aiban és 182. §-ában foglaltakra. Ezáltal a választottbírósági ítélet sérti a magyar jog alapelvei közé tartozó "lex speciális derogat lex generális" alapelvet, ekként beleütközik a feltétlen érvényesülést kívánó magyar jogi közrendbe.

A választottbírósági ítélet ezenkívül az 1994. évi LXXI. tv. (a továbbiakban: Vb. tv.) 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezésbe ütközik, mert megszegte a választottbírósági eljárási szabályzatának 33. §-át azzal, hogy - az abban megjelölt feltételek fennállásának hiányában - szóbeli tárgyaláson kívül bírálta el az ügyet. E szabályszegésével megakadályozta, hogy a felek az ügyben érveiket megfelelően előterjesszék. Ezért az ítélet az 1994. évi LXXI. tv. 55. §-ának c) pontját is sérti.

A felperes annak megállapítását is kérte, hogy a társaság 1996. január 15-e után hozott taggyűlési határozatai érvényesek és hatályosak, továbbá kérte az alperes kötelezését a perköltség megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes a "közrendbe ütközés" fogalmát tévesen értelmezi, az ítélet érvénytelenítésének a jogszabályban megkívánt feltételei tehát nem állnak fenn. Az 1995. január 15-e után hozott határozatok hatályosságának megállapítását pedig a jelen eljárásban nem kérheti, mert a bíróság csak a választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában dönthet.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 6000 Ft le nem rótt kereseti illetéket, továbbá a felperest képviselő ügygondnoknak - 15 nap alatt - 6000 Ft ügygondnoki díjat és az alperesnek 12 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes társasági szerződése 29. pontjában a felek a társasági szerződéssel kapcsolatban esetleg felmerülő viták eldöntésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezet választottbíróság hatáskörét kötötték ki. A felperes kft. 1996. január 15-én tartott taggyűlésen az alperest a tagok sorából kizárta, A. R. társasági tagot ügyvezetővé kinevezte, továbbá döntött egyes - a társaság által kötött - szerződések érvényességéről és egyéb kérdésekről is. Az alperes e határozatok hatályon kívül helyezése iránti keresetét 1996. február 16-án terjesztette elő a választottbíróságnál, arra hivatkozva, hogy a kizárást kimondó határozat a kizárás okának valótlansága, míg a többi határozat a taggyűlés határozatképtelensége miatt érvénytelen.

A felperes kft. védekezése elsődlegesen a taggyűlési határozat megtámadására nyitva álló 30 napos jogvesztő határidő elmulasztása miatt a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, másodlagosan a kereset érdemi elutasítására irányult.

A választottbíróság 1996. október 28-án tartott szóbeli tárgyalást, melyen a felperest képviselő ügygondnok és az alperes, valamint a jogi képviselője voltak jelen. A választottbíróság e tárgyalás berekesztése után végzésében arról rendelkezett, hogy a határozatot 30 napon belül, szóbeli tárgyaláson kívül fogja meghozni. Ezt követően az 1996. november 5-én kelt és a felekkel 1996. november 18-án kézbesítés útján közölt ítéletével a felperes kft. taggyűlési határozatait hatályon kívül helyezte, a felperest 30 900 Ft választottbírósági díj, 15 000 Ft ügyvédi munkadíj, és 10 000 forint ügygondnoki díj megfizetésére kötelezte.

A választottbíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a keresetlevelet 1996. február 16-án nyújtotta be a választottbírósághoz, s ezzel lekéste a Gt. 182. §-ának (3) bekezdésében írt jogvesztő határidőt. Tekintettel azonban arra, hogy a keresettel megtámadott határozatokat a felperes egy jogilag nem létező taggyűlésen hozta, azok semmisségét a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése szerint hivatalból kellett figyelembe venni. Megállapította továbbá, hogy A. R. társasági tag az 1996. január 15-ének 10 órára összehívott taggyűlésen nem jelent meg, így az ugyanazon a napon megismételt taggyűlés tartására nem volt törvényi lehetőség.

E tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti kereset alaptalan. Határozatának jogi indokolása szerint az alkotmánynak a felperes által hivatkozott 57. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és a kötelezettségeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A felek azonban a társasági szerződésben maguk kötötték ki, hogy a szerződéssel kapcsolatos vitájukat a választottbíróság elé terjesztik, a törvény által felállított független és pártatlan bíróság hatáskörét maguk zárták ki. Így a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy ügyében nem e bíróság döntött.

Az anyagi jogszabályok mikénti alkalmazásával, a döntés megalapozottságával és az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos hivatkozások - még teljes megalapozottságuk esetén - sem szolgálhatnak alapul a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére. A közrend sérelme ugyanis csak akkor valósul meg, ha az ítélet az alkotmányban meghatározott garanciális szabályba ütközik, vagy az az alkotmányos alapjogok és kötelezettségek sérelmét jelenti.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy - a felperes előadásával ellentétben - a választottbíróság az ügyben tartott szóbeli tárgyalást, és a tárgyaláson a felek álláspontjukat szóban is előadhatták. Így a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a választottbíróság az eljárási szabályzatának 33. §-át megsértette. Másrészt a hivatkozott választottbírósági eljárási szabályzat 39. §-ának és 41. §-a (1) és (2) bekezdésének értelmezése alapján arra a jogi következtetésre jutott, hogy a szóbeli tárgyalás berekesztését követő azonnali ítélethirdetés csak egyszerű megítélésű ügyek esetében jöhet szóba. Az eljárási szabályzat 41. §-a (1) bekezdésének megfelelt a választottbíróságnak az az eljárása, hogy az írásba foglalt ítéletet - a szóbeli tárgyalás berekesztése után - 30 napon belül, írásban közölte a felekkel. Mindezekre tekintettel a felperesnek az eljárási szabályok megsértésére való hivatkozását a Vb. tv. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján is megalapozatlannak találta.