A Pécsi Ítélőtábla Gf.30169/2008/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 227. §, 237. §, 361. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kovács Ildikó, Veszeley Józsefné

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.30.169/2008/4. szám

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Halmos Ügyvédi Iroda (7621 Pécs, Mária u. 29. ügyintéző dr. Halmos Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Kozma György ügyvéd (1012 Budapest, Mikó u.14.) által képviselt I. rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. r., a dr. Szalay Gábor ügyvéd (7621 Pécs, Irgalmasok u. 5.) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. r. és a dr. Kiss Péter ügyvéd (7622 Pécs, Bajcsy-Zsilinszky u. 7.) által képviselt III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2008. február 29. napján kelt 8.G.20.680/2006/54. számú ítélete ellen a felperes részéről 59, az I. r. alperes részéről 58. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest és az I. r. alperest, hogy fizessenek meg az állami adóhatóság külön felhívására egyenként 900.000 (kilencszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 2.040.000 (kettőmillió-negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I.-II. r. alpereseknek 15 napon belül egyenként 2.316.000 (kettőmillió-háromszáztizenhatezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között C., 2005. április 7. napján létrejött vállalkozási szerződés a jó erkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis. E szerződést azért találta jó erkölcsbe ütközőnek, mert az I. r. alperes a felperessel megkötött alvállalkozási szerződéssel a közte és a II-III. r. alperesek közt létrejött vállalkozási szerződésben vállalt kötelezettséget teljes egészében áthárította a felperesre olyképpen, hogy a fővállalkozói és alvállalkozói díj különbözetét, 286.178.650 forintot haszonként realizáljon e jogügylet eredményeként, és tegye ezt a nagyobb részt közpénzekkel gazdálkodó, illetőleg a kezelésében lévő pénzeszközöket közcélokra fordítani köteles II. r. önkormányzat terhére. E alvállalkozási szerződés megkötésével az I. r. alperes által elérni kívánt cél az elsőfokú bíróság álláspontja szerint súlyosan sérti a közerkölcsöt, utalt e körben a Legfelsőbb Bíróság döntéseiben megfogalmazott azon jogi álláspontra, mely szerint nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik az a vállalkozási szerződés, amelynek megkötésével a vállalkozó tevékenység kifejtése nélkül kíván a vállalkozói és az alvállalkozói díj különbözetéhez hozzájutni. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy az I. r. alperes olyan csekély mértékű saját munkát végzett a vállalkozói szerződés alapján, amely a közte és a felperes között létrejött szerződés jó erkölcsbe ütköző voltának megítélésénél nem játszik szerepet.

A szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként az elsőfokú bíróság a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján az érvénytelen szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította, és rendelkezett a felperes ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatása ellenértékének megtérítéséről. Az ellenérték összegszerű meghatározásánál S. T. által készített állapotfelmérés adatait vette alapul, utalva arra, hogy e véleményen kívül olyan tételes felmérés, fényképfelvétel, videofelvétel, vagy olyan plusz adat, amit egy esetlegesen a perben kirendelő szakértő figyelembe tudna venni nincsen, ezért igazságügyi szakértő kirendelését szükségtelennek ítélte. S. T. véleménye alapján a felperes részéről nyújtott szolgáltatás ellenértékét 115.920.000 forint + ÁFA, így összesen 144.887.500 forintban állapította meg, és az I. r. alperest ezen összeg megfizetésére kötelezte kamatokkal együtt. Az elszámolásnál az elsőfokú bíróság nem pusztán a felek közti vállalkozási szerződésben kikötött vállalkozói díjat vette figyelembe, mert álláspontja szerint éppen a vállalkozói díj kikötés tekintetében valósult meg a szerződés érvénytelensége.

Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes, mint vállalkozó, a II. r. alperes, mint megrendelő, és a III. r. alperes, mint társberuházó között 2004. szeptember 17. napján megkötött vállalkozási szerződése érvénytelenségének megállapítása iránti felperesi kereseti kérelmet, valamint a II. és III. r. alperesek 166.250. forint egyetemleges megfizetésére kötelezés iránti kereseti kérelmet - melyet a felperes II-III. r. alperesekkel szemben jogalap nélküli gazdagodás címén terjesztette elő - elutasította. A felperes - alperesek által vitatott - kereshetőségi jogát azért találta megállapíthatónak, mert álláspontja szerint az a tény, hogy a felperes az alperesek közt létrejött vállalkozási szerződés érvénytelensége esetére a II-III. r. alperesekkel szemben is vagyoni követelést kíván érvényesíteni, az érvényesíteni kívánt igény megalapozottságától függetlenül a kereshetőségi jogot megalapozza.

A felperes II-III. r. alperesekkel szemben előterjesztett érvénytelenségi keresetét a fentiek okán az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta, azt azonban alaptalannak találta. A felperesnek a 2003. évi CXXIX. számú (Kbt.) törvényre alapított kereseti kérelmét e törvény 350. §-ára figyelemmel érdemben nem vizsgálta, mert álláspontja szerint a perbeli vállalkozási szerződéssel összefüggésben a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetőleg a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata során a bíróság a Kbt. megsértését nem állapította meg, ez pedig az igény bíróság előtti érvényesíthetőségét, azaz az erre alapított polgári jogi igényt kizárja. Nem találta megállapíthatónak a támadott szerződés semmisségét annak jó erkölcsbe ütközése miatt sem, e körben az volt a jogi álláspontja, hogy nincs arra utaló peradat, hogy az I. r. alperes már a közbeszerzési eljárás során vagy a fővállalkozási szerződés megkötésének pillanatában azt tervezte volna, hogy a javára szolgáló több száz millió forintos vállalkozói díjkülönbözet mellett a teljes kivitelezést egy alvállalkozóra bízza, e szerződés megkötésekor tehát olyan cél és ok, amely miatt a jó erkölcs sérelme megvalósulhatott volna, nem volt megállapítható. A felperesnek a II-III. r. alperesekkel szemben előterjesztett marasztalási keresetét is elutasította az elsőfokú bíróság, utalt arra, hogy nincs olyan kötelmi jogviszony, amely alapján a II-III. r. alperesek a felperes részére teljesíteni lennének kötelesek, a jogalap nélküli gazdagodás pedig a II-III. r. alperesek részéről a felperes terhére nem történt, miután a felperes által elvégzett munka ellenértékét a fővállalkozó I. r. alperes részére megtérítették.