A Kúria Pfv.20738/2013/5. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk (1) bek., (2) bek., IX. cikk (2) bek., XXVIII. cikk (2) bek.] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

A büntetőeljárásról adott valósághű tájékoztatás nem sérti a jóhírnevet. 1959. IV. Tv. 78. § (1), 1959. IV. Tv. 78. § (2)

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20955/2012/16., Debreceni Ítélőtábla Pf.20848/2012/4., *Kúria Pfv.20738/2013/5.*

***********

Pfv.IV.20.738/2013/5.szám

A Kúria a dr. Futó Barnabás ügyvéd által képviselt felperesnek az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztály által képviselt Nyíregyházi Törvényszék alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Debreceni Törvényszék előtt 5.P.20.955/2012. számon megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.848/2012/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 27. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest további 35.000 (harmincötezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megtérítésére az állam javára, külön felhívásra.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét, amelyben jóhírneve megsértésének megállapítását, az alperes további jogsértéstől való eltiltását, továbbá elégtételadó nyilatkozat közzétételére és 1.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte. Keresetét arra alapította, hogy a .. működésével összefüggésben indult büntetőeljárásban az alperes a nyilvánosságot, a jogerős bírói ítélet meghozatala előtt, a bűnösség látszatát keltve tájékoztatta a rendelkezésre álló bizonyítékokról. Ezzel megsértette az ártatlanság vélelmét.

Az ítélőtábla határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperes által a perben hivatkozott Emberi Jogi Bíróság joggyakorlata a perben nem irányadó, mert a bíróság felelősségével nem összevethető az intézmény rendszerének egyezmény konform módon történő működtetésére nemzetközi kötelezettséget vállalt állam helytállási kötelezettsége. A kereset elbírálása során nem tartotta relevánsnak az internetes hírportálon megjelent közlést sem, ugyanis a médiatartalom szolgáltató és a médiatartalom szolgáltatónak felvilágosítást adó felelősségét a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 21. § (1) és (2) bekezdése külön szabályozza. Kifejtette: az alperes felelőssége kizárólag a szóvivője útján sajtónak írásban adott tájékoztatás tartalma alapján vizsgálható. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 74/A-74/B. §-a az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése, IX. cikk (2) bekezdése, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 5. §-a, az Smtv. 4. § (1) bekezdése és 13. §-a alapján rámutatott, hogy a büntetőeljárásról szóló tájékoztatás az állampolgári jogosultságok körébe tartozik. A büntetőügyekről a polgárok szélesebb körben, a sajtó közvetítésével és teljes körben a nyilvános tárgyalásokról, illetve határozathozatalokról értesülhetnek. A per tárgyát képező tájékoztatásokkal kapcsolatban megállapította, hogy a 2012. február 10-i tájékoztató az elsőfokú végzés rendelkezéseit és indokait tartalmazta azzal, hogy az ellen a gyanúsított és védője fellebbezett, így az nem jogerős. A február 17-i közlemény a jogerős másodfokú végzés tartalmára és annak indokaira hivatkozott, és a törvényszék végzésének indokain alapult. A februári tájékoztatásban kifogásolt közlés a megalapozott gyanúra vonatkozóan tartalmazta, hogy azt az eddigi tanúvallomások, okiratok kétség nélkül megalapozzák. Majd a március 21-i tájékoztató a Nyíregyházi Városi Bíróság végzése alapján készült azzal, hogy az ellen a gyanúsított és védője is fellebbezett. A bírósági határozatot tartalmazta, amely az ügyészi indítvány alapján részletezte, hogy a felperes vezérigazgatóként megbízási szerződést, illetve munkaszerződést kötött, tehát a szerződő fél ugyanazon munkáért kétféle jövedelemre tett szert. A március 21-i sajtótájékoztató ennek megfelelően tartalmazta ugyanannak a személynek, ugyanazon munkára 2010. augusztus 1-től történt foglalkoztatását két jogviszony alapján. A sajtószóvivői tájékoztatás minden esetben tényszerű volt. A sajtószóvivő tájékoztatást adott a bírósági határozatok elleni fellebbezések benyújtásáról, a végzés jogerejéről, illetve 2012. május 4-én tájékoztatta a sajtót a szóvivő az előzetes letartóztatás megszüntetéséről.

Az ítélőtábla azt is hangsúlyozta, hogy az előzetes letartóztatásról hozott bírósági határozat indokolásának a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott, jogszabályi feltételt megalapozó ténymegállapítás a határozat törvényessége érdekében kötelező tartalma volt. Az alperes a sajtó részére írásban adott tájékoztatója a végzés indokolásának tartalmát tényszerűen tartalmazta, így tehát jóhírnevet nem sértett.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, és a kereseti kérelemben foglaltaknak való helytadást, másodlagosan annak - az első fokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, a 28. cikk (2) bekezdésével, sérti a Ptk. 78. § (1) és (2) bekezdését, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló, 1993. évi XXXI. törvény 6. Cikk 2. pontját, valamint a 10. Cikk 2. pontjában foglaltakat. Érvelése szerint a sajtóközlemények tartalmát tekintve az alperes megsértette az ártatlanság vélelmét, illetve a jóhírnév védelméhez fűződő jogát. Kifejtette, hogy különbség van a között, hogy egy nem nyilvános bírósági határozat tartalmaz-e valamilyen tényállítást, amit kizárólag az eljárásban résztvevők ismerhetnek meg, vagy az a teljes közvélemény előtt kerül közlésre. Tévesnek tartotta a jogerős ítélet indokolását, miszerint csupán azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a sajtóközleményben változtatott-e bármit a közlés alapjául szolgáló bírósági határozatok tartalmához képest. Nyilvánvaló, hogy a nyilvánosság tájékoztatásához fűződő jognak érvényre kell jutnia, de figyelembe kell venni, hogy az Egyezmény 10. Cikk (2) bekezdése szerint ez nem sértheti a jóhírnévhez vagy más jogainak védelméhez fűződő érdeket. Hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bírósága által két ügyben is kifejtett álláspontra, mely szerint sértik az ártatlanság vélelmét azok a megfogalmazások, amelyek a terhelt bűnösségét vetítik elő. Az alapügy tárgyát képező sajtóközlemények nem pusztán a megalapozott gyanú közlésére szorítkoznak, hanem a felperes bűnösségét sugalmazzák egyértelműen, ezért nem elfogadható, hogy a bíróságnak joga van ilyen tartalmú sajtóközlemények kibocsátására. A sajtóközlemény egyes állításai objektíve valótlan tényeket tartalmaznak, és az alperes is rendelkezett azokkal az okiratokkal, amelyek a felperes állításait igazolják. A sajtóközlemények egyoldalúan, kizárólag a felperes bűnösségének sugalmazásával befolyásolták a közvéleményt, amely a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétben áll.