2093/B/1991. AB határozat
a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 32. § (1) bekezdése b) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 32. § (1) bekezdése b) pontjának "a jelentkezését követő három hónap alatt" szövegrészében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja;
"az első" (munkaviszonyba lépéséhez) szövegrészre vonatkozó indítvány tekintetében az eljárást megszünteti;
az egyedi esetre alkalmazhatóság elbírálására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
A foglalkozás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. (a továbbiakban: Flt.) - módosítását megelőző - 32. § (1) bekezdése szerint: "Pályakezdők munkanélküli segélyére az a munkanélküli jogosult, aki
a) oklevelét felső- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán két évnél nem régebben szerezte (a továbbiakban: pályakezdő),
b) a munkaügyi központ a jelentkezését követő három hónap alatt nem tudott számára első munkaviszonyba lépéséhez megfelelő munkahelyet felajánlani, és
c) elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központtal együttműködik."
Az 1991. évi LXXXIX. tv. 16. § (1) bekezdése módosította az Flt. 32. § (1) bekezdésének a) és b) pontjait és ezek helyébe a következő rendelkezés lépett:
"a) oklevelét felső vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán, illetőleg felsőfokú oktatási intézmény esti, levelező tagozatán, a dolgozók középfokú iskolájában másfél évnél nem régebben szerezte, ...és munkanélküli járadékra nem jogosult (a továbbiakban pályakezdő),
b) a munkaügyi központ a jelentkezését követően három hónap alatt nem tudott számára munkaviszonyba lépéséhez megfelelő munkahelyet felajánlani és..." A módosítás tehát a b) pont szövegéből az "első" szót törölte.
II.
Az indítványozónak az Flt. módosítását megelőzően benyújtott beadványa szerint az Flt. 32. § (1) bekezdése b) pontjának az a rendelkezése, hogy "a jelentkezést követő három hónap alatt", valamint az "első munkaviszonyba lépéséhez" szövegrész az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésébe ütközik.
Kérte ezért e szövegrészek alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az indítványozó indokai szerint a támadott rendelkezés azért alkotmányellenes, mert három hónapig kizárja a segélyezés köréből a pályakezdő munkanélküliek azon körét, akik még nem léptek első munkaviszonyba és azokat, akiknek a munkanélküli segélyre való jogosultság feltételei ugyan fennállnak, de már létesítettek munkaviszonyt és egy éven belül munkanélkülivé váltak.
A sérelmezett szöveg alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése esetén kérte annak határidejét 1991. október 15. napjával megállapítani és a személyét érintő konkrét esetben a rendelkezés alkalmazhatóságának kizárását.
III.
Az indítvány, tartalmát értelmezve, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetésre is utal, az Alkotmánybíróság ezért a törvény kifogásolt rendelkezéseit az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdése szempontjából is megvizsgálta.
Az indítvány alaptalan.
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetősé-gükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
A (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
E rendelkezésben foglaltak általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy életszínvonal fenntartásához.
A szociális biztonságot veszélyeztető munkanélküliség ellensúlyozására az Alkotmányból folyó állami feladat az önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetére szóló ellátásról való gondoskodás.
Az Flt. rendelkezéseinek célja - a törvény bevezető szövege szerint - a munka- és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alkotmányos jog gyakorlásának elősegítése, a foglalkoztatási feszültségek feloldása, valamint a munkanélküliek ellátásának biztosítása.
A munkanélküliek ellátására - az Flt. rendszerében - a munkanélküli járadék, előnyugdíj, pályakezdők munkanélküli segélye, valamint a költségtérítés szolgál (24. §).
A munkanélküli járadék - egyéb feltételek mellett - azt a munkanélkülit illeti meg, aki járulékfizetési kötelezettségének, meghatározott időtartamig, eleget tett (Flt. 25. §). Pályakezdők esetében azonban a járadékszerű ellátás legfőbb előfeltétele, az előzetes járulékfizetési kötelezettség teljesítése, értelemszerűen nem állhat fenn. Ehhez képest kivételes, pozitív diszkriminációt jelentő elbánás az, hogy járadékszerű segélyben részesülhet a munkanélküliek körében az is, akinél előzetes járulékteljesítés nem történt. E pozitív jellegű megkülönböztetést tartalmazó szabályozás különféle jog- és foglalkoztatáspolitikai, illetőleg gazdasági indítékú korlátokat tartalmaz. Amennyiben ezek a korlátozások a szakmai jellegen belül maradnak és nem tartalmaznak az érintett körhöz tartozó személyek tekintetében az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti megkülönböztetést, alkotmánysértő diszkrimináció nem állapítható meg. Nem alkotmánysértő tehát az a korlátozó feltétel, amely szerint a pályakezdőnek minősülő személyt a munkaügyi központnál való jelentkezését követő három hónapig járadékszerű segély nem illeti meg.
Az Alkotmánybíróság ezért e vonatkozásokban az indítványt elutasította. Az indítványnak az a része, amely a jogszabálynak "az első" (munkaviszonyba lépéséhez) szövegrészét kifogásolta, az Flt.-t időközben módosító 1991. évi LXXXIX. tv. 16. §-ának rendelkezése folytán, tárgytalanná vált.
E részben az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
IV.
Az indítványozónak a személyét érintő eseti jogorvoslatra irányuló kérelmét az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta.
Az alkotmányellenességnek folyamatban lévő ügy elbírálására kiható utólagos vizsgálatát csak az ügyben eljáró bíró (bíróság) kezdeményezheti [1989. évi XXXII. tv. (a továbbiakban: ABtv.) 38. §]; alkotmányjogi panasszal pedig sikerrel csak az jogosult az Alkotmánybírósághoz fordulni, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [ABtv. 48. § (1) bekezdés].
Mivel az elbírált esetben ezek a feltételek hiányoztak, az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
Budapest, 1992. április 6.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró