A Fővárosi Törvényszék K.32880/2009/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 43. §, 45. §, 47. §, 120. §] Bíró: Bögös Fruzsina

Fővárosi Bíróság

27.K.32.880/2009/8.

a magyar köztársaság nevében!

A bíróság a Dr. Nemes András Ügyvédi Iroda (cím eljáró ügyvéd: dr. Nemes András) által képviselt felperes (cím) ,

a dr. Révai Ákos Balázs köztisztviselő által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóság (cím) alperes ellen,

idegenrendészeti ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított peres eljárásában meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2009. június 15. napján kelt, 106-1-32674/5/2009-Ké. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint perköltséget.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az ... állampolgárságú felperes 1994. május 25. napján érkezett Magyarországra, érvényes útlevél és tartózkodási engedély birtokában. Utolsó tartózkodási engedélyének érvényességi ideje 2001. február 12. napjáig tartott. A felperes 2008. június 9. napján EGT tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő az alperesi hatóságnál, mely a kérelmet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az elsőfokú határozatot helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy a Magyar Köztársaság területét a határozat jogerőre emelkedésétől számított harmadik hónap utolsó napjáig hagyja el.

Az alperes 2009. június 8. napján személyesen hallgatta meg a felperest, aki kérdésre úgy nyilatkozott, hogy a magyar nyelvet érti és beszéli, tolmács közreműködésére nem tart igényt, ezen kijelentését aláírásával erősítette meg. Elmondta, hogydolgozik a ..., a munkavállalási engedélyének ügyintézése folyamatban van. Három lánya, két unokája, a veje és a menye Magyarországon laknak. Előadta, hogy Magyarországon van eltartásra szoruló hozzátartozója, a 13 éves lánya, aki Budapesten született és vele él.

Az alperes . június 15. napján kelt, 106-1-32674/5/2009-Ké. számú határozatával a felperest a Magyar Köztársaság területéről ... területére kiutasította és vele szemben 1 év időtartamra beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. Határozatának rendelkező részében elrendelte a beutazási és tartózkodási tilalomra vonatkozó figyelmeztető jelzés Schengeni Információs Rendszerben történő elhelyezését. Megállapította továbbá határozatának rendelkező részében, hogy a felperes kiutasítási tilalom alatt nem áll. Határozatának rendelkező részében úgy rendelkezett, hogy a határozat kiterjed a felperes kiskorú gyermekére, ... is.

Az alperes határozatának indokolásában hivatkozott a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13. § (1) bekezdésére és kifejtette, hogy a kiutasítás elrendelésére arra tekintettel került sor, mert a felperes nem teljesítette a törvényben előírt tartózkodási feltételeket, mivel nem rendelkezik tartózkodási, bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel, érvényes vízummal, továbbá egészségbiztosítással sem, továbbá, azért, mert a felperes nem rendelkezik a keresőtevékenység folytatásához előírt hatósági engedéllyel. Határozatában megállapította, hogy a kiutasítás elrendelésére a Harmtv. 43. § (2) bekezdés b) c) és d) pontjai alapján került sor.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az idegenrendészeti kiutasítás elrendelése és a beutazási és tartózkodási tilalom mértékének meghatározása előtt mérlegelte, hogy legálisan érkezett a felperes a Magyar Köztársaság területére, hátrányára értékelte, hogy az utolsó tartózkodási engedélyének lejárta óta, több mint 8 éve a tartózkodás és a munkavállalás törvényes feltételeinek hiányában tartózkodik hazánkban. Hátrányára értékelte, hogy a felperes a hatóság országelhagyásra vonatkozó kötelezésének nem tett eleget. Értékelte, hogy közeli családtagjai Magyarországon élnek, továbbá, hogy kiskorú hozzátartozóval rendelkezik. Végül pedig azt, hogy a felperes korára tekintettel (52 év) a kiutasítás nem jár hátrányos jogkövetkezményekkel.

A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Előadta, hogy a magyar nyelvet alapfokon beszéli, a meghallgatása kezdetén a jelenlévők sokféle jogáról tájékoztatták a meghallgatása kapcsán, de a hatósági meghallgatás ténye miatt olyan mértékben izgatott volt, hogy nem értette pontosan a tájékoztatást, majd később a kérdéseket sem. Kifejtette, hogy tévedésből aláírásával elismerte, hogy nem tart igényt tolmácsra, mert a magyar nyelvet érti és beszéli. Már a tolmács szükségességére vonatkozó kérdést sem értette, ha értette volna, akkor nem írt volna alá tévedésből egy ilyen valótlanságot. A későbbiekben a munkavállalására vonatkozó kérdéseket úgy értelmezte, mint amelyek a jövőre vonatkoznak. Álláspontja szerint a meghallgatását végző ügyintézőknek észlelniük kellett volna azt, hogy a nyelvtudását túlértékelte a tolmács szükségességére utaló kijelentése alkalmával, emiatt viszont a jegyzőkönyv nem a valóságot tartalmazza, még abban sem biztos, hogy az hangzott-e el, amit a jegyzőkönyv tartalmaz, mert utóbb felismerte, hogy nem értette a kérdéseket sem a kellő pontossággal.

A felperes a per során tartott tárgyaláson elmondta, hogy a Magyar Köztársaság területét arra tekintettel nem kívánja elhagyni, mert lányát nem szeretné kiszakítani ebből a közegből. Előadta, hogy az alperesi határozat a kiskorú gyermek kiutasítása kapcsán semmilyen indokolást nem tartalmaz. A felperes kérte, hogy a bíróság a nagykorú lányait hallgassa meg tanúként arra vonatkozóan, hogy a felperes milyen szinten beszél magyarul, illetőleg arra vonatkozóan, hogy a felperes végzett-e a szükséges engedélyek hiányában munkát Magyarországon.

Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását, perköltségben történő marasztalását, fenntartva a határozat indokolásában foglaltakat. Azon túlmenően előadta, hogy álláspontja szerint az olyan külföldiek esetében, ahol a külföldi nem tesz eleget az ország-elhagyási kötelezettségének a hatóság által előírt határidőn belül, a jogalkotó a Harmtv. 45. § (6) bekezdésében foglaltak szerint nem biztosít mérlegelési jogkört az idegenrendészeti hatóság számára a kiutasítás elrendelésének tárgyában, ilyen esetekben az alperesnek csak a beutazási és tartózkodási tilalom mértékének meghatározásánál van mérlegelési lehetősége. Az alperes eleget tett a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ában foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének és jogszerűen alkalmazta a felperessel szemben a törvényben kötelezően előírt kiutasítást, mint szankciót.