BH 2022.3.76 A kölcsönszerződés DH2 törvény alapján érvénytelennek minősülő kikötése alapján az adósnak nem keletkezhet fizetési kötelezettsége, a törlesztőrészletek érvénytelen szerződéses rendelkezésen alapuló részének nemteljesítésével nem eshet késedelembe. Ha az érvényesen kikötött szolgáltatás vonatkozásában a teljesítéskor nem állt fenn késedelem, a többletszolgáltatást idő előtti teljesítésként kell figyelembe venni és a következő törlesztőrészletre elszámolni. A kölcsönszerződés fizetési késedelemre alapított felmondása jogszerűségének vizsgálata során mindezekre tekintettel a felmondást megelőzően a törlesztőrészleteknek az érvénytelen kikötésen alapuló hányadára teljesített befizetéseket is értékelni kell az adós javára. Ha az így elszámolt többletszolgáltatás meghaladja a felmondáskor kimutatott hátralékot, az adós szerződésszegésére alapított felmondás nem tette esedékessé a felmondott szerződésben foglalt teljes tartozást, így nem teremtette meg e tartozás közvetlen végrehajtásának lehetőségét [1996. évi CXII. tv. 213. § (1) bek. a) és e) pont, 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 525. § (1) bek. e) pont, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 23/C. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 369. § a) pont, 2014. évi XL. tv. (DH2 tv.), 4/2021. PJE határozat].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek 2007. július 10. napján közjegyzői okiratba foglalt deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek a II-III. rendű alperesekkel. A szerződés alapján a II-III. rendű alperesek - osztatlan szolgáltatásként - svájci frank (a továbbiakban: CHF) pénznemben nyilvántartott kölcsön nyújtására vállaltak kötelezettséget, a felperesek pedig tudomásul vették, hogy a kölcsön, a kamat és a költségek a folyósítást követően CHF-ben kerülnek megállapításra. A szerződő felek a kölcsön összegét 12 000 000 forintban határozták meg azzal, hogy a kölcsön összegének devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a II. rendű alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyamon történik, amelyről a hitelezők a folyósítási értesítő megküldésével tájékoztatják a felpereseket. A szerződés szerint a kölcsön ügyleti kamata a szerződés aláírásakor 5,2%, a kezelési költsége 2,04%, a futamidő - egyenletes törlesztés mellett - 240 hónap, a minden hónap 4. napjáig esedékes törlesztőrészletek induló összege pedig 678,11 CHF volt azzal, hogy az egyes törlesztőrészletek forint összegét a II. rendű alperes az általa alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján határozza meg. A felpereseket terhelő árfolyamkockázatról a szerződés V.4. pontja, valamint a felperesek által a kölcsönkérelem benyújtásakor, 2007. június 27-én aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmazott tájékoztatást.

[2] A II-III. rendű alperesek a 2007. július 18-án kiállított folyósítási értesítő szerint 147,5 Ft/CHF árfolyamon 81 273,28 CHF-nek megfelelő összegű kölcsönt folyósítottak a felpereseknek.

[3] A III. rendű alperes 2013. május 13-án felmondta a kölcsönszerződést arra hivatkozással, hogy a felperesek nem tettek eleget szerződésszerűen a fizetési kötelezettségüknek.

[4] A II-III. rendű alperesek 2013. szeptember 6-án az I. rendű alperesre engedményezték a felperesekkel szemben fennálló követelésüket, amelynek behajtása érdekében közjegyző - az I. rendű alperes kérelmére - végrehajtási záradék útján közvetlen végrehajtást rendelt el mindkét felperes ellen. A végrehajtásokat az önálló bírósági végrehajtó foganatosítja.

[5] A III. rendű alperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) alapján elszámolt a felperesekkel, amelyben megállapította, hogy az engedményezés időpontjáig 9 142,12 CHF-et számított fel tisztességtelenül. A felperesek az elszámolással szemben panasszal éltek, amelyet a Békéltető Testület jogerősen elutasított.

[6] A felülvizsgált elszámolás szerint a tisztességtelenül felszámított összeg meghaladja annak a hátraléknak az összegét, amelyre tekintettel a III. rendű alperes 2013. május 13-án felmondta a kölcsönszerződést.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperesek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § a) pontja alapján előterjesztett keresetükben az ellenük indult végrehajtások megszüntetését, a Pp. 370/B. §-a alapján pedig a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását és érvényessé nyilvánítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződés - egyebek mellett - azért érvénytelen, mert nem tartalmazza a szerződés tárgyát és a törlesztőrészletek összegét, az árfolyamkockázat rájuk telepítése és a kezelési költség kikötése pedig tisztességtelen. Érvelésük szerint jogszerűtlen a felmondás is, mert a tisztességtelenül felszámított összeg figyelembevételével a felmondáskor nem volt lejárt tartozásuk.

[8] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, vitatták a szerződés érvénytelenségét és a felmondás jogellenességét.

Az első- és a másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. A határozatát azzal indokolta, hogy a kölcsönszerződés kiszámítható módon tartalmazza a kölcsön és a törlesztőrészletek összegét. Az árfolyamkockázat adósokra telepítése - a kockázatfeltáró nyilatkozatban és a szerződés V.4. pontjában foglalt tájékoztatásra tekintettel - nem volt tisztességtelen, csakúgy, mint a kezelési költség kikötése, az ugyanis nem szolgáltatás nélküli díj. A felperesek megszegték a kölcsönszerződést, amelynek alapján - a saját állításuk szerint is - jelenleg 8 000 000 forint tartozásuk áll fenn, így a felmondás jogszerű volt.

[10] A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú eljárás megismétlését nem tette szükségessé az, hogy az elsőfokú bíróság nem várta be a felperesek végrehajtási záradék törlése iránt előterjesztett kérelmének elbírálását, továbbá az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: az EUB) előtt C-621/17. szám alatt indult előzetes döntéshozatali eljárás befejezését. A záradék törlése iránti kérelem ugyanis időközben jogerősen elutasításra került, a másodfokú bíróság pedig a C-612/17. számú előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette a per tárgyalását, így a döntését ezen eljárás eredményének ismeretében hozta meg.

[11] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a jogvita érdemét illetően is helyes jogi álláspontot foglalt el. A 6/2013. és az 1/2016. Polgári jogegységi határozatok értelmében a kölcsönszerződés akkor is megfelel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a) és e) pontjainak, ha a szerződésben közölt adatok alapján a kölcsönösszeg és a törlesztőrészletek mértéke nem a szerződéskötéskor, hanem a folyósításkor, illetve a törlesztőrészletek esedékessé válásakor meghatározható. Ennek a követelménynek a szerződés megfelelt. A felek a kölcsönösszeget a lerovó pénznemben, azaz forintban határozták meg és rendelkeztek arról, hogy azt a folyósítás időpontjában a II. rendű alperes által alkalmazott deviza vételi árfolyamon kell átszámítani a kirovó pénznemre, azaz CHF-re, így a kölcsönösszeg a folyósításkor kiszámítható volt. A folyósítás időpontját nem lehetett előre meghatározni, az ugyanis a felperesek által teljesítendő folyósítási feltételek bekövetkezésétől függött. A szerződés CHF-ben rögzítette az induló havi törlesztőrészletet, valamint rendelkezett arról is, hogy az egyes törlesztőrészletek forint összegét a II. rendű alperes által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyam alapján kell kiszámítani. Ennek alapul vételével a törlesztőrészletek forintösszege - azok esedékessé válásakor - egyszerű szorzással meghatározható volt.