BH 2022.7.183 A vagyoncsökkenés fogalma alatt a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adós gazdálkodó szervezet befektetett eszközökből és forgóeszközökből álló, tehát aktív vagyonának a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben bekövetkező csökkenését kell érteni [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek.; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bek. b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adós ügyvezetője 2011. szeptember 22-től kezdődően az alperes volt. Az adós felszámolását a bíróság a 2015. december 3-án benyújtott kérelem alapján 2016. november 16-án indította meg.

[2] Az alperes a 2016. szeptember 1. napján létrejött szerződés alapján 4 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az adósnak, amelyet az adós a szerződés 2.1. pontja szerint köteles volt az F. Zrt. megbízásából folyó termelés fenntartására, valamint az M. Zrt. felé fennálló tartozás kifizetésére fordítani.

[3] Az adós az alperes részére 2016. szeptember 15. és december 8. között több részletben a tartozását visszafizette, a felszámolás kezdő időpontja előtt 2 906 324 Ft, míg 1 093 676 Ft a felszámolás kezdő időpontja után került kifizetésre.

[4] A felszámolásban 16 941 847 Ft követelést vett nyilvántartásba a felszámoló, vagyonfelosztási javaslatában a 13 626 709 Ft fedezetlen tartozáson felül a volt ügyvezetővel szembeni 3 907 796 Ft követelés hitelezők közötti felosztására tett javaslatot. Ebből 2 242 572 Ft volt a felszámolónak át nem adott pénzeszköz, a többi a felszámolás megindulása után visszafizetett 1 093 676 Ft tagi kölcsön.

A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme

[5] A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg, hogy az alperes mint az adós volt vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a hitelezők 13 626 709 Ft követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját 2011. december 31-ében határozta meg, mert az adós már ekkor sem rendelkezett a kötelezettségek kielégítéséhez szükséges likvid vagyonnal. Kiemelte, hogy az adósnak nyújtott kölcsön az adós vagyonának részévé vált, és az alperesnek történő visszafizetések időpontjaiban az adós adófolyószámlája tartozást mutatott. A tagi kölcsön visszafizetésével nem maradt a külső hitelezők követeléseinek kielégítésére felhasználható társasági vagyon.

[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az adós 2011 és 2016 között folyamatosan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, ezt a felperes keresetében hivatkozott adatok nem támasztják alá. Azt nem vitatta, hogy 2016. szeptember 1-jén 4 000 000 Ft-ot kölcsönadott az adósnak, és azt részletekben az adós visszafizette. Állította, hogy a kölcsönt a likviditás javítása érdekében bocsátotta az adós rendelkezésére. Vitatta, hogy saját magát előnyben részesítette a többi hitelezővel szemben. Az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot nem vállalt, az adott helyzetben az ügyvezetőtől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, valamint a taggyűlés intézkedéseinek kezdeményezése érdekében, a tagi kölcsön visszafizetésének feltételeiről és a teljesítésről a taggyűlés határozott. Állította, hogy az adós vagyona nem csökkent az alperes magatartásával okozati összefüggésben.

[7] Az összhitelezői érdek szempontjából az ügylet kifejezetten előnyös volt, az összes hitelezői igény a tagi kölcsön, illetve annak visszafizetése hiányában sem térült volna meg magasabb összegben, illetve arányban.

[8] Hivatkozott arra is, hogy a felszámolás kezdő időpontjától, azaz 2016. november 16-tól sem tulajdonosként, sem ügyvezetőként nem volt semmilyen befolyása a tagi kölcsön visszafizetésére, mivel nem volt sem döntési, sem döntést befolyásoló helyzetben. A felszámolás elrendelésének időpontja utáni események nem állnak okozati összefüggésben a magatartásával.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[9] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el és ezáltal a hitelezők 13 626 709 Ft követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat.

[10] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

[11] Az ítélet indokolásában elsőként leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság a felek által csatolt bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást, azonban téves jogi következtetésre jutva állapította meg az alperes felelősségét.

[12] A pert a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai szerint kellett lefolytatni, melynek egyik jelentős, szándékolt újítása, hogy a jogi képviselővel eljáró fél jogállítása a jogalap megjelölése útján történik [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pont]. A jogalap a Pp. 7. § (1) bekezdésének 8. pontja szerint az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására jogosít. A bíróságnak a felperes által megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezésre alapított kereseti kérelméről kell döntenie, és nem vehető figyelembe, hogy a kereset az eljárás eredményeképpen megállapított tényállás alapul vételével más, a Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja szerint meg nem jelölt jogszabályi rendelkezés alapján (akár részben) alapos lehet, mert a Pp. szerint jogállítás csak a jogalap idézett módon, esetleg a jogcímmel való megjelölésével tehető, azaz a tényállás puszta előadásával nem tehető jogállítás.

[13] Az adott ügyben a felperes a kereset jogalapjaként a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulatára hivatkozott, amely szerint a vezető tisztségviselő felelőssége - az egyéb tényállási elemek megvalósulása esetén - akkor állapítható meg, ha más okból meghiúsulhat a hitelezői igények kielégítése. A felperes a perfelvételi tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a keresetét nem a vagyoncsökkenésre, hanem "más okra" alapítja.

[14] A másodfokú bíróságnak az adott esetben abban a kérdésben kellett döntenie - figyelemmel arra is, hogy az anyagi pervezetés csak a felek kérelmének és jogállításának keretén belül gyakorolható [Pp. 237. § (5) bekezdés] -, hogy a felperes az általa jogalapként megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezés ("a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat") alapján az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket - különösen, mivel keresetét a vagyoncsökkenéstől különböző más okra alapította -, e más okot előadta-e és bizonyította-e, illetve az a tényállítás, amelyet előadott és bizonyított, más oknak minősül-e.