A Kúria Mfv.10079/2014/11. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 59. §, 80. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.079/2014/11.

A Kúria a dr. Andrási László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pál Lajos ügyvéd által képviselt alperes ellen tartós külszolgálat megszüntetése, valamint felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 36.M.5367/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.637.417/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. május 14. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.637.417/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

Az alperes a felperest 2009. szeptember 1-jétől fennálló közszolgálati jogviszonya keretében beosztott diplomataként a b. külképviseletre helyezte. A külszolgálat befejezésének várható idejeként 2013. évet határozták meg.

Az alperes költségvetésére, a rendelkezésre álló források elégtelenségére figyelemmel M.T. helyettes államtitkár javaslatot készített az alperes 2010. évi és hosszabb távú működésének biztosításához szükséges intézkedések megtételére. Többek között javasolta vezetői döntés után a külképviseleten foglalkoztatott diplomaták létszámának munkakör-összevonással történő csökkentését. A javaslat alapján 2010. július 27-ei, illetve augusztus 31-ei, szeptember 30-ai hatállyal berendelésre került a felperes, egy nagyköveti titkárnői és egy takarítói munkakörben foglalkoztatott alkalmazott, valamint egy hivatalsegéd, egy további beosztott diplomata pedig áthelyezésre került. A betöltetlenül maradt feladatkörök ellátását az alperes munkakör-átcsoportosítással oldotta meg. A felperes és a másik beosztott diplomata munkaköri tevékenysége három alkalmazott között került szétosztásra.

Az alperes a 2010. augusztus 4-én kelt, a felperesnek 2010. augusztus 16-án átadott értesítésében közölte, hogy tartós külszolgálata 2010. augusztus 31. napjával megszüntetésre kerül a 104/2003. (VII.18.) Korm. rendelet 18. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 20. § (1) bekezdés g) pontja alapján különösen fontos szolgálati érdekből.

A felperes 2010. szeptember 1-jével véglegesen áthelyezésre került a Főosztály állományába sajtóreferens munkakörbe. Ezt követően az alperes 2010. október 18-án kelt és közölt intézkedésével a kormánytisztviselői jogviszonyát felmentéssel megszüntette. A felmentési idő 2010. október 20. napjától 2010. december 20. napjáig tartott, az intézkedés indokolást nem tartalmazott.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a tartós külszolgálata megszüntetése jogellenes volt, és az alperest 2010. szeptember 1-jétől 2010. december 20-áig terjedő időszakra külföldi ellátmányának megfelelően 273.779 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A keresetében annak megállapítását is igényelte, hogy a kormánytisztviselői jogviszonya indokolás nélküli megszüntetése jogellenes, és az alperes 33 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés, mindösszesen 59.568.498 forint megfizetésére köteles. Előadta, hogy a munkáltató nem tett eleget a 104/2003. (VII.18.) Korm. rendeletben foglalt indokolási kötelezettségének, holott a Rendelet 21. § (5) bekezdése kifejezetten előírja a visszavonás indokairól való tájékoztatás kötelezettségét. Nem volt olyan különösen fontos szolgálati érdek, amely a tartós külszolgálata megszüntetését szükségessé tette volna.

A felperes a jogellenes jogviszony megszüntetés kapcsán előadta, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke megteremti a munkavállalók védelmét az indokolatlan elbocsátással szemben, és ezen rendelkezéshez a Módosított Európai Szociális Charta a 24. cikkében értelmező magyarázatot fűz, amikor egyebek mellett rögzíti, hogy a Charta elfogadói elismerik a foglalkoztatás megszűnése esetén a dolgozók jogát ahhoz, hogy az nem történhet indokolás nélkül.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 36.M.5367/2010/13. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 300.000 forint és 75.000 forint áfa perköltség fizetésére kötelezte illeték viselése mellett.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a 104/2003. (VII.18.) Korm. rendelet 21. § (5) bekezdése a kihelyezés visszavonásával kapcsolatosan csupán tájékoztatási és nem indokolási kötelezettséget ír elő, aminek az esetleges elmaradása sem teszi jogellenessé az adott intézkedést. Attól függetlenül, hogy a munkáltató csak a jogszabályi hivatkozásokat és a különösen fontos szolgálati érdek tényét rögzítette, és döntése nem tartalmazta az alperes által utóbb megjelölt konkrét tényt, nevezetesen a 2010. évi és hosszabb távú működőképességének biztosításához szükséges munkakör-összevonási indokot, az intézkedés önmagában emiatt nem jogellenes. Az alperes nyilatkozott róla és bizonyította is, hogy mi volt a különösen fontos szolgálati érdek, amelyre tekintettel a felperes tartós külszolgálata megszüntetésre került.

A bíróság osztotta azon alperesi álláspontot, amely szerint nincs jogi lehetősége felülmérlegelni, hogy a visszavonásra okot adó körülmény az adott aktuális külügyi viszonyok alapján valóban „különösen fontos szolgálati érdeknek" minősült-e, ez a munkáltató gazdálkodási mérlegelési jogkörébe tartozik, abba a bíróság nem avatkozhat bele. A Ktv. 59. § (2) bekezdése előírja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen a köztisztviselő bírósághoz akkor fordulhat, ha e törvény megengedi. A munkáltatói jogkör gyakorlója különösen fontos szolgálati érdeknek ítélte meg az alperes működőképességének biztosítását ez alapján munkakör-összevonásokról döntött, melyek bizonyítottan megtörténtek. A bíróság a perben ezt nem vizsgálhatta felül, nem értékelhette, hogy az alperes végülis „megtakarított-e" az intézkedés folytán, és ha igen, az milyen mértékű volt.

A felperes a tartós külszolgálat megszüntetésével kapcsolatosan rendeltetésellenes joggyakorlásra is hivatkozott. Ennek megállapítására akkor van mód, ha valamely intézkedés jogszerű volt, de a jogot nem a rendeltetésének megfelelően gyakorolták. A felperes azonban olyan körülményekre nem hivatkozott, amelyek alátámasztották volna, hogy az alperes intézkedése jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult vagy erre vezetett. A felperes a rendeltetésellenes joggyakorlás kapcsán is - többlettényállási elem nélkül - azt adta elő, hogy a tartós külszolgálat megszüntetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem teljesültek. Ez azonban nem tekinthető rendeltetésellenes joggyakorlásnak. Mivel a külszolgálat megszüntetésére jogos intézkedéssel került sor, kártérítés sem követelhető.