EH 2006.1406 I. A kártérítési felelősség szempontjából az alkalmazottal azonos megítélés alá eső megbízott által a megbízás keretének túllépésével okozott károkért a megbízó felel [Ptk. 348. §, 350. §].
II. Kármegosztás alapjául szolgálhat, ha a károsult tudja, hogy az ígért kedvezményre - jóhiszemű és tisztességes magatartás mellett - eleve nem tarthat igényt [Ptk. 340. §].
A felperes és házastársa 2001. évben kötött életbiztosítási szerződést az alperessel. Ebben az időben V. M. - a beavatkozó - az alperes alkalmazásában állt mint kirendeltség-vezető, és a szerződéskötés folyamatában e minőségében részt vett. A beavatkozó 2004. január 1-jétől az alperes megbízottjaként az alperes irodájában látta el feladatait. A beavatkozó 2004. december 8-án telefonon kedvező befektetési lehetőséget ajánlott a felperesnek azzal, hogy a szerződés megkötésével jelentős értékű külföldi úthoz jut, ha még azon a napon egy nagyobb összeget befizet. A felperes az alperes irodájában felkereste a beavatkozót és 1 millió forintot átadott neki, aki erről átvételi elismervényt állított ki. Eszerint az összeget 1 éves lekötés céljából vette át "dolgozói betét terhére 30%-kal". A felperes néhány nap múlva tájékozódott az általa igénybe vett befektetési formáról az alperes s.-i majd b.-i fiókjában, ahol közölték, hogy az általa igénybe vett befektetés az alperesnél nem létezik.
A beavatkozó eredménytelen felszólítását követően a felperes keresetet terjesztett elő az alperes ellen, amelyben 1 millió forint és ennek 2004. december 30. napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatai, valamint perköltsége megfizetésére kérte az alperest kötelezni az alkalmazott károkozásának szabályaira hivatkozással.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokaiban megállapította, hogy a beavatkozó nem alkalmazotti, hanem vállalkozói jogviszonyban állt az alperessel. V. M. biztosítást közvetített az alperes számára, károkozása az általa elvégzendő feladat teljesítésével nem állt összefüggésben. Az alperes nyilvánvalóan nem bízta meg a beavatkozót dolgozói betét gyűjtésével, hiszen ilyen betéti forma nála nem is létezett. Érvelése szerint az állandó jellegű megbízási jogviszonyra alapítva sem helytálló a felperes álláspontja, mivel a beavatkozó mint megbízott nem a megbízás körében okozta a kárt. Az átvételi elismervényből kitűnően V. M. nem az alperes képviseletében járt el, a dolgozói betét megnevezésből pedig a felperesnek tudnia kellett, hogy nem lehet szó olyan, az alperes tevékenységi körébe tartozó ügyletről, amelyet egy külső harmadik személy igénybe vehet. A felperes valójában magas nyereségben bízva befektetési céllal adta át a kérdéses összeget a beavatkozónak. Ezáltal a beavatkozóval került magánjogi jogviszonyba, melyet nem zárt ki az, hogy a beavatkozó az alperes irodájában vette át az összeget és az alperes részére is közvetített biztosítást.
A másodfokú bíróság ezt az álláspontot megerősítve látta a fellebbezési tárgyaláson kihallgatott tanú vallomásával is, aki a felpereshez hasonló módon fizetett a beavatkozónak.
A jogerős ítélet megváltoztatása és keresetének helyt adó felülvizsgálati határozat meghozatala érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a beavatkozó az alperes képviseletében járt el, képviseleti jogának túllépése nem eredményezi az alperes mentesülését. Az alperes kártérítési felelőssége a beavatkozóval létesített jogviszony alapján fennáll, amely elnevezésével szemben, valóságos tartalmát tekintve munkaviszony.
Az alperes kártérítési felelőssége ugyanakkor a megbízási jogviszony alapján is fennáll, mert a felperes alappal feltételezhette, hogy a beavatkozó jogosult volt az alperes képviseletére. Az alperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása, arról a beavatkozó előzetes értesítése elősegítette a felperes károsodását. Arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták az alperes marasztalásának feltételeit a 2003. évi LX. tv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott sajátos felelősségi szabály alapján. Mindezek eredményeként az ítélet sérti a Ptk. 205., 220., 339., 344., 350. §-át, az Mt. 1., 76. és 103. §-át, továbbá a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését.
Az alperes szóbeli felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult, míg a beavatkozó a felülvizsgálati kérelem teljesítésében foglaltakat indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésének korlátai között vizsgálva megállapította, hogy a felperes rendkívüli perorvoslati kérelme az alábbiak szerint részben alapos.
A felperes az alperes felelősségének jogalapját a Ptk. 355. §-ában és a Ptk. 348. §-ában jelölte meg.
A Ptk. 350. §-ának (1) bekezdése szerint a megbízott által, ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában, és felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik.
A Ptk. 355. § (2) bekezdése kimondja; állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében: ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt.
Az alperes ügynöke megbízotti tevékenységét mint egyéni vállalkozó állandó megbízás keretében látta el. A Ptk. 658. §-ának c) pontja értelmében az egyéni vállalkozó gazdálkodó szervezetnek minősül. A beavatkozó károkozásáért az alperes a Ptk. 350. § (2) bekezdésében foglalt mindkét tényállási elem fennállta következtében munkáltató módjára felel. A munkáltató felelőssége nem a munkaköri kötelezettségek teljesítése során, hanem a munkaviszonnyal összefüggésben okozott károkért áll fenn. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a károkozás a munkáltató által kifejezetten tiltott tevékenységgel, vagy bűncselekmény elkövetésével valósul meg.
Ebből következik, hogy a kártérítési felelősség szempontjából az adott esetben az alkalmazottal egy tekintet alá eső megbízott által okozott kárért a megbízó sem csak akkor felel, ha azt a megbízott a megbízásból eredő feladatai ellátása során okozta, hanem abban az esetben is, ha a megbízás kereteit túllépi ugyan, de a megbízás ad lehetőséget a károkozásra. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az alperes ügynöke megbízotti jogkörét túllépve okozta-e a felperes kárát, az ugyanis kétségtelen, hogy maga a megbízás volt az, amely a károkozást lehetővé tette. Az alperes kártérítési felelőssége ezért a Ptk. 350. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 348. §-ának (1) bekezdése szerint áll fenn.
A polgári jogi viszonyokban a feleknek a jóhiszeműség, a tisztesség és a kölcsönös együttműködés elveinek megfelelően kell eljárniuk, a károsultnak a kár megelőzése érdekében a kárveszélyes helyzeteket kerülnie kell. Ha a károsult e kötelezettségét elmulasztja, vagy éppen maga is a károkozás irányába ható magatartást tanúsít, magatartása a kártérítés mértékét befolyásolja és így kármegosztásra vezet. Ennek megfelelően rendelkezik a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében akként, hogy a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az eljárt bíróságok jogi álláspontját abban, hogy a "dolgozói betét" megnevezésből a felperesnek tudnia kellett, hogy nem az alperes tevékenységi körébe tartozó biztosítási ügyletről van szó, továbbá bármilyen is az ügylet jellege, azt a biztosítóval munkaviszonyban nem álló harmadik személyként nem veheti igénybe. Ez a magatartás pedig ellentétes a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében írt elvárható eljárás általános követelményével. A felperes a fentiekben jelzett magatartásával károsodása bekövetkezéséhez maga is hozzájárult, melynek mértékét a Legfelsőbb Bíróság a körülmények értékelése útján a kár 1/4 részében határozott meg. Ennek következtében az alperest a felperes által kifizetett 1 millió forintból 750 000 forint megfizetésére kötelezte azzal, hogy az ezt meghaladóan felmerült 250 000 forint kárát a felperes a kármegelőzési kötelezettségének megsértése folytán maga viseli.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabálysértéssel utasította el a felperes keresetét. A határozat érdemi jogszabálysértése a Ptk. 350. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 348. §-ának (1) bekezdésében állt. Miután az alkalmazottért való felelősség szabályai az adott ügyben az alperes és a beavatkozó közti megbízási jogviszony részletesebb elemzése és tartalmi megítélése nélkül is megállapítható volt, a jogerős ítélet nem sértette a Munka Törvénykönyvének [1992. évi XXII. tv.] felülvizsgálati kérelemben megjelölt szakaszait. A felperes keresetének jogalapját a Ptk. 348. illetőleg 350. §-ában jelölte meg, ezért az eljárásoknak nem volt tárgya a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény felelősségi szabálya. Ezért a törvény 48. § (2) bekezdésében foglaltak értelmezését a Legfelsőbb Bíróság is mellőzte. A felülvizsgálati kérelemben a felperes által megjelölt további polgári jogi szabályok a jogerős ítéletben nem kerültek alkalmazásra, ezért az a kérdéses jogszabálysértést sem tartalmazhatta.
A Legfelsőbb Bíróság az ismertetett indokok következtében a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése értelmében a jogszabályokkal összhangban álló új határozatot hozott. Az alperes késedelmi kamatfizetési kötelezettségét a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében határozta meg. Az alperes kamatfizetési kötelezettségének mértéke - figyelemmel arra, hogy a jogviszony 2004. május 1-je után keletkezett - az esedékessé válástól a teljesítésig a jegybanki alapkamattal megegyezik.