BH 1984.8.317 A fellebbező örökösnek az az akaratkijelentése, hogy örökölni nem kíván, olyan új tény, amely a fellebbezési eljárásban is érvényesíthető, és annak figyelembe vétele nélkül a hagyaték átadása kérdésében jogerős határozat akkor sem hozható, ha egyébként a szabályszerűen megidézett örökös távolmaradása ellenére a közjegyző hozhatott is hagyatékátadó végzést [Pp. 235. § (2) bek., 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 43. § (1) bek., 89. §].ű

A hagyatékátadó végzés ellen az egyik örökös nyújtott be fellebbezést, és ebben kijelentette, hogy az örökhagyót nem ismerte, a vele fennálló rokoni viszonyról sem volt tudomása.

A másodfokú bíróság a hagyatékátadó végzést helyben hagyta. Álláspontja szerint a fellebbező örökös azt a jogát, hogy az örökrészét az államnak felajánlja, csak akkor gyakorolhatja, ha azt már megörökölte, ezt megelőzően nincs joga az örökrész felett rendelkezni.

A megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 598. §-a szerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll át az örökösre. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az örökös a hagyatékot az örökhagyó halálával szerzi meg, és ebből következik, hogy az örökség megnyílása után az örökrészével - a jogszabályok keretei között - rendelkezhet.