A Szekszárdi Törvényszék Mf.20029/2016/5. számú határozata illetmény tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §] Bírók: Imre Zita, Lakatosné Dr. Gerzson Nóra, Veszpréminé dr. Marsai Ágnes

Szekszárdi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

10.Mf.20.029/2016/5. szám

A Szekszárdi Törvényszék a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző jogtanácsos: dr. Oláh Tamás; felp. képv. címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a dr. Klamár István jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen illetmény iránti perében a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.121/2015/12. számú ítélete ellen a felperes által 13. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján eljárva meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatja,

kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 510.700,- (ötszáztízezer-hétszáz) forintot és ennek 2014. október 1. napjától a kifizetésig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint 20.000,- (húszezer) forint perköltséget,

mellőzi a felperes perköltségben marasztalását,

a feljegyzett eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000,- (tízezer) forint fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes közalkalmazotti jogviszonyban áll az alperessel.

2013. január 1. napjától kezdődően az alperest a felperest a D fizetési osztály 9. fizetési fokozatából a D fizetési osztály 10. fizetési fokozatába sorolta át. A havi illetménye 125.400,- Ft volt, amelynek részét képezte a 99.700,- Ft garantált illetmény, a 25.700,- Ft munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, amelyből 6.000,- Ft az alperesnél a 2011. évben megkötött Kollektív Szerződés 153. pontja szerint került megállapításra. Eszerint amennyiben a közalkalmazott magasabb fizetési fokozatba lép, illetményét a Kjt. szerinti garantált illetmény emelésen túl ki kell egészíteni a mindenkori pótlékalap 30 %-ával.

2014. évben a felperes illetménye a 2013. évi illetménnyel megegyezett.

2015. január 1. napi hatállyal az alperes a felperes számára közalkalmazotti jogviszonyban történő illetményváltozásról értesítést adott ki határozatával. Eszerint a felperes havi illetménye 125.400,- Ft, amelynek részét képezte a 99.738,- Ft garantált illetmény, a 22.300,- Ft garantált bérminimumra történő kiegészítés, és a garantált bérminimumra történő kiegészítésen felüli, munkáltatói döntésen alapuló 3.400,- Ft illetményrész.

A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy 2013. augusztus 1. napjától 2015. december 31. napjáig terjedő időszakban a garantált illetménye nem érte a garantált bérminimumnak megfelelő összeget, az alperesi kimutatás szerint a munkáltatói döntésen alapuló és a Kollektív Szerződésen alapuló illetményrész 2015. évre vonatkozóan teljes egészében eltűnt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében azt rögzítette, hogy a felperes keresetében 2013. augusztus 1. napjától 2015. május 31. napjáig bezárólag 402.600,- Ft, valamint 2015. december 31. napjáig havi 22.300,- Ft illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest késedelmi kamatokkal együtt.

Kifejtette, hogy a Kjt. 66. § (7)-(10) bekezdése szerint a munkáltató a garantált illetménynél magasabb összegben is megállapíthatja a közalkalmazott illetményét, azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csak a Kjt-ben meghatározottak szerint csökkenthető. A Kjt. és az Mt. 155. § felhívásával hivatkozott arra is, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegének változásáról, annak csökkentéséről a 2015. január 1. napját megelőző időszakban az alperes határozatot nem hozott, ezért azt a Kjt. 66. § (1) bekezdés szerinti garantált illetményen felül lett volna köteles biztosítani. A Kollektív Szerződés nem a közalkalmazott garantált illetményét módosítja, hanem a munkáltató vállalása alapján történő további illetmény megfizetését. Az alperes tévesen, a munkáltató döntésén alapuló illetmény jogcímén könyvelte a felperes számára a Kollektív Szerződésen alapuló illetményt, azonban az a munkáltatónak a szakszervezettel kötött megállapodása alapján kétoldalú nyilatkozatnak minősül. Másodlagosan a Kollektív Szerződés rendelkezésének érvénytelensége esetén az alperes ellen érvénytelenségből származó kár megtérítésére vonatkozóan terjesztette elő a keresetet.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A Kúria Mfv.II.10.391/2015/4. számú ítéletének felhívásával azzal érvelt, hogy a felperesnek csak a garantált bérminimumra van alanyi jogosultsága, az önálló illetményelemekre nem, azt önállóan nem követelheti. A garantált bérminimum a keresettel érintett időszak vonatkozásában csak a bértábla szerinti besorolás alapján megállapított összeg kiegészítésével volt elérhető, az alperes ezt azonban minden évben a biztosította a felperes részére. A munkáltatói döntésen alapuló többlet az illetmény része és a garantált illetménnyel az alperes érvelése szerint összeszámít, az alperesnek kizárólag az összilletmény fenntartására van kötelezettsége. Határozathozatali kötelezettsége is csak abban esetben áll fenn, amennyiben az összilletmény összege változik. A Kollektív Szerződésen alapuló illetményelem vonatkozásában a Kúriai határozattal egyezően azt adta elő, hogy az a Kjt. 13. §-ába ütközés okán semmis, ezért a felperesnek arra nincs jogosultsága, mert már a kereseti kérelmet megelőző időszakban is a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben került feltüntetésre a Kollektív Szerződés szerint járó illetményemelés összeg. A másodlatos kereseti kérelem körében pedig kifejtette, hogy a felperest anyagi kár nem érte, a garantált bérminimumra történő kiegészítést megkapta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000,- Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság ismertette a Kjt. 66. § (9) bekezdését 2013. augusztus 1. napi hatállyal beiktató 2013. évi CIII. törvény 1. § (2) bekezdésében foglaltakat és a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló jogszabályokat.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kiegészült Kjt. 69. § (9) bekezdése a közalkalmazottak garantált illetményére vonatkozóan új elemet nem hozott, csak a kormányrendeletekben foglaltakon túlmenően a törvényben is pontosította, hogy a Kjt. alapján a költségvetési törvényben meghatározott bértábla összegeitől függetlenül legalább a mindenkire egységesen érvényes minimálbér, illetve a garantált bérminimumot tartalmazó jogszabályban rögzített illetmény a közalkalmazottat is megilleti.

A Kúria 2015. december 9. napján kelt Mfv.II.10.462/2015/10. számú ítéletében kifejtettekkel egyezően rögzítette, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak, a munkáltató számára a jogszabály lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei is rendelkezésre állnak. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészbe helyezhető el mindazon juttatás, amelyet a közalkalmazott részére a költségvetési szerv nem jogszabályban meghatározott pótlékként, hanem egyéb feltételek alapján nyújt. A munkáltatói illetményrész keretén belül állapíthatja meg a munkáltató azokat a juttatásokat is, amelyek a közalkalmazott részére a Kollektív Szerződés alapján illetményként, rendszeres bérként járnak.