BH 2014.6.190 A kényszertörlési eljárás megszüntetéséről és a cégbíróság által a felszámolási eljárás kezdeményezéséről rendelkező végzés ellen nincs helye fellebbezésnek [2006. évi V. tv. (Ctv.) 72. § (2) bek., 116. §, 118. §; Pp. 237. §].

[1] Az elsőfokú bíróság a 2012. június 28-án jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az F. Kft. kényszertörlését.

[2] A 2012. július 16-án kelt és 2012. augusztus 9-én közzétett végzésével felhívta mindazokat, akiknek a céggel szemben követelése van - ideértve a számviteli törvény szerinti függő követelést is - vagy tudomása van arról, hogy a cég ellen bírósági, közjegyzői vagy más hatósági eljárás van folyamatban, vagy a cég tulajdonában lévő eszköz van a birtokában, vagy a cég vagyontárgyára vonatkozó jog jogosultjaként van bejegyezve, valamely vagyontárgyat illetően a javára, illetve érdekében tény van feljegyezve, vagy a cég vagyontárgyára tarthatna igényt, azt 30 napon belül jelentse be a cégbíróságnak.

[3] E felhívásra a fellebbező fél öt, a cég tulajdonában álló olyan ingatlanra vonatkozóan tett bejelentést, amelyen a javára jelzálogjog került bejegyzésre. Közölte azt is, hogy a céggel szemben 349 000 eurós követelése áll fenn.

[4] A cégbíróság az illetékes földhivataltól szerzett, a hitelező által bejelentett ingatlanokon a cég tulajdonjogának fennállására vonatkozó tájékoztatást követően, a 2012. december 13-án kelt, 2013. január 10-én közzétett végzésével elrendelte a kényszertörlési eljárás megszüntetését, és kezdeményezte a cég elleni felszámolási eljárás megindítását, hivatkozva a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 118. § (5) bekezdésében foglaltakra. Tájékoztatásul közölte, hogy a határozattal szemben a Cégközlönyben való megjelenéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye.

[5] A hitelező e végzéssel szemben fellebbezést terjesztett elő.

[6] A másodfokon eljárt ítélőtábla a fellebbezést hivatalból elutasította.

[7] Kifejtette, az elsőfokú bíróság jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatása ellenére, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) kényszertörlési eljárás lefolytatására vonatkozó speciális szabályai - a Ctv. 118. § (1), (5), (7) és (8) bekezdésének - egybevetése folytán az a jogi következtetés vonható le, hogy a fellebbezéssel támadott cégbírósági végzés fellebbezéssel nem támadható.

[8] A Ctv. 72. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján ezért, a fellebbezést hivatalból, érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

[9] A hitelező fellebbezésében kérte a támadott határozat hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróság felhívását az elsőfokú bíróság végzésével szembeni fellebbezése érdemi elbírálására. Előadta, hogy a Ctv. 72. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 233. § (1) bekezdése értelmében, a törvény kizáró rendelkezése hiányában, az elsőfokú bíróság végzésével szemben jogosult volt fellebbezést előterjeszteni.

[10] A fellebbezés alaptalan.

[11] A kényszertörlési eljárás lefolytatásának, az arra vonatkozó jogi szabályozásnak a célja, hogy a Ctv. 116. § (1) bekezdés a)-d) pontjában írt feltételek esetén az érintett cégek - amennyiben vagyonnal nem rendelkeznek - további költségek okozása nélkül kerüljenek kivonásra a gazdasági életből. Az eljárást azonban a hitelezői érdekekre tekintettel a jogalkotó korlátozta. A Ctv. 118. § (5) bekezdésében ugyanis kimondta, ha a Ctv. 118. § (2), illetve (3) bekezdése alapján a cég vagyonára vonatkozóan, vagy vele szemben fennálló követelésre nézve bejelentés érkezik, illetve ilyen adatokról a cégbíróság tudomást szerez, és a cég vagyona előreláthatólag fedezi a várható felszámolási költségeket, vagy a cégnek valószínűsíthetően fedezetelvonó ügylet miatt nincs vagyona, vagy a cégnek munkavállalója van, a cégbíróság a kényszertörlési eljárást megszünteti és kezdeményezi a cég elleni felszámolási eljárás megindítását.

[12] Amint arra a másodfokú bíróság is utalt, a kényszertörlési eljárás során a Ctv. 118. §-a alapján hozott azon határozatokat, amelyekkel szemben fellebbezésnek van helye, a jogszabály kifejezetten meghatározza. Ezek a Ctv. 118. § (1) és (7) bekezdése alkalmazásával hozott végzések. Ebből következően, megengedő rendelkezés hiányában, mindazon határozatokkal szemben, így a kényszertörlési eljárás megszüntetése mellett, a felszámolási eljárás kezdeményezéséről szóló végzéssel szemben - nincs helye fellebbezésnek.

[13] A Pp. általános szabályai nem alkalmazhatók, figyelemmel a Ctv.-ben szereplő különös eljárási szabályokra.

[14] A Kúria ezért a fellebbezéssel támadott ítélőtáblai végzést a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria Cgtf. VII. 30.294/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint másodfokú bíróság az F. Korlátolt Felelősségű Társaság "kényszertörlés alatt" ellen a Székesfehérvári Törvényszék Cégbíróságán Cgt.07-12-001075 számon hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 2013. június 13-án kelt 16. Cgtf. 43.604/2013/2. számú végzése ellen a Pacsay & Sándor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sándor Tamás Zoltán ügyvéd által képviselt R. Bank által benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

végzést: