3359/2020. (X. 14.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Balassagyarmati Törvényszék 14.Bf.36/2019/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Balassagyarmati Törvényszék 14.Bf.36/2019/8. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt.

[2] 2. Az indítványozó magánvádlóként tett feljelentést a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 226. § (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétsége miatt.

[3] Az indítványozó álláspontja szerint a terhelt egy 2014-ben tett rendőrségi tanúvallomása, illetve egy privát telefonbeszélgetés során olyan kifejezéseket használt, amelyek őt szülői minőségében sértették és így a becsület csorbítására alkalmasak.

[4] 2.1. A magánvádas büntetőügyben a Balassagyarmati Járásbíróság az 1.B.91/2018/4. számú ítéletével a terheltet felmentette a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól. A bíróság az indokolásában rámutatott, hogy a becsület csorbítására való alkalmasságot objektív módon kell megállapítani; nem a sértett egyéni megítélése, értékrendje, hanem a társadalomban kialakult általános megítélés alapján. A bíróság megítélése szerint a tényállítások olyan kontextusban hangzottak el, amelyek nem az indítványozó személyiségét, életmódját hivatottak minősíteni.

[5] 2.2. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Balassagyarmati Törvényszék a támadott döntésben a fellebbezést nem találta alaposnak, az elsőfokú bíróság ítéletét csak annyiban változtatta meg, hogy a terheltet két rendbeli rágalmazás vétsége miatti vád alól tekintette felmentettnek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a tényállásban megjelölt cselekmények nem merítik ki a rágalmazás vétségét. A felmentés indokaival a törvényszék mindenben egyetértett.

[6] 2.3. Az ítélettel szemben az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, kérve a Balassagyarmati Törvényszék 14.Bf.36/2019/8. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó szerint a támadott döntés ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével.

[7] Az indítványozó - az alkotmánybírósági gyakorlatot részletesen bemutatva - a jó hírnévhez való jog sérelmét abban látta, hogy a járásbíróság a becsület csorbítására való alkalmasság megítélésére vonatkozó elveket nem alkalmazta helyesen: objektív módon alkalmasak a terhelt közlései a becsületének a csorbítására. Hozzátette, hogy nem közszereplő, így rá a magasabb szintű tűrési kötelezettség nem vonatkozik. Az indítványozó álláspontja szerint a jó hírnévhez való jogának korlátozása ok nélküli és önkényes volt.

[8] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozó abban látta, hogy a bírói döntések az indokolási kötelezettségnek nem tettek eleget: a támadott döntés nem tett eleget annak a kötelezettségnek, hogy a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet kellő mélységben bírálja felül, és ennek indokait részletesen mutassa be. Az indítványozó szerint nem felel meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének, hogy a másodfokú döntés a terhelt felmentését csupán az elsőfokú döntés helyességére tekintettel hagyja helyben.

[9] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[10] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Abtv. 30. § (2) bekezdése szerint döntés közlésének elmaradása esetén az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő a tudomásszerzéstől, vagy az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétől számított hatvan nap. Az indítványozó 2019. november 6-án vette át a jogerős döntést és az alkotmányjogi panaszt 2020. január 3-án - határidőben - adta postára.

[11] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát.

[12] 3.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése Alaptörvényben biztosított jogoknak minősülnek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesítése esetén) alapítható alkotmányjogi panasz.

[13] Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, indokolás [30]).

[14] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig felsorolja a határozottság követelményeit az alkotmányjogi panasz esetén. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében a kérelemnek tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

[15] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az indítványozó teremt-e okozati összefüggést az Alaptörvény VI. és XXVIII. cikkei és a sérelmezett bírói döntés között.

[16] 3.3. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése kapcsán az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. Az Alaptörvény értelmében "mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével." A magánélethez, illetve a jó hírnévhez való jog valóban ütközhet a véleménynyilvánítás szabadságával; ilyen esetekben a bíróságoknak, végső soron az Alkotmánybíróságnak kell a kollíziót feloldania.

[17] Az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörében az Alkotmánybíróságnak arról kell döntenie, hogy a bírói döntés sértette-e az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát. A támadott bírói döntés az indítványozó által magánvádlóként kezdeményezett büntetőeljárásban a terheltet felmentette. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése nem biztosít jogot a sértettnek a büntetőeljárás lefolytatására vagy a terhelt büntetőjogi szankcionálására. "A bűncselekmény elkövetése esetén az állami büntető igény érvényesítése és az elkövető megbüntetése ugyanis nem a sértettet, hanem az államot illeti. A büntető igény érvényesítése tehát állami feladat, így sem a sértettnek, sem más harmadik személynek nincs alkotmányos alapjoga a büntető igény érvényesítésének kikényszerítésére és az elkövető megbüntetésére." (Az Alkotmány hatálya alatti gyakorlatot megerősítette: 3014/2013. (I. 28.) AB végzés, indokolás [4]).

[18] Általánosságban kijelenthető, hogy az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdéséből valóban következik alanyi jogosultság a jó hírnév sérelmével szembeni fellépésre, de arra nem, hogy ez a fellépés a büntetőjog eszközrendszerével történjen. "A sértettnek nincs ugyanis alanyi joga arra, hogy az állam büntető hatalmának gyakorlását kikényszerítse" (3103/2018. (IV. 9.) AB végzés, indokolás [28], legutóbb 3030/2020. (II. 24.) AB határozat, indokolás [32]).[1]

[19] 3.4. Az Alaptörvény XXVIII. cikkének sérelmét állító indítványi elemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá.

[20] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint "mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el". E jog sérelmét az indítványozó abban látta, hogy - hivatkozása szerint - a másodfokú bíróság nem rögzítette részletesen, hogy az elsőfokú bíróság döntésével miért ért egyet.

[21] A tisztességes eljáráshoz való jogból valóban következik, hogy a jogot, kötelezettséget megállapító bírósági döntést indokolni kell (legutóbb: 3294/2020. (VII. 17.) AB végzés, indokolás [22]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "a tényállás feltárása, az azokból levonható következtetés levonása az általános hatáskörű bíróság feladata, azt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül" (pl. 3063/2015. (IV. 10.) AB végzés, indokolás [12]). Az Alaptörvény XXVIII. cikkével összefüggésben az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, hogy a bíróság mérlegelés alapján helyes eredményre jutott-e, csupán azt, hogy a döntését megindokolta-e. Sem az eljárási törvényekből, sem a tisztességes eljáráshoz való jogból nem következik, hogy a másodfokú bíróságnak új bizonyítást kellene lefolytatnia. Az része az indokolási kötelezettségnek, hogy ismertesse, milyen jogi vagy ténybeli okokból tér el a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével, azt viszont nem kell ugyanilyen részletességgel kifejtenie, hogy azzal miért ért egyet.

[22] Az Alkotmánybíróság értékelése szerint a másodfokú ítéletnek az a fordulata, hogy "a felmentés indokaival a törvényszék mindenben egyetértett" önmagában is eleget tesz az indokolási kötelezettségnek; ez a mondat ugyanis azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság azokat a tényeket és jogi érveket tartotta irányadónak, mint amiket az elsőfokú bíróság a döntése indokolásában kifejtett, és azokból ugyanazt a következtetést vonta le. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezen felül a támadott döntés részletesen is tartalmazta, hogy miért ért egyet az elsőfokú döntéssel: a bizonyítékok összefüggő értékelése alapján határozta meg a tényállást, a bizonyítékértékelő tevékenységben nincs logikai hiba, a jogszabályt helyesen állapította meg és hogy a terhelt magatartása kimerítette a bűncselekményt. A másodfokú döntés arra is utalt, hogy az indítványozó érvelését milyen okból nem fogadta el.

[23] Megállapítható tehát, hogy a támadott döntésben a bíróság rögzítette döntésének indokait, így nem veti fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét.

[24] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott kérdésekben az Alkotmánybíróságnak egységes, kialakult gyakorlata van, és az indítvány nem veti fel az alaptörvény-ellenesség kételyét. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-a alapján az indítványt nem fogadta be, és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2020. szeptember 29.

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Pokol Béla

alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Schanda Balázs

előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Szívós Mária

alkotmánybíró helyett

Dr. Handó Tünde s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Varga Zs. András

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/166/2020.