3014/2013. (I. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 27.Bkf.8317/2012/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék 3.Pf.21.952/2011/3. számú, 2012. június 4. napján kelt jogerős végzésével szemben azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a törvényszéki döntés sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát. Az indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. év IV. tör vény (a továbbiakban: Btk.) 233. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint mi nősülő hamis vád bűntette és más bűncselekmények miatt pótmagánvádlóként kívánt fellépni. Az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság a pótmagánvád alapján indult büntetőeljárást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 332. § (1) bekezdése alapján törvényes vád hiánya miatt szüntette meg, mert álláspontja szerint hamis vád bűntette miatt pótmagánvádlói fellépésnek nincs helye. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt törvényszéki döntés indokaival egyezően hagyta helyben az elsőfokú bíróság büntetőeljárást megszüntető végzését. A büntetőügyben eljáró bíróságok álláspontja szerint a hamis vád bűntettének oltalmazott jogi tárgya az igazságszolgáltatás rendje, annak zavartalan működéséhez fűződő társadalmi érdek. Így a hamis vád bűntette a megvádolt személy tekintetében csupán származékos, és nem közvetlen érdeksérelmet eredményez, ami nem alapozza meg pótmagánvádlói fellépésre jogosító sértetti pozíciót. Az indítványozói álláspont szerint a bíróság döntése azért alaptörvény-ellenes, mert a pótmagánvádlói büntető jogérvényesítés tekintetében hátrányosan különböztet az egyes bűncselekmények sértettjei között. A kifogásolt törvényszéki döntés a büntetőeljárási törvényben foglalt rendelkezések ellenére a pótmagánvádlói büntetőigény érvényesítésének lehetőségét nem biztosítja valamennyi bűncselekmény sértettje számára, ami az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát előíró alkotmányos szabály sérelmét jelenti.

[2] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért mindenekelőtt azt vizsgált a meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai, valamint az Abtv. 26-27. §§-ban, és az Abtv. 29-31. §§-ban foglalt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.

[3] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tart almi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.

[4] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a pótmagánvád jogintézménye a vádkorrektívumok rendszeréhez tartozik. A közvád monopóliumát gyakorló ügyész mellett a pótmagánvád tehát a büntető igény érvényesítésének egy korrekciós eszköze lehet. [14/2002. (III. 20.) AB határozat; ABH 2002, 101, 113.] A pótmagánvád jogintézményével összefüggésben az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban több alkalommal kifejtette, hogy az állami büntető igény keletkezése és érvényesítése során a bűncselekmény sértettjének az elkövető megbüntetésével kapcsolatos kívánsága csak korlátozott mértékben érvényesül. A bűncselekmény elkövetése esetén az állami büntető igény érvényesítése és az elkövető megbüntetése ugyanis nem a sértettet, hanem az államot illeti. A büntető igény érvényesítése tehát állami feladat, így sem a sértettnek, sem más harmadik személynek nincs alkotmányos alapjoga a büntető igény érvényesítésének kikényszerítésére és az elkövető megbüntetésére [40/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 288, 290, 303.; 13/2001. (V. 14.) AB határozat, ABH 2001, 177, 187.; legutóbb megerősítve: 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 520.] Az Alaptörvény sem a sértett, sem más harmadik személy számára nem biztosít alanyi jogot a bűncselekmény elkövetőjének megbüntetésére. Mindezek alapján a Btk. 233. § (1) bekezdésében foglalt hamis vád bűntette miatt indult büntetőeljárásban a pótmagánvádlói fellépést kizáró bírói döntés az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt, az alapjogok tekintetében történő hátrányos megkülönböztetés kételyét nem vet i fel. Ilyen okból a pótmagánvád jogintézménye és a hátrányos megkülönböztetés alaptörvényi tilalmát megfogalmazó szabály közötti összefüggés nem értékelhető olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként sem, amely érdemi alkotmánybírósági eljárást indokolna.

[5] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz be-fogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott tartalmi természetű befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.

Budapest, 2013. január 21.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3397/2012.