EH 1999.102 A határozott időtartamra kötött megbízási szerződés az általános szabályok szerint, annak lejárta előtt is felmondható [Ptk. 483. § (1)-(4) bek.].
A felek 1994. január 3-án megbízási szerződést kötöttek, amelyben a felperes 1994. január 1. napjától 1994. december 31. napjáig terjedő határozott időre gépkocsivezetőként utasszolgálati teendők ellátását vállalta. Szerződéses kötelezettségének teljesítése közben 1994. augusztus 9-én a késő esti órákban a közúton haladt, amikor az útelválasztó fémkorlát mögül egy kutya ugrott a gépkocsi elé. Az ütközés elkerülése érdekében a felperes félrerántotta a kormányt és a gépkocsi az út szélén lévő betonoszlopnak ütközött. A baleset során az alperes tulajdonában álló gépkocsiban jelentős - 2 000 000 forintot meghaladó - kár keletkezett; casco biztosítása alapján azonban 150 101 forint kivételével a felperes kárát a biztosító megtérítette. Az alperes 1994. augusztus 22-én a felperessel kötött megbízási szerződést azonnali hatállyal felmondta.
A felperes a megbízási szerződés felmondásának jogszerűségét vitatva 158 240 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes álláspontja szerint a szerződést jogosan mondta fel, így vele szemben kárigényt a felperes nem érvényesíthet. Egyben viszontkeresetet terjesztett elő a biztosítási szerződés alapján meg nem térült 150 101 forint - a balesettel összefüggésben felmerült - kára megtérítése iránt. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet és a viszontkeresetet elutasította; ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése értelmében a megbízási szerződést a megbízó bármikor, indokolás nélkül felmondhatja és a megbízott - minthogy nem történt szerződésszegés - kártérítést sem követelhet. Kétségtelen, hogy a Ptk. 383. §-ának (4) bekezdése szerint a felek megállapodhatnak a felmondás jogának korlátozásában; a folyamatos munkavégzésre irányuló határozott időtartamra kötött megbízási szerződés azonban - a felek erre irányuló kifejezett nyilatkozata hiányában nem jelenti egyben a felmondási jog korlátozását is. Erre tekintettel a felperes kárigénye alaptalan, s miután a baleset bekövetkeztében a felperest sem terhelte felróhatóság, a viszontkeresetet is elutasította a bíróság.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Megismételte azt a perbeli előadását, miszerint a határozott időtartamra kötött szerződések esetében a felek biztonsággal számíthatnak a szerződés teljesítésére, s a jogszabály az ilyen szerződések felmondását csak bizonyos szerződéstípusoknál és meghatározott feltételek bekövetkezte esetében engedi. Végül utalt arra, hogy a határozott időre kötött megbízási szerződés - tartalmát tekintve - egyben a felmondás jogának korlátozását is jelenti.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 483. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a megbízási szerződést mind a megbízó, mind a megbízott bármikor felmondhatja. Míg a megbízott - súlyos szerződésszegés esetét kivéve - köteles elegendő felmondási időt biztosítani ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék; e kötelezettsége megsértése esetén - ha a szerződés visszterhes - kártérítési felelősség is terheli [Ptk. 483. § (3) bekezdés], addig a megbízó a szerződést bármiféle jogkövetkezmény nélkül felmondhatja, akár azonnali hatállyal is, csupán a megbízott által már elvállalt kötelezettségek tekintetében terheli helytállási kötelezettség. Ez a szabályozás a megbízási jogviszony természetéből következik: a megbízónak - mint az érdek alanyának - akaratától függ, hogy saját ügyének más személy általi érdekében való ellátását (azaz a szerződés teljesítését) kívánja-e vagy sem.
A Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése a felmondás jogának kizárásához a feltétlen semmisség jogkövetkezményét fűzi; a felmondás jogának korlátozását azonban kivételesen megengedi két együttes feltétel fennállása esetén: ha a megbízási jogviszony folyamatos, továbbá ha ebben a felek megállapodnak.
Miután a folyamatos megbízás lehet határozatlan időtartamú, de szólhat határozott időre is, így az említett jogszabály alapján a felmondási jog korlátozásának érvényességéhez mindkét esetben szükséges a felek erre irányuló kifejezett megállapodása is. A határozott időtartamra létrejött megbízási jogviszony ténye pedig nem zárja ki a szerződés idő előtti felmondásának lehetőségét az általános szabályok szerint; az ellenkező álláspont elfogadása ugyanis nem a felmondási jog korlátozását, hanem annak - a törvény által tiltott - kizárását jelentené.
Végül megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati kérelemben felhívott határozatában (Legf. Bír. Gf. I. 32. 707/1991. sz., BH 1993/4. sz. 247.) a bíróság sajátos tényállás mellett és atípusos szerződés esetében vont következtetést a határozott időre szóló jogviszony felmondásának korlátozottságára, s így az abban elfoglalt jogi álláspont a jelen per elbírálásánál nem volt figyelembe vehető. (Legf. Bír. Pfv. VI. 22. 212/1997. sz.)