BH 2007.7.250 Az ún. láncszerződések (az Európai Bíróság terminológiája szerint: körhintaszerződések) esetén a számlák alaki és tartalmi hitelességével kapcsolatban az adóhatóság jogosult vizsgálni nemcsak a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az ezt megelőző gazdasági eseményeket is [1992. évi LXXIV. tv. 32. §].

Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést végzett a felperesnél általános forgalmi adónemben 2004. február 16-29-ig terjedő időszakra. Megállapította, hogy a felperes számítástechnikai alkatrészek, illetve mobiltelefon alkatrészek nagykereskedelmi tevékenységét végezte. Vizsgálta az értékesítési láncolatot és az árajánlatokban, a válaszokban a megrendelések, az áru, a számla és a kifizetés útjában szereplő gazdasági társaságokat. Az ellenőrzés megállapította, hogy a közvetlen számlakibocsátók vevői és szállítói több esetben azonosak. A gazdasági láncolatban szereplő árualap eredete nem volt fellelhető. Életszerűtlennek minősítette a gazdasági láncolatban szereplő forgalom nagyságát.

Az adóhatóság elsőfokú határozatával 37 192 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amely után 18 596 000 Ft adóbírságot szabott ki. Megállapította, hogy a vizsgált számlák nem fogadhatók el hitelesnek, a társaságok valódi célja az adóáthárítás látszatának megteremtése volt. Az alperes a 2005. március 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a gazdasági események a valóságban is megtörténtek, a felperes kellő körültekintéssel járt el.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 97. § (4) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 44. § (5) bekezdésére, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére. A jogszabá­lyok összevetéséből megállapította, hogy az adó-visszaigénylés teljesítésének elsődleges feltétele az olyan termékértékesítés, amelyről alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló adatokat tartalmazó számlát állítottak ki.

Az elsőfokú bíróság eljárása során lehetőséget biztosított a felperes számára, hogy igazolja az áruk eredetét, de a felperes ennek nem tudott eleget tenni.

Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes által előterjesztett számla tartalmilag hiteltelen, így általános forgalmi adó levonási jogot jogszerűen erre nem lehet alapítani. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az európai ítélkezési gyakorlat is ezen a jogi tényen alapszik.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a jogszabálynak megfelelő új határozat meghozatalát. A jogerős ítélet megsértette a Pp. 190. § (3) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 164. § (2) bekezdését, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, 33. §-át, 35. § (1) bekezdését, 44. § (5) bekezdését, az Art. 97. § (3) bekezdését, 100. § (3) bekezdését, 136. § (1) bekezdését, az Áe. 26. § (4) bekezdését, 43. § (1) bekezdését, az Sztv. 166. § (1) bekezdését, az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, a magyar bíróságok és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének hiányzik a jogszabályi alátámasztása, hivatalból rendelt el bizonyítást, olyan személyt kötelezett irat bemutatására, akit a jogszabály értelmében erre nem lehetett volna kötelezni. A perbeli számlák alakilag és tartalmilag hitelesek, a felperes kellő körültekintéssel járt el. Elmaradt a felperes javára szolgáló bizonyítékok értékelése, az alperes alkalmatlan szakvéleményt használt fel, és korlátozta a felperes jogorvoslati jogát.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta és jogszabályokkal indokolta, hogy miért tartotta alaptalannak a felperes keresetét. A számlák tartalmi hitelessége megdőlt, így arra általános forgalmi adó visszaigénylési jogot nem lehetett alapítani.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az elsőfokú bíróság az ítéletének alapjául szolgáló tényállást helytállóan tárta fel, és a vonatkozó jogszabályok értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett.

Nem helytálló a felperes azon hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság ítéletéből hiányzik annak jogszabályi alátámasztása. Az elsőfokú bíróság minden egyes felperesi érvelés kapcsán idézte a per eldöntéséhez szükséges jogszabályokat, és azok értelmezésével hozta meg döntését.