A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27112/2019/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (MULASZTÁSI BÍRSÁG ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 9. §, 24. §, 25. §, Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (Vámkódex) 134. cikk, 201. cikk, 5/2015. (II. 27.) NGM rendelet (EKÁER rendelet) 3. §, 4. §, 16. §]

.......................... KÖZIGAZGATÁSI ÉS

MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

.............................

A ..................... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a .................. Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: ................................) által képviselt felperesnek - a dr. ..................... kamarai jogtanácsos (..........................) által képviselt benyújtó(.................................) alperes ellen mulasztási bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes ..................-án kelt .............................. ügyszámú határozatát - az elsőfokú vámhatóság ........................... számú határozatára kiterjedő hatállyal - megváltoztatja és a felperes terhére az EKAER-bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt 25.000.000.- (huszonötmillió) Ft mulasztási bírságot szab ki, azzal, hogy az elsőfokú adóhatóság határozata egyéb rendelkezései változatlanok.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az állam javára - az adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 937.500.- (kilencszázharminchétezer-ötszáz) Ft le nem rótt kereseti illetéket, míg 562.500.- Ft illetéket az állam visel.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperes részére 100.000.- (százezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A bíróság a közigazgatási és a peres eljárás során keletkezett iratok, a ..................... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...................... és ...................... számú peres eljárás iratai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az elsőfokú adóhatóság határozatában megállapította, hogy a T. ország partnertől vásárolt áru a felperes vevőinek megrendelései alapján került összeállításra és a vámkezelést követően betárolás nélkül került értékesítésre. Rögzítette, hogy a felperes vevő partnereinek nyilatkozata alapján minden vásárlást megrendelés előzött meg, a felperes pedig 70 db szállítmányra vonatkozóan mulasztotta el az EKAER bejelentési kötelezettségét, melynek értéke meghaladta az 1.000.000.- Ft-ot.

Hivatkozott arra, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Art.) 22/E. §-a, valamint az e törvény végrehajtására kiadott 5/2015. (II. 27.) NGM rendelet 3. § (1) bekezdés, 7.§ (1) bekezdése, 13.§ (1)-(4) bekezdése, és 4.§ (2) bekezdés b) pontja alapján a vámeljárást követő közúti fuvarozással összefüggésben EKAER-bejelentési kötelezettsége az adózónak akkor merülhet fel, ha a vámeljárást követően megvalósítja az első áfa-köteles értékesítést és a vámeljárás helyéről közvetlen a vevőkhöz fuvarozza el a termékeket, a felperes célja pedig az volt, hogy a T. országból érkező árut betárolás nélkül értékesítse, melyet alátámaszt a vevőivel fennálló kereskedelmi kapcsolata, az, hogy az áru érkezéséről a vevőket tájékoztatta, akik az általuk megrendelt termékeket azok megérkezésekor elszállították a kamionról.

A megrendelés tényét alátámasztja, hogy a partnerek leírták, hogy a felperesi képviselő fotókat mutatott a termékekről, ennek megfelelően rendelték meg a kívánt mennyiséget, melyet a felperesi képviselő lejegyzetelt, az ellenőrzési jegyzőkönyv szerint pedig a kamionon érkező termékek zsákokban, vevők szerint elkülönítve, azok azonosítására kódokkal és súlyadatokkal együtt érkeztek Magyarországra, melyet a vevők a rájuk vonatkozó kódok ismeretében még a kamionról szállítottak el a nélkül, hogy az azokban lévő termékek mennyiségéről, minőségéről meggyőződtek volna.

A felperesi törvényes képviselő maga nyilatkozta 2017. január 31. napján, hogy a megrendeléseket a vevők igényei alapján állítják össze, nyilvántartást vezetnek arról, hogy mely vevők részére milyen mennyiségben érkezik áru és a felcímkézett áron szerepel a megrendelő neve, és a súlyadat. Megállapította a vevő partnerek nyilatkozata alapján, hogy a T. ország partnertől vásárolt áru a felperes vevőinek személyes vagy telefonon történő megrendelései alapján került összeállításra a felperes által bemutatott fotók megtekintését követően és a megrendeléseket a felperesi törvényes képviselő a személyes találkozáskor igazolta vissza. A számla egyes esetekben az áruval együtt érkezett meg, de voltak olyan vevők, akik a megrendelt termékek leszállítását követően kapták meg.

A zsákokba rendezett, egyedi azonosítóval ellátott termékek a vámkezelést követően betárolás nélkül kerültek értékesítésre. Megállapította, hogy a telephelyként bejegyzett ingatlan állandó üzleti, szolgáltató tevékenység ellátására alkalmatlan, egy fél tetővel ellátott parkoló hely.

Az Art. 172. § (19) a) bekezdése alapján a maximális 40%-os mulasztási bírságot szabta ki, figyelemmel az Art. 172. § (21) bekezdésében foglaltakra is, a felperes javára értékelte, hogy 3 adóéven belül hasonló jogsértés nem került megállapításra. A terhére értékelte, hogy 2012. év óta működő tapasztalt adóalany (gazdasági társaság) és a bejelentés elmulasztása súlyos kötelességszegésnek minősül és az EKAER használatához társadalmi érdek is fűződik.

Az alperes 2017. november 13. napján kelt határozatával az első fokú hatóság határozatát helybenhagyta. Hivatkozott arra, hogy az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU rendelet (a továbbiakban: Uniós Vámkódex) 201. cikk (3) bekezdése szerint a szabadforgalomba bocsátással a nem uniós áru uniós vámjogi státuszt szerez, melyhez hasonló rendelkezést tartalmaz a 2016. május 1. napja előtt hatályos a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet 2. § 79 cikke, a vámkódex 37. cikk (1) bekezdése és az uniós vámkódex 134. cikk (1) bekezdése szerint a közösség vámterületére behozott áru a beléptetése időpontjától kezdve vámfelügyelet alatt áll, de csak addig marad vámfelügyelet alatt, amíg a vámjogi helyzete meg nem változik, ez pedig a szabad forgalomba bocsátással megvalósult, így az áruk vámfelügyelete a Sz. településen történő vámkezeléssel megszűnt, és mivel a vámkezelést követően közvetlenül megvalósult az első áfa-köteles belföldi termék értékesítés is, ezért a felperesnek EKAER bejelentési kötelezettsége volt. A felperes kereskedelmi gyakorlata a vevőivel pedig az volt, hogy ők a ruhaneműket áruminta alapján rendelték meg és az adózó raktárába történő betárolás nélkül zsákokba kiszerelve szállította le a felperes a címzetteknek, ahonnan a csomagok felbontása nélkül közvetlenül a kamionról vitték el a vevők az áruikat és ez a kereskedelmi gyakorlat nemcsak a 2017. február 28-i ellenőrzéskor, hanem általában jellemző volt, az adózó célja pedig az volt, hogy az általa T. országból importált termékeket a telephelyén (mely egyébként arra alkalmatlan is volt) történő tárolás nélkül értékesítse.