ÍH 2008.91 RELATÍV ELJÁRÁSI SZABÁLYSÉRTÉSEK - SZAKÉRTŐ TÁRGYALÁSI MEGHALLGATÁSA

I. Az elmeállapotról szakvéleményt adó szakértők tárgyalási meghallgatása során vétett eljárási szabálysértés következményei [Be. 101. § (2) bek.].

II. Az ítéletet lényegesen befolyásoló, megalapozatlansághoz is vezető relatív eljárási szabálysértések [Be. 351. § (2) bek. a) pont].

Az ügyész a V. Városi Bíróság előtt emelt vádat önbíráskodás bűntette miatt H. L. vádlottal szemben. A városi bíróság jogerősen hatáskörének hiányát állapította meg és az ügyet áttette a megyei bíróságra, mivel álláspontja szerint a vádlotti cselekmény vesztegetést állítva elkövetett hivatali befolyással üzérkedés megállapítására lehet alkalmas.

A megyei bíróság az eljárást lefolytatta és az elsőfokú határozatával a vádlottat társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt 1 év 4 hónap börtönre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az ítéleti tényállás lényege a következő.

A vádlott 34 éves nőtlen, gyermektelen magyar állampolgár. Juhász szakképzettségű, rokkantnyugdíjas, melyből havi 44 000 Ft jövedelemre tesz szert. Büntetlen előéletű. A vádlott 1997. évtől szenved tudathasadásos elmebetegségben. A vádbeli cselekmény idején betegsége kis fokban korlátozta beszámítási képességében.

Az 1980-ban gyártott, Magyarországon 1997. január 13-án forgalomba hozott Mercedes 380 SE típusú személygépkocsi 1999. január 14-étől 2001. május 30-áig volt H. L. vádlott tulajdonában, ezt követően a jármű id. V. S. tulajdonát képezte. 2005 szeptemberében a vádlott visszavásárolta a gépkocsit id. V. S.-től. A vádlottat, véleménye szerint a vásárlással 200 000 Ft kár érte.

2006. március 10-én 18.45 órakor, miután a vádlott észlelte V. városban a közlekedő ifj. V. S. sértettet, id. V. S. fiát, őt felhívta telefonon és közölte vele, hogy barátja, M. G. jövedéki adózás alól elvont cigarettát szállított - amikor vele utazott a sértett is - emiatt a B. Rendőr Örs rendőrei 30 000 Ft-ot követeltek, melyet ő fizetett ki ifj. V. S. helyett. A vádlott felszólította ifj. V. S. sértettet, hogy az általa kifizetett 30 000 Ft-ot adja meg neki. Ifj. V. S. ettől elzárkózott. Mind a sértett, mint a vádlott tudta, hogy M. G.-vel szemben nem történt rendőri intézkedés, ennek ellenére a vádlott elment a sértett lakására és hangosan kiabálva követelte a 30 000 Ft átadását. A vádlott olyan hangerővel kiabált, hogy félő volt, a szomszédok felkapcsolják a villanyt és az eseményekre felfigyelnek, ezt elkerülendő ifj. V. S. kiment a házból és átadott 30 000 Ft-ot a vádlottnak.

Ezt követően 2006. március 11-én 10 óra körül a vádlott megbízott egy ismeretlen kilétű személyt, hogy hívja fel mobiltelefonján ifj. V. S. sértettet és fenyegetéssel vegye rá arra, hogy 15 órakor adjon át további 40 000 Ft-ot a vádlott részére. Az ismeretlen személy a sértettet ennek megfelelően felhívta és azzal fenyegette meg, hogyha nem adja át a 40 000 Ft-ot, úgy a házát felgyújtja és egyéb fenyegető kijelentéseket is tett. Telefonon megállapodtak abban, hogy K. városban a T. áruház parkolójában kerül sor a pénz átadására. A fenyegetésről a sértett beszámolt apjának és értesítették a rendőrséget is. A sértett a fenti napon 15 órakor az áruházhoz ment, ahol megjelent a vádlott is és átvette a sértettől a 40 000 Ft-ot, majd a helyszínről gépkocsival elhajtott. Ezután a rendőrség őt elfogta, nála a 40 000 Ft-ot megtalálta és lefoglalta.

Az ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést védője útján eltérő jogi minősítés megállapítása és a büntetés enyhítése végett.

A fellebbviteli főügyészség átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság a vádlott részére kiadni rendelt 27 000 Ft-ot rendelje visszatartani a 48 026 Ft bűnügyi költség megfizetésének biztosítására.

A nyilvános ülésen megjelent védő az enyhébb minősítés, csalás vétségének megállapítására és a büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslatát fenntartotta.

A bejelentett fellebbezések folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdés értelmében teljes terjedelemben felülbírálta, mely során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, azonban relatív jellegű eljárási szabálysértésekre sor került, melyek részben kihatottak a tényállás megalapozottságára is.

1. Az elsőfokú bíróság a 2007. július 9-i határnapon a tárgyalási szakban elmeorvos-szakértői véleményt készítő szakértők közül dr. B. L. szakértő - egyébként igazolt - távolmaradása folytán csak dr. W. E. szakértőt hallgatta meg.

A Be. 101. § (2) bekezdése szerint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni, ezért a szakértőtárs távollétében csak az egyik szakértő meghallgatása eltér a törvényi szabályozástól. A részletezett eljárást az ítélőtáblák gyakorlata az elmúlt években olyan eljárási hibának tartotta, mely csak az egyik szakértő részéről adott vélemény bizonyítékként figyelembevételét kizárja, és szükségessé teszi a szakértők együttes meghallgatását.

A D. Ítélőtábla felülvizsgálva a joggyakorlatot, a továbbiakban nem kívánja fenntartani azt az álláspontot, miszerint az egyik szakértő távolléte kizárja a tárgyaláson az írásbeli szakvéleménnyel alapvetően egyező nyilatkozatot tevő, a véleménytől érdemben el nem térő szakértőtárs előadását. Elsődlegesen előrebocsátja, hogy a Legfelsőbb Bíróság a hosszú évek során kialakított gyakorlatában sem állapított meg e körben feltétlen eljárási szabálysértést.

A már hivatkozott törvényhely valóban előírja, hogy az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell igénybe venni. Az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 52. § (2) bekezdése szerint az eljáró két orvos szakértő közül az egyiknek igazságügyi elmeorvos szakértőnek, a másiknak igazságügyi orvos szakértőnek, vagy elmegyógyász szakorvosnak kell lennie.

A Be. 108. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szakértő a véleményt szóban előadja vagy a kirendelő hatóság által kitűzött határidőn belül írásban előterjeszti. A szóban előadás e törvényhelynél nem a szóbeli meghallgatásra, hanem konkrétan a vélemény előterjesztésére utal. A gyakorlatban rendszerint, mint jelen esetben is írásban került előterjesztésre a szakvélemény, a perrendnek megfelelően.

A szakértő meghallgatására a Be. 110. § (1)-(2) bekezdése, valamint az eljárási törvény 298. § (1)-(2) bekezdése tartalmaz rendelkezést. A speciális szabályok nem térnek ki arra, hogy két szakértő kötelező eljárása esetén megtörténhet-e vagy milyen feltételekkel az egyik szakértő távolléte esetén a másik tárgyalási meghallgatása.

Ezen okok folytán a törvény általános szabálya, a Be. 101. § (2) bekezdése az irányadó, tehát az eljárási törvénynek megfelelő bizonyítási cselekmény az, ha mindkét szakértőt idézi a bíróság, és együttesen hallgatja meg őket a tárgyaláson.